Browsing All posts tagged under »újságíró«

Régi bűnök és erények | Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest

december 16, 2016 Írta:

0

Somogyi András | Újabb gyöngyszemmel gazdagította az általa megalkotott magyar krimi univerzumot Kondor Vilmos – ha egyáltalán létezik író ilyen néven. (Kondor rajongói – nem kevesen – tudják, hogy a szerző rejtőzködő életet él, még a fényképein sem ő látható.) Története 1930-ban játszódik, természetesen a fővárosban, mintegy a Bűnös Budapest ciklus előregényeként. Főszereplőnk – a […]

Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest (részlet)

december 16, 2016 Írta:

0

| 1 | Gordon tarkójára tolt kalappal állt a domboldalba felfutó kis utca közepén, kezében egy cetlivel, és ugyan tudta, hogy alig öt perc sétára van a Döbrentei tértől, mégis úgy érzett, mintha egy másik világba lépett volna, amint elkezdett felfelé baktatni a Tabán oldalában. Miután leszállt a 14-es villamosról, hirtelen megértette, hogy kollegái miért […]

Elfogulatlanul, derűsen | Kulcsár István: Kartársak és kortársak

január 4, 2016 Írta:

1

Bedő J. István | Kulcsár István újabb emlékezéskötetének többféle olvasata is van. Alapvetően mulatságos visszatekintés abba a múltba, amelyikben Bacsó Péter legendás Pelikán Józsefe élt. Sőt annál sokkal több, hiszen megelevenedik benne az a külföld, amelyről az égvilágon semmiféle hiteles infomációt nem lehetett kapni – a kommunizmust építő* hatalmas* Szovjetunió* és társai. Amint talán emlékeznek […]

Kulcsár István: Kartársak és kortársak (részletek)

január 4, 2016 Írta:

0

Csák Elemért később egy másik miniszterelnökkel hozta össze a sors. Horn Gyula kérte fel kormányszóvivőnek. Mellette igazán nem lehetett könnyű betölteni ezt a tisztséget. Forró Evelyn sem volt hosszú életű ezen a poszton, Havas Henrik pedig, ha jól emlékszem, mindössze egy napig vitte a kormány szavát. Közben Elemérre, az égimeszelőre is rákerült a sor, aki […]

Utolsó állomás | Zsolt Béla: Kilenc koffer

június 14, 2015 Írta:

0

Novics János | Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Bár nincsenek illúzióim: az eddigi – szűk kör­nye­ze­tem­ben végzett – közvélemény-kutatásaim alap­ján szinte senki sem hallott róla. Évekig vár­tam az új kiadását, mert a polcomon heverő, antik­váriumban beszerzett, nyolcvanas évekbeli hányatott példány olyan visszataszítóan néz már ki, hogy nem volt gusztusom kézbe venni. Ráadásul lapjaira […]

Zsolt Béla: Kilenc koffer (részlet)

június 14, 2015 Írta:

0

| 1. | Most itt fekszem a matracon, a templom közepén, a frigyszekrény tövében. A lámpa, amelyet tegnapelőtt este tintával festett kórházi-kékre Németi főorvos, hol kigyullad, hol kihuny. Kinn, a városban zavarórepülés van, de bennünket nem érdekel. A csillag, a bélyeg, nemcsak az élet kedvezményeiből zár ki bennünket, de félelmeiből is. Nem félünk a légitámadástól, […]

Elmosódottan | Robert Capa emlékest

szeptember 9, 2014 Írta:

0

Bedő J. István |  Robert Capa akárhol is élt, halt – a miénk. Iskolát teremtett megkerülhetetlenné vált. Valami olyat tudott megmutatni a Leicájával (meg minden más gépével), amire más akkor még nem volt képes. Ünneprontóan megfogalmazva: megint csak emlékezzünk arra, hogy valakit elüldöztek a hazájából, aki aztán más néven, másutt világhírű lett – amit idehaza […]