Tasmina Perry: A jachtparti (részlet)

Prológus

A tenger minden irányban mérföldekre elnyújtózott, csak kék, zöld és meg-megcsillanó aranyszín mindenütt. Privát szféra. Ez az, ami pénzzel megvásárolható. Az öböl egy magányos szuperjachtot leszámítva üres volt. A hajó hosszú, fehér törzse tükröződött a vízben; úgy festett, mintha a semmiben lebegne.

BUMM!
A diófa puskatus a vállának lökődött.
BUMM!

– Azt hiszem, újabb kettő oda – mondta. Felnyitotta a vadászpuska zárószerkezetét, és nézte, ahogy a töltényhüvelyek pörögve lerepülnek a mélybe. A két férfi a felső fedélzeten állt, és elmosolyodtak, amikor hirtelen tapsvihar hallatszott a jacht hátsó részében lévő drinkbárból.

– Ez igazán kedves! – kiáltotta az ősz hajú férfi, amikor három gyönyörű, bikinit viselő nő feltartotta a koktélospoharát, és hujjogatva adtak hangot elismerésüknek.

– Nyaloncok – morogta a társának.
– Csupán méltányolják a mestermunkát – mosolygott a fiatalabb férfi a puskáját felemelve.
– Mehet!

A legénység egyik egyenruhás tagja eloldotta az agyaggalambokat, amelyek nagy ívben felröppentek a jacht jobb oldala fölé.
BUMM!
Az egyik agyaggalamb darabokra tört.
BUMM!
A másik átpörgött a horizonton, és belepottyant a tengerbe.
– Ó, ez pech.

Attól eltekintve persze, hogy nem az volt. A második agyaggalambot szándékosan vétette el. Ez hozzátartozott a játékhoz. Hagyd az ellenfeledet nyerni, vagy legalábbis hadd higgye azt, hogy ő nyert.

Lepillantott a többi vendégre, akik figyelték ezt az egyoldalú párbajt. A nők szárongban és napszemüvegben, a férfiak a hőség ellenére kifogástalanul öltözve, méretre szabott sortban és ingben. Jermyn Street-i úri ruházat. Fáradt rózsaszínek. Valami diszkrét holmi, mint egy Breitling vagy egy Chopard óra. Procc, elit magániskolai stílus, ahogy az Egyesült Államokban nevezik, de ez egyenruha, merev öltözködési előírás, amely múltról és kiváltságról mesél, olyan viselet, amely a kapitalizmus és a gazdagság iránti elkötelezettségüket hirdeti. És mindenekfelett a folytonosság iránti elkötelezettségüket. Ez a valódi ok, amiért itt vannak. Nem csak azért, hogy pusztán szórakozásból puskákat sütögessenek el.

Kivett két lövedéket egy kristálytálból, becsúsztatta őket a závárzatba, aztán felhúzta a puska kakasát, amely megnyugtatóan kattant egyet. Amikor egy puska többe kerül, mint egy vadonatúj Rolls Royce, lehet számítani rá, hogy tökéletesen működik, és ez természetesen így is volt, mint minden más ebben az életben. Csaknem minden.

– No és megoldódott már a problémád? – nézett az ősz hajú férfira, aki bólintott.
– Mehet!
Az agyaggalambok tökéletes parabolaívben röppentek fel.
BUMM! – szünet – BUMM!

– Igen, az a Schmitt nevű embered nagyon ügyes volt, ahogy ígérted. Te tényleg mindig tudod, kik a legjobbak.

– Azért vagyok itt, hogy segítsek – felelte a fiatalabbik férfi kegyesen, és nagy ívben meglengette a puskáját. – Bármi problémád akad, mindig fordulhatsz hozzám.

BUMM! BUMM!

– Tudod, hogy hálás vagyok a barátságunkért. – Indulásra készen letette a puskáját. Látszólag higgadt volt, de belül tudta, milyen nagy a tét. – Ha már szóba került, van valami, amit te tehetsz meg értem.

Könnyedén beszélt, de most épp szakított a protokollal. Soha nem kért segítséget. Ő volt az, aki meg szokta oldani mások problémáit. Csakhogy Schmitt ezt nem tudta elintézni. Valójában az egyetlen ember, aki képes volt erre, ott állt mellette. Egy pillanatra szünet állt be, aztán az ősz hajú férfi fejedelmien felemelte a kezét, és jelzett a jacht személyzetének. A vérengzés véget ért, legalábbis egyelőre.

– Azt hiszem, ez italt kíván, mit szólsz?

Tasmina Perry: A jachtparti
21. Század Kiadó, Budapest, 2022
Fordította: Simonyi Ágnes
366 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
online ár a kiadónál 3368 Ft