Browsing All posts tagged under »szürreális«

Az új fiú nagyon más | Bánki Éva: Petőfi-vírus

április 28, 2024 Írta:

0

H. Móra Éva | Figyelemfelkeltő címet választott első ifjúsági regényének Bánki Éva. A szerzőt elsősorban az egyik rokon szakmából ismerhetjük. Ugyanis irodalomtörténész, de – mint oly sokan e pályán – tevékenyen részt vesz az irodalom gazdagításában is. Idén tavasszal két alkalommal is ráirányult a szakma figyelme: márciusban József Attila-díjat kapott, majd áprilisban az Irodalmi Magazin […]

Bánki Éva: Petőfi-vírus (részlet)

április 28, 2024 Írta:

0

DIA (2022. április) Én bízok, te bízol, ő bíz… vagy bízna. Talán. Azokban bízunk, akiket szeretünk. De a bizalom nem könnyű. A felnőttek mást mutatnak magukról, mint amilyenek. És ők sokszor nálunk is sokkal gyengébbek. Akkor meg kikben bízhatunk? A barátainkban? A barátnőinkben? De ha nem vagy menő, akkor a legjobb barátnőd sem bízik benned. […]

A veszedelmes pendrive | Bob Mortimer: A Szacuma-rejtély

április 1, 2024 Írta:

0

  Somogyi András | Érdekes – bár manapság kevésbé szokatlan – módszert választott a szerkesztésre Bob Mortimer. A két főszereplő – Gary és Emily – fejezetenként váltakozva meséli el életük történéseit, egyes szám első személyben, Ez különösen akkor lehet izgalmas, amikor ugyanazokról az eseményekről számolnak be, saját nézőpontjukból. Gary harmincéves, jogász – személyiségét tekintve pedig […]

Álomvilág | Szonja German: Három nap egy esztendő

december 2, 2023 Írta:

0

● K A R Á C S O N Y I A J Á N D É K N A K A J Á N L J U K ● Somogyi András | Nehezen tudnám meghatározni ennek a kis írásgyűjteménynek a műfaját. Mintha a szerző sem tudta volna előre, hogy mit akar megjeleníteni. A vékonyka […]

Szonja German: Három nap egy esztendő (részlet)

december 2, 2023 Írta:

0

Három nap egy esztendő Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nem túl távoli, archaikus, kissé álmos vidék. N városka lakói a vidék hangulatához méltóan szintén álmosak voltak, kissé elvarázsoltak, olyanok, mint akik egyszer, nagyon-nagyon régen álomba merültek, és azóta fel sem ébredtek. Nyúlós, ráérős napjaik az éppen adott pillanat örökkévalóságában teltek, mintha a […]

A kacsintgató apáca | Leonora Carrington: A hallókürt

június 22, 2023 Írta:

0

Somogyi András | Leonora Carrington könyvének hőse a 92 éves Mrs. Marian Leatherby. Ami még tudnivaló róla, hogy a fiával, menyével és már 25 éves unokájával, Roberttel él egy házikóban. Ő meséli el és kommentálja a történéseket. Önjellemzését irónia és némi morbid humor jellemzi. Úgy véli, attól még hasznos tagja lehet a társadalomnak, ha egyetlen […]

Leonora Carrington: A hallókürt (részlet)

június 22, 2023 Írta:

0

Nos, egy szép hétfő reggelen elmentem a szokásos vizitációmra Carmellához, aki már a küszöbön várt rám. Rögtön láttam rajta, mennyire izgatott, mert elfelejtette felvenni a parókáját. Carmella kopasz. Hétköznapi okok miatt biztosan ki nem tenné a lábát az utcára a parókája nélkül, mivel eléggé hiú; vörös parókájával egyfajta királynői emlékművet állít rég kihullott hajának, amely, […]

1 polgárőr, 1 darabológép és más mesék… | Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell

március 7, 2022 Írta:

0

kistibi | Különös mű ez a barokkos körmondatokban megszólaló regény, melyről az olvasó a történet befejezéséig nem tudja, hogy víziót olvas-e vagy krimit, avagy a mai magyar politikai valóság paraboláját. Nem szeretném megválaszolni a kérdést, mert titkokat kellene felfednem hozzá, így kénytelen vagyok kizárólag Bognár Péter regényének hangulatáról, stílusáról, furcsaságairól beszélni. A helyszín egy teljesen […]

Vad ország szomorú gyermekei | Viktor Pelevin: Gyengéd Érintések Művészete

október 30, 2021 Írta:

0

Bíró Zoltán István | A Gyengéd Érintések Művészete – nehéz kimondani – még Pelevin korai munkáihoz képest sem tekinthető igazán sikerültnek, mégis érdemes elolvasni, gyengeségei ellenére is. A nyolcvanas évektől máig publikáló Viktor Pelevin, a kortárs orosz irodalom egyik fenegyereke. Ám misztikus-realisztikus eszköztára az utóbbi időben kimerülőben van, s amikor megint lemerül a mindennapi orosz […]

Szabad emberként létezni | Clarice Lispector: Minden történet

december 13, 2018 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Szégyen vagy sem, bevallom, hogy eddig a könyvig nem ismertem Clarice Lispectort, de ezzel korántsem vagyok egyedül. Brazília titokzatos szfinxe azonban ezer szállal kötődik az öreg kontinenshez – a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt. Európához (szorosabban véve Ukraj­nához) köti a származás, a néplélek és a trauma. Ilyen szerző nem egy […]

Kálmánka for President vagy/és szürreális időmustra | Spiró György: Kőbéka

december 27, 2017 Írta:

1

Virginiawoolf | Vérlázító, mit tett már megint Spiró! Fogta a mellettünk elkocogó közeljövőt (a soha meg nem szűnt jelen-múlttal együtt), és szépen áttolta abszurdba. Ettől ha nem is lejtünk örömtáncot, de legalább röhögve szomorkodunk egy sort. Mulattatóan keserédes szóterápia a Kőbéka, amit receptre lenne jó hetente felíratni! Basszus, nem lehet igaz, hogy még mindig az […]

A semmiből a semmibe | Varga Bence: Köd előttem, köd utánam

november 14, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | A történet szerint a nyolcvanas és kilencvenes években járunk, a még létező, de már haldokló szocializmusból haladunk a kilencvenes évek vadkelete felé, ahol és amikor, kicsiben és nagyban, csak az nem tudott meggazdagodni, aki nem akart/túlzottan félt/alkalmatlan a feladatra. Hősünk, Feri nem volt az. Kishalból nagyhallá akart válni, mondhatnám, hogy kis […]

Varga Bence: Köd előttem, köd utánam (részlet)

november 14, 2017 Írta:

0

ÉPPEN A LÁBAMAT FŰRÉSZELTÉK, KINYITOTTAM a szemem a műtőben, és ráeszméltem, hogy az osztályon csupa törpe fekszik. Egy pillanatra térhettem magamhoz a művelet közben, aztán gyorsan vissza is zuhantam a mámoros mélyálomba, de a szorongató felismerés valahogy velem maradt még napokkal később is. Nem akartam törpe lenni. Nem mintha ez éppen az én döntésem lett […]

Élvezet és borzongás | David Lynch: Twin Peaks

szeptember 6, 2017 Írta:

1

Novics János | Már huszonöt éve is azt mondtam, hogy a Twin Peaks nem tévésorozat, hanem egy tudatállapot kibontása egy közel 30 órás filmben. Akkor persze még meg kellett felelnie valamennyire a televíziós sorozatok szabályainak (bár már akkor is jócskán különbözött és idézőjelbe tette a műfajt), mára viszont, az újgenerációs sorozatok világában David Lynch azt […]

Lugosi Lou: Kóma Párizsban (részlet)

augusztus 9, 2014 Írta:

0

| A veje| Sanyi bá’ a melléhez szorította a virágcserepet. Lehet, hogy kicsit görcsösen, lehet, hogy kissé ügyetlenül markolászta, de az utca jeges volt, és a világért sem kockáztathatta meg, hogy megsérüljön a lánya karácsonyi ajándéka, a rózsaszínből lilába, lilából rózsaszínbe futó azálea. Ilyen szépet már nem is lehet kapni, ilyen nagyot még egyszer meg […]

Élet és halál határán | Lugosi Lou: Kóma Párizsban

augusztus 9, 2014 Írta:

0

Z. A. | Mi az emberi lét értelme, miért olyan az élet, ami­lyen, hogyan lehet szépen átélni és túlélni? A választ nem kapjuk készen, és amíg élünk – és ha okosan élünk – lassanként talán meg tudjuk találni. Lugosi Lou, mint már oly sokan, a múltban keresi a feleletet kérdéseire. »Képlékeny, mint a pletyka, / […]

Működteti a WordPress.com.