Renzo Lavator atya, hivatalos katolikus angyalológus szerint az általánosan elterjedt vélekedéssel szemben az angyalok szárny nélküli lények, a téves ábrázolás tette torzzá és giccsessé őket, pedig nem azok, és bár az emberi szem számára láthatatlanok, a jelenlétük más módon folyamatosan érzékelhető, vázán megtörő fénysugarakként kell őket elképzelni, nyalábokként, energialöketekként, nem túlságosan nehéz, mindössze némi érzékenység […]
április 18, 2014 Írta: olvassbele
| 30 | Nem tudom, hogy már a diákok is panaszt tettek-e, vagy a dolog híre a szülőkön keresztül, illetve csak később jutott-e el az igazgatóhoz. Akárhogyan is történt, egyik nap az igazgatói szobában megkaptam a felmondásomat. Az igazgató az a típus volt, amelyet manapság már ritkán látni: oldalt elválasztott haj, alatta pedig halszálkás barna […]
április 18, 2014 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” Tolsztoj kezdte így az Anna Kareninát, az egyik legnagyobb közhelyes igazságot a papírra vetve a Gutenberg-galaxisban. Bár valódi divatja az orosz realistáknál volt, egy holland regény is ezt hivatott alátámasztani. Kezdhetném azzal, hogy A vacsora az év egyik […]
március 30, 2014 Írta: olvassbele
15.10. Au! Húsz perc múlva föl kell szednem Mabelt, és még nincs kész a rizspehelyszendvics. Au! Telefon. – Kapcsolom Brian Katzenberget! Az új ügynököm! Igazi ügynök. Viszont VÉGZETESEN elkésnék az előkészítőből, ha most leállnék beszélgetni. – Nem hívhatnám vissza Briant később? – trilláztam, miközben fél kézzel próbáltam a rizskekszekre művajat kenni, kettőt összetapasztani, és elhelyezni […]
március 30, 2014 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | Olyan nagy mennyiségű – hogy stílszerű legyek – ajvékolást olvastam már a hír kapcsán, miszerint Helen Fielding volt képes folytatni a Bridget Jones naplóját, mi több: megölni Mark Darcyt, hogy nem kevés félelemmel kezdtem bele a Bridget Jones naplója 3-ba. Sok dolog hiányzott a márciusomhoz, de speciel az nem, hogy ezt, […]
március 11, 2014 Írta: olvassbele
| Előhang | Csak a gyermekkorom nem volt az övé – és még az is az övé volt. Az iránta érzett kezdeti, gyermeki szeretetem a legdrágább emlékeim közé tartozik… Szofja Tolsztaja: Életem 1906-ban, amikor Szofján sürgős műtétet kellett végrehajtani, hogy eltávolítsák méhéből a rostdaganatot, Tolsztoj az erdőben várta az operáció kimenetelét. Azt kérte, egy csengőszóval […]
március 11, 2014 Írta: olvassbele
Vámos Miklós | Ha valakit arra próbálnék rávenni, hogy olvassa el (esetleg: újra) a regények regényét, a Háború és békét, egy ahhoz képest vékony könyvet nyomnék a kezébe. Címe: Szofja Tolsztaja élete. Szerzője, Alexandra Popoff, aki szlávos hangzású nevével ellentétben kanadai irodalomtörténész. Egy házasság száz évét dolgozta föl. A száz költői túlzás, bár amint a […]
március 8, 2014 Írta: olvassbele
– Itt mindenkit megölnek. – De miért? – kérdezte Nahuel. – Az apukád már elmagyarázta, hogy miért. Tamás be akarta csukni a képregényfüzetet, de Lemún kirántotta a kezéből: a következő oldalakon folytatódott az indiánok gyilkolása, mindenhol győzelmet arattak a poros, kék egyenruhát viselő fehér emberek, akik vermet ástak a sivatag közepén, falvakat raboltak ki, felgyújtották […]
március 8, 2014 Írta: olvassbele
Lucía Puenzo regényében Mengele dél-amerikai bujkálásának feszültséggel teli történetéből olvashatunk egy szeletet – amely akár a valóságban is megtörténhetett. A második világháború után a főbűnösök egy része elmenekült – sokan évtizedekig éltek Dél-Amerikában, és bujkáltak az izraeli titkosszolgálat, a Moszad elől. Ilyen A német doktor egyik főszereplője, az orvos José is, akiben már a regény […]
március 6, 2014 Írta: olvassbele
Amikor tizenhat éves lettem, apánk értésemre adta, hogy ezentúl húgomnak kell hívnom a nővéremet. A szemembe nézett, úgy mondta – máshogy meg sem értettem volna. Szerinte immár felnőtt férfivá lettem, s a felnőtt férfinak hajadon nővére nem, csakis húga lehet. Tita elmúlt tizennyolc, férje pedig nincs. Nem értettem, miért mondja ezt nekem. Néztem rá jelentőségteljesen, […]
március 6, 2014 Írta: olvassbele
Vámos Miklós | Az ifjú kolléganőt Szécsi Noéminek hívják, és nem tudom megítélni, milyen mértékben ismert a neve e lap* olvasói között. Talán hallottak róla, amikor 2009-ben sokak meglepetésére elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, 33 ország pályakezdőit győzve le, öregbítve a magyar irodalom hírnevét külföldön. Ha mégsem, jegyezzék meg most. Gyorsan két számozott megjegyzés, […]
február 9, 2014 Írta: olvassbele
83 Úgy gondolom, nagyon jó űrhajós lenne belőlem. A jó űrhajósnak intelligensnek kell lennie, és én intelligens vagyok. Értenie is kell a gépek működését, és én nagyon jól megértem a gépek működését. Továbbá olyasvalakinek kell lennie, aki annyira szeret egyedül lenni egy kicsi űrhajóban, sok-sok ezer mérföldre a Föld felszínétől, hogy nem esik pánikba, vagy […]
január 30, 2014 Írta: olvassbele
Kedves Tanár Úr! A Pályázat című könyvét sokan olvasták, és a leveleinkből különböző következtetéseket vontak le. Mindenesetre a visszhang tanulságos. Amikor elbuktam a színigazgatói pályázatot, azzal fejezte be a levelezésünket: Folytatjuk?! Igen, tett utána egy kérdőjelet meg egy felkiáltójelet is. Azóta nem váltottunk levelet, és én elgondolkoztam, hogy a kérdőjelet vagy a felkiáltójelet vegyem komolyan. […]
január 30, 2014 Írta: olvassbele
Tóth Zsuzsanna | Nagy élvezettel olvastam Szinetár Miklós 2012-ben megjelent, Pályázat című levélregényét. A kulturális életünket is leképező, legalábbis arról jellemző lenyomatot adó könyv a tanár és tanítványa párbeszéde; ahogy sokan értelmezték: egyfelől útkeresés, másfelől parainézis, ars poetica. Szinetár bölcs és higgadt világszemlélete lenyűgözött engem is. Épp ezért a második könyvet, amely A második pályázat […]
június 12, 2014 Írta: olvassbele
0