Tolsztaja romkocsma | Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete

Posted on 2014. március 11. kedd Szerző:

0


Popoff_Szofja-Tolsztaja-bor180Vámos Miklós |

Ha valakit arra próbálnék rávenni, hogy olvassa el (esetleg: újra) a regények regényét, a Háború és békét, egy ahhoz képest vékony könyvet nyomnék a kezébe. Címe: Szofja Tolsztaja élete. Szerzője, Alexandra Popoff, aki szlávos hangzású nevével ellentétben kanadai irodalomtörténész. Egy házasság száz évét dolgozta föl. A száz költői túlzás, bár amint a háborús évek duplán számítanak, talán a családi tűzfészekben töltöttek is.

Van egy közepesen ismert mondás: Minden író az első feleségének köszönheti, amit elért, míg a második feleségét annak köszönheti, amit elért. Nem tudjuk, mi a helyzet az esetleges harmadik és további asszonyokkal. Hölgyeim és uraim, Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf csak egyszer nősült. Őt is, nejét is hosszú élettel ajándékozta meg az Isten (anyagelvűeknek: a sors), juthatott idő bőven a hála kifejezésére.

Szofja Tolsztaja kirívóan alacsony pontszámot kapott a zord utókortól. Annyit a kevésbé műveltek is tudnak, hogy minden idők legnagyobb prózaírója élete végén elmenekült az asszonytól, és ez az utazás lett a veszte, le kellett szállnia a vonatról Asztapovo vasútállomáson, rövid haldoklása színhelye a bakter háza.

Makszim Gorkij elolvasta annak az embernek a könyvét, aki Tolsztoj utolsó éveiben tanítványául szegődött (nevét nincs hajlandóságom említeni), és Tolsztojné lejáratásában hangadóként működött. Gorkij véleménye: „Azt gondoltam magamban, hogy biztosan lesz valaki, aki megírja a lapoknak, hogy ennek a fércműnek a közvetlen és egyedüli célja a néhai Szofja Andrejevna Tolsztaja emlékének befeketítése. Eddig azonban nem találkoztam egyetlen recenzióval sem, amely erre a nemes célra felhívta volna a figyelmet. Most megtudtam, hogy egy másik könyv is készül, ugyanezzel a dicséretes szándékkal, hogy meggyőzze a társadalom tanult részét, hogy Lev Tolsztoj felesége az ő rossz szelleme volt.”

A néven nem említett, gazdag családból származó fiatalember a legismertebb tolsztojánusok egyikévé vált. Az idős író tanítványául szegődött. Mindenesetre annyi eredeti Tolsztoj-kéziratot kunyerált vagy tulajdonított el Tolsztojtól, amennyit csak tudott. Nagy példaképét igyekezett szembefordítani egész családjával, s halála után, mint az életmű valamiféle gondozója, nemcsak a kiadásokra tenyerelt rá, hanem a legendákra is. A feleségről ő terjesztette, hogy sátán(nő), avagy a Mester rossz szellem. Szofja erre igazán nem szolgált rá. Minden idők legnagyobb regényírója nyolcvankét évet töltött ezen a sárgolyón, ebből negyvennyolcat házasságban. Többen (főleg az említett tanítvány) állították, hogy Tolsztojt kezdeti néhány boldog év után a felesége anyagiassága és kibírhatatlan természete kergette a halálba. Szofja igazán ügyetlen volt, vagy Tolsztoj kivételesen erős, ha negyvenöt évig tartott e kergetés.

Popoff végre a tények alapján igyekszik restaurálni Tolsztaja alakját. Itt az ideje. A tévkép már gyökeret vert az olvasókban, a tankönyvekben és az irodalomtörténetben. Nem mértékadó forrás a Wikipédia, de általában jól tükrözi a többségi álláspontot. „[Tolsztoj] 1862-ben feleségül vette a tizennyolc éves, német származású Szofja Andrejevna Berszet, egy neves moszkvai orvos leányát, ki 16 esztendővel volt nála fiatalabb. Első éveiket még békességben töltötték, az asszonynak kedvére volt a főúri életforma… 1881-ben a Tolsztoj család átköltözött Moszkvába, ám a nyarakat még Jasznaja Poljanában töltötték. Az író érdekes erkölcsi, vallási, politikai szemlélete miatt először családjával, feleségével szaporodtak meg konfliktusai, melyek Szofja Andrejevna nem egyszer hisztérikus kitöréseihez, öngyilkossági fenyegetéseihez vezettek. Házassága megromlott, s ezen az sem segített, hogy az asszony 15 gyermekkel ajándékozta meg Tolsztojt.”

Lev Tolsztoj és Szofja Tolsztaja

Lev Tolsztoj és Szofja Tolsztaja

Figyeljünk föl a tényre: Szofja 15 (azaz tizenöt) gyereket szült! Továbbá ellátta a háztartást a Jasznaja Poljana-i birtokon, majd a moszkvai házban, továbbá másolta (értelemszerűen kézzel, mártogatós tollal) a mester kéziratait, beosztotta a pénzt, s minden gyakorlati feladatot elvégzett. Miféle főúri életformáról beszélnek a szócikk szerzői? Én sosem hittem el, hogy Szofja ártott volna a férjének. A Háború és békét – általában négy vastag kötet – Szofja háromszor tisztázta le, gyöngybetűkkel. Barátaim, aki háromszor elolvassa, már az is érdeméremre jogosult. Vegyük hozzá: idővel Tolsztoj műveinek kiadását és sajtó alá rendezését is ez a törékeny, a fényképek alapján drámai szépségű asszony végezte. Özvegy Dosztojevszkijné tanácsát kérte s kapta ehhez. Mint Popoff könyvében olvasható: öt százalékot adtak a könyvesboltoknak. (Ma az ötven százalék már előnyös megállapodásnak számít. Fejlődik a világ.)

Tapasztalatom szerint ha Isten rendkívüli képességet ád egy halandónak, cserébe el is vesz tőle valamit. Nem véletlen a zsenik és az idióták közti változó mértékű hasonlóság. Tolsztoj következetlen, rabiátus, bizonyos életterületeken korlátolt ember lehetett. Talán valamelyest mániás depressziós. Ha valaki elolvassa a naplóját (az sem vékony), meggyőződhet erről, nem légből kapom. Aki viszont Szofja naplóiba szeretne belekukkantani, annak kapóra jön Popoff könyve.

Wikipédia: „[Tolsztoj] 1882-től rendőri megfigyelés alatt állt. Hitről szóló írásait betiltották, és azt terjesztették róla, hogy megháborodott. Szenilis, bogaras öregúrnak tartotta a közvélemény. 1891-ben családja úgy határozott, hogy felosztják birtokát, mintha az író már nem is élt volna.” Ehelyett: ő maga akarta fölosztani a birtokát. Egyúttal le kívánt mondani szerzői jogairól az orosz nép javára, meg is tette, bár nem minden művével kapcsolatban. Délelőtt ezen akaratát közölte kiadójával, azaz a feleségével, délután viszont nagyobb összeget követelt tőle az éhínség áldozatainak megsegítésére. Szofja kérdésére, hogy ha nincs jogdíj, miből? – nem adott választ. Tegyük még hozzá: a házasságkötéskor a jóval fiatalabb menyasszony a jövendőbeli férjét öregnek, alacsonynak, csúnyának látta, akinek talán ha négy ép foga van. Mégis hozzáment, szerelemből.

A nagy emberek asszonyai nem kapnak elég kárpótlást. Rengeteg a Tolsztoj utca, tér, sőt kávéház. Lehetne valahol egy Tolsztaja írószerbolt, vonatállomás, romkocsma. Budapest, győzd le oroszellenességed, mutass példát a világnak.

A Figyelő Online Olvasni arany rovatában megjelent írás szerkesztett változata.

Alexandra Popoff

Alexandra Popoff

Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete
Fordító: Rácz Judit
Európa Könyvkiadó, 2012
434 oldal, teljes bolti ár 3200 Ft
ISBN 978 963 079 4749

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy évszázadon át könyvek tucatjaiban festették le Lev Tolsztoj feleségét hisztérikus, önző nőszemélynek, aki, főleg az író vallási fordulata után, pokollá tette férje életét, úgyhogy annak végül nem maradt más választása, mint hogy öregen, betegen megszökjön otthonról. A Kanadában élő irodalomtörténész, aki először dolgozta fel a házaspár hatalmas terjedelmű levelezését és Szofja Tolsztaja teljes, részben kiadatlan írói életművét, egészen más embert rajzol elénk. Szofja a házasságuk negyvennyolc éve alatt szinte tökéletesen biztosította Tolsztoj számára azt az anyagi, lelki és szellemi hátteret, amely szükséges volt nemcsak a zseniális regények és elbeszélések megírásához, hanem ahhoz is, hogy Tolsztoj az eszméinek szentelhesse életét, mit sem törődve a birtok és a család gondjaival.

Szofja mindemellett hasonlóan sokoldalú alkotó személyiség, mint férje: Tolsztoj nézeteivel vitatkozva megírta például a Kreutzer-szonáta párját, s még több kisregényt, izgalmas naplót, eleven önéletrajzi prózát alkotott – ugyanakkor magas szinten foglalkozott műfordítással, festészettel és fényképezéssel. Popoff azt a hátborzongató történetet is aprólékosan dokumentálja, ahogy Tolsztoj élete utolsó éveiben egyik tanítványa, Csertkov befolyása alá került, aki aztán mindent megtett, hogy befeketítse az özvegyet.

Attól, hogy egy hisztérikus nő helyett Szofjában most egy mindvégig hűséges, önzetlen, a férjét mindenben fáradhatatlanul segítő embert látunk, a nagy történet semmit sem veszít erejéből, sőt Popoff életrajzában a házaspár utolsó évei, hónapjai mindkettejük számára hasonlóképpen tragikusak: két óriási személyiség nem volt képes megoldani a konfliktusait, s ettől mindketten szenvedtek. S ugyanakkor a szerző végre igazságot szolgáltat ennek a különleges nőnek, akinek szelleme, elméje, érzékenysége, szerelme, gondoskodása benne van az egész Tolsztoj-életműben.