Az első vízilovat, egy feketegyöngy színű, másfél tonnás hímet 2009 közepén lőtték le. Két éve szökött ki Pablo Escobar egykori állatkertjéből a Magdalena völgyében, s szabad kóborlásai során ültetvényeket tiport le, itatókat borított fel, halászokat kergetett rémületbe, s egy szarvasmarhatelep bikáira is rátámadt. A mesterlövészek, akik becserkészték, a fejét meg a szívét célozták meg (.375-ös […]
július 7, 2013 Írta: olvassbele
Írta: Bedő J. István Olyan könnyűnek tűnik Bächer Iván stílusát utánozni. Tárgyilagos szemlélődés, amely előbb vagy utóbb elcsúszik valahova az emberek és a világ viszonyainak összevetésébe. És ha már egyszer elcsúszott, óhatatlanul a közérzetről kezd beszélni. Bächernél minden a közérzetről szól. Az emberekéről, a sajátjáról, is persze. Ritkán ír hosszú, bonyolult mondatokat. A rövid mondatok […]
július 7, 2013 Írta: olvassbele
Kalmopyrin A parton öten álltak, a hatodik leült a vasbakra és fáradtan támaszkodott a puskájára. Ő törte meg a csendet: – Megfájdult a fejem, bassza meg. Már megint. A többiek csak némán cigarettázva nézték a jégtáblákkal borított, fodrozó vizet tovább. Aztán egyikőjük, egy tizedes nekiállt, kezdte összeszedni a rakpart szegélyén sorakozó néhány sapkát, kalapot. A […]
június 16, 2013 Írta: olvassbele
Írta: Bedő J. István Folyamatos rémület Bíró Kriszta legújabb kötetét olvasni. Rögtön le kell szögezni azonban, hogy ez a benne fölidézett szereplők miatt van így. Mert egyébként! Ha megpróbálunk eltekinteni (még ha nehezen is), hogy az elbeszélő ÉN természetesen egy másik én, nem a szerző, akkor is újból és újból fejbe vág az a tény, […]
június 16, 2013 Írta: olvassbele
Bíró Kriszta harmadik kötete lazán összefüggő, hosszabb-rövidebb írások láncolata, melynek szereplői akár egyetlen család tagjai is lehetnének. Dédszülők és nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, apák és anyák történetei bukkannak fel a huszadik századi magyar hétköznapokból. A fikció és a személyesnek tűnő emlékezés folyamatosan váltogatott perspektívája mögött mindig ugyanaz az én áll: a hajdani gyerek és a […]
június 16, 2013 Írta: olvassbele
Az állomás körül nem voltak házak. A vonat épphogy megállt egy percre. Zsíros forgalmistanő tartotta magasba a szabad jelzést, rágott közben valamit. A kislány szoknyája beleakadt a szerelvény likacsos lépcsőjébe, felhasadt. A nagyanyja szállt le elsőre, hátrakapta fejét a reccsenésre. Te, te Lina, sejthettem volna, hogy nem bírod ki odáig. Most vihetlek szakadt ruhában, hadd […]
május 21, 2013 Írta: olvassbele
Korngut bajtárs – Hogy van? – Haldoklik. Órái vannak hátra. De nem bírom. Nem bírom nézni. Már nem bírom. Öt napja nem aludtam. Nem bírom. Az első emeleti folyosón ültek egy fehér padon, Romlaky Zalán, akinek szobája a paddal szemben nyílott, és Korngut Simonné, akinek férje a szomszéd szobában haldoklott éppen. Az asszony két tenyerébe […]
május 21, 2013 Írta: olvassbele
Írta: Bedő J. István Áll valahol a lakásában egy fenekenincs fiók, vagy utazókoffer, vagy szekrény, ami telis tele van az elődök múltjával. Ha megőrződött évtizedeken (lassan már jóval több mint egy évszázadon) keresztül, akkor az őrzőre feladat hárul. Meg kell mutatni, el kell mesélni az elődök életét, ha lehet, betűhíven, ha nem lehet, elképzelve, kikerekítve […]
május 21, 2013 Írta: olvassbele
1905 nyarán Romlaky Zalán magyar író, hírlapíró tüdőbajos lett. Ezt a betegséget a kor tudományossága nem volt képes még gyógyítani, legfeljebb csak – sok pénzért – kúrálni kicsinyt. E célra szolgáltak Európa jó klímával bíró pontjain kiépült gyógyintézmények, Kuranstellék, amelyekben volt Kurkapelle, Kurfriseur, Kursaal, Kurtaxa és mindenekelőtt rengeteg vendég – Kurgast. Ilyen Kurgast lett Romlaky […]
december 20, 2012 Írta: olvassbele
Írta: Hepper Richárd Nyilván utálod. „Haegyszermeglátom,lenyomomafestéksprétatorkán” meg ilyenek. Egyrészt igazad van. Másrészt meg szart se tudsz az egészről. De az is lehet, hogy tök normálisan állsz hozzá. Persze tudni te sem tudhatsz semmit. Honnan is tudhatnátok? Szóval nyisd ki a könyvet. A végén. Mert ha nem vagy skalpig a szcénában, kizárt, hogy vágod a belső […]
december 20, 2012 Írta: olvassbele
A graffitizés olyan jelenség a mai magyar nagyvárosokban (is), amiről mindenkinek van véleménye. A „barbár tahók vandalizmusa, rács mögé az összeset” attitűdtől kezdve az „ez a művészet tesóm, az egyetlen hiteles képzőművészeti ág, minden más csak pofon a szarnak”-ig. Falakra írt feliratok, falakra fújt képek, névjegyek és csapatok ‒ a graffitis szubkultúra egy külön világ. […]
október 20, 2013 Írta: olvassbele
0