Nem csak politikusoknak és tudósoknak | Philip Zimbardo: A Lucifer-hatás

Posted on 2013. január 17. csütörtök Szerző:

0


Zimbardo_Lucifer-borÍrta: Meresich A. Pál

A ma már nyugdíjas pszichológiaprofesszor, aki több híres egyetemen is tanított, szakértő tanú volt 2004-ben azon a bírósági tárgyaláson, amelyen egy amerikai tartalékos rendőrt kegyetlenkedésekkel vádoltak. Az a híres-hírhedt ügy az iraki Abu Ghraib-i börtönben amerikaiak által elkövetett iszonyú embertelenségekről szólt, s hosszú ideig témája volt a világ­sajtónak. Nem véletlenül volt szakértői hitele Philip Zimbardo professzornak. Évtizedekkel korábban ugyanis ő hozta létre, vezé­nyelte le és aztán dolgozta fel tudományosan is a később csak stanfordi börtönkísérlet néven emlegetett szimulációs gyakor­latot. Magyarul most megjelent könyve az említett kísérlet, illetve bírósági tárgyalás leírását tartalmazza a legapróbb rész­letekig. A professzor egy helyen azt írta, hogy e feladat megoldásáért tudósból szinte újság­íróvá kellett változnia. Ennek eredménye lett a teljes közérthetőség, sőt olvasmá­nyosság, amely az egész könyvet, tehát nem csak az események leírását, hanem elemzését is jellemzi.

1971-ben végzett börtönkísérletének a lényegét is lehetetlen sokoldalúan leírni. Annyit azonban lehet és érdemes is, hogy igen gondos előkészítés és válogatás után önként, de némi fizetségért vállalkozó egyetemistákat zártak be az egyetem alagsorában berendezett ideiglenes börtönbe, amely azonban mindenben pontosan olyan volt, mint az igazi fegyintézetek. Az egyetemisták közül kerültek ki a rabok is, az őrök is, a börtönvezetők is. Két hétre tervezték a kísérletet, amelynek minden mozzanatát videókamerákkal rögzítették. És bár a kísérletben résztvevők pontosan tudták, hogy mire vállalkoznak, tehát hogy csak úgymond játékról van szó, aránylag rövid idő alatt kezdtek el úgy viselkedni, mint az „igaziak”. Letartóztatásuk is a szokott módon történt, és minden tekintetben „rabosították” őket. A teljes kiszolgáltatottság, a megaláztatások, az értelmetlen, embertelen büntetések, a személyiségüktől való módszeres megfosztás, a feltétlen, szolgai engedelmesség kénytelen vállalása és megkövetelése világában kivétel nélkül mindnyájan alapos és gyors változáson estek át. (Akadt, aki nem is bírta idegileg, és ki akart szállni.) Megjelent az életükben és helyzetükben az öncélú megalázás, a kínzás, az ellenségeskedés, a rosszindulat, a belső kémkedés, a szellemi leépülés, a lelki összeomlás, a sunyi terror, sőt az élvezettel terrorizáló – korábban nagyon szelíd és kulturált – fiatal… És ami szintén közismert – éppen ezek miatt a kísérletet már hat (!) nap után le kellett állítani.

Philip Zimbardo

Philip Zimbardo

A professzor hosszú éveken át „élt” ennek a kísérletnek az anyagából, tapasztalataiból. Számtalan előadást tartott és tudományos művet publikált. A szociálpszichológiában részben új utakat járva arra kérdésre kereste a választ, hogy mitől változnak teljesen normális emberek hirtelen kegyetlenné? Hogyan lehet, hogy egyszer csak képesek megkínozni és meg is ölni nekik semmit se ártó embereket? Egészséges lelkületű, minden tekintetben normális, hétköznapi emberekben hogyan jöhet létre az erőszak, az agresszió, a vandalizmus szelleme és késztetése? Ahogy könyve előszavában írja: „Azt az alapvető kérdést teszem fel, hogy valójában mennyire ismerjük önmagunkat, mennyire lehetünk biztosak abban, mit tennénk vagy mit nem a számunkra teljesen ismeretlen helyzetben. Lehetséges-e, hogy Isten legkedvesebb angyalához, Luciferhez hasonlóan mi is engednénk a csábításnak, és úgy viselkednénk másokkal, ahogy el sem tudjuk képzelni?”

A Lucifer-hatásban Zimbardo professzor azt a szociálpszichológusi véleményt erősíti elvitathatatlan tapasztalatokkal és érvekkel, hogy amikor – Radnótival szólva – az ember „kéjjel ölt, nemcsak parancsra”, akkor nem az emberi lélekben eredendően megvolt hajlama került uralomra, mert az embert mindig a helyzet teszi embertelenné. A helyzet, a helyzetek sora, pontosabban a rendszer, amelyben élni kényszerül.

A könyv döbbenetes felsorolásából könnyű áttekinteni az emberiség hatalmas önpusztításainak mérlegét: sok száz millió embert öltek már meg emberek, bár az emberiségnek azt a szégyenét, hogy az emberirtást iparszerűen végzi, vagyis a holokausztot csak a 20. század hozta meg. És nem lehet figyelmen kívül hagyni azok felelősségét, akik akár embertelen eszmék, akár egyéni hatalmi, sőt gazdasági érdekek szolgálatában létrehozzák, fenntartják, működtetik a rendszereket, amelyekben az ember elaljasul.

Zimbardo_Lucifer-INDA szóban forgó kísérlet résztvevői elképedve, önismeretükben is elbizonytalanodva nézték meg a videófelvételeket, és bevallották, hogy többször közömbös, de olykor bizony kellemes érzés volt másokat bántani. A szerző szüntelenül hangsúlyozza, hogy természetesen „az egyén viselkedésében közrejátszó, a helyzetből és a rendszerből fakadó tényezők nem szolgálhatnak mentségül, nem menti fel a felelősség alól az erkölcstelen, törvénybe ütköző vagy embertelen cselekedetek elkövetőit”, de érvényes magyarázatot csak a helyzet, a személyiség és a viselkedés hármasának együttes vizsgálata és elemzése adhat.

A The Sunday Times kritikusa a többi közt ezt írta: „Minden politikus és társadalomelemző… olvassa el! Okkal bővíthetjük a kört: mindenki olvassa el, aki érdekelt abban, hogy egyetlen ember se kerüljön olyan helyzetbe, amelyben embertelené válhat. És ne is jöhessen létre olyan hatalmi helyzet, amelyben fennállhat ennek a veszélye.”

Fordító: Varga Katalin

Philip Zimbardo: A Lucifer-hatás – Hogyan és miért válnak jó emberek gonosszá?
Ab Ovo Kiadó, 2012

»Philip Zimbardo: A Lucifer-hatás – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«