A család papírjai | Bächer Iván: Kurgast

Posted on 2013. május 21. kedd Szerző:

0


Bacher_Kurgast-bor180Írta: Bedő J. István

Áll valahol a lakásában egy fenekenincs fiók, vagy utazókoffer, vagy szekrény, ami telis tele van az elődök múltjával. Ha megőrződött évtizedeken (lassan már jóval több mint egy évszázadon) keresztül, akkor az őrzőre feladat hárul. Meg kell mutatni, el kell mesélni az elődök életét, ha lehet, betűhíven, ha nem lehet, elképzelve, kikerekítve történetté. Bächer Iván most elmesélte az író-újságíró előd, Romlaky Zalán életét és halálát.

Persze ez is olyan, mint mindegyik műve: összefoglaló, reflektáló. Válaszol a múltra és kiegészíti a jelennel. Ez az utolsó fél mondat kulcs minden könyvéhez. Létfontosságú, kioperálhatatlan szerve a jelenre reflektálás. Ha nem lenne benne, a könyv lehetne anekdota- vagy tárcanovella-gyűjtemény is. De nem az. Nagyon nem az.

Romlaky Zalán (Thury Zoltán) ugyanis jó író volt, még ha mára elfelejtett író lett is, lexikoncikk. A Gründungszeitben élt, a 19. és 20 század fordulóján, amikor Európa (és nem csak Európa) robbanásszerű fejlődést élt át, városok nőttek ki a földből – mint Budapest is –, pezsgett az ipar, a kereskedelem, a sajtó hatalommá vált, a színjátszás színházakba költözött, az állampolgár polgárrá nemesült. Romlaky Zalán együtt kószált egy olajosbarna tekintetű nagyváradi újságíróval (költővel), hallgatta Dankó Pista muzsikáját, ivott Molnár Ferenc társaságában – de mindezek valójában csak hátteret rajzolnak a fő történethez. Zalán tüdőbeteg, és mint gyógyvendég – vagyis Kurgast – keresi idehaza és a Monarchia tengerpartján a gyógyulást, amiről persze kiderül, hogy illúzió.

A történet folyondározik ide-oda, de már (mai eszünkkel) tudjuk, hogy ez a kalandozás halálos végű. Nem is ebben rejlik a különössége. Hanem a bevezetőben említett reflektálásban.

Bächer ismét csudálatosan mesél. Egy-egy történetében megjelenik a mellékszereplő – mint Korngut bajtárs, akinek a keserves halálát a felesége elmondásából ismerjük meg –, akiről aztán a végén kiderül, hogy közvetve valamennyiünk személyes ismerőse.

Ez a fajta, a regényidő és a csillagászati jelen idő közötti kézfogás hátborzongató. Meg az is, ahogy elmeséli: Romlaky és Gojszi esküvője volt az első polgári házasságkötések egyike. De még vegyes házasság is volt, így mondták sokáig. És amint Romlaky szelíden szóvá teszi, hogy december vége felé itten ünnepelni szokás, a zsidó Gojszi villámsebesen megtanulja a karácsonyt, amiről addig fogalma sem volt. „Onnantól kezdve olyan pompás karácsonyozások estek náluk, hogy annál különbet a legrátartibb krisztinavárosi úri családok sem tudhattak produkálni.”

bacher01-portre

Bächer Iván

Ez a hagyománytisztelő, egyben szabadelvű gondolkodásmód nemcsak a múlt századi ősöké, Bächer Ivánnak is legsajátabb képessége. Persze éppen ez a látásmód teszi rezignálttá minden írását, a Kurgast tárcanovelláit is. Mert az író nem tudja behunyni a szemét azt látva, hogy az egykor volt tolerancia mivé vált mára. A történetekben a Monarchia eresztékei recsegnek, az olvasó már tudja, hogy egy rosszul működő rendszer nem maradhat meg, s a főszereplő nem is éli meg a széthullását.

De az utódokért tett még valamit Romlaky. 1906-ban megsejti a világ elsötétülését. Mert „Magyarországon, ha bármi baj támad, akkor a zsidókat előveszik biztosan.” Ezért, betegen, a Kurgast-léttől és a reménytelenségtől elgyötörten intézkedik. Megszervezi, hogy Gojszi és a gyerekek kikeresztelkedjenek. És mikor Romlaky Zalán, a jeles hírlapíró 36 évesen, „keserves kínok közt meghalt, ágyát már csupa zokogó keresztény állta körül. Alig több mint harminc év múlva csődöt mondott ez az intézkedése is.”

Ez a záró mondat torokszorító. Ahogy az egész kötet az: benne a betegséggel küzdő író, a szabadelvűség elporladása, a hatalom mértéktelensége, a szélsőségek erősödése. Mai történet másolódik a száz évvel ezelőtti díszletek között játszódó életre.

Vékony könyv és nagyon veszélyes. Mert hátszövege így zárul: „ezekben a hónapokban kezdett el recsegni-ropogni a harminc éven át viszonylag jól szolgáló Monarchia épülete is, hogy pár évvel később összedőljön, maga alá temetve mindazon értékeket, hitet és kultúrát, ami Romlaky Zalánnak és kortársainak éltető lege volt. Kezdetét veszi a huszadik század, és abban nem lesz köszönet.”

Tessék talán kicserélni a kulcsszavakat…

Bächer Iván: Kurgast
Ab Ovo Kiadó, 2012

»Bächer Iván: Kurgast – megvásárolható a polc.hu webáruházban«