| 1. rész | Régen éreztem ilyen fáradtságot. Hajnalban keltem, hogy elérjem az első vonatot Miskolcra. A dobaji állomáson rengetegen szorongtak már: gyári munkások, türelmetlen piaci feketézők, iskolások. Fontos vasútvonal volt ez, legalábbis a háború előtt, de most naponta csak két szerelvény járt oda-vissza; innen a zsúfoltság. Tegnap kora reggeltől a községházán ücsörögtem, legfőképpen az […]
2013.01.05.
Mennyi minden megváltozna, ha élvezni tudnánk kincseinket, olyannak, amilyenek! Demián, e könyv fiatal páciense számos terápiával próbálkozott már. Úgy érzi, valami baj van vele, mert szüleivel, barátnőjével és munkatársaival is folyton problémákba ütközik; és szeretné minél jobban megismerni önmagát, s választ találni az élet nagy kérdéseire is. Csupa kíváncsiság, csupa elégedetlenség, csupa lázadás, csupa útkeresés. […]
2013.01.05.
A bumeráng-tégla Aznap nagyon rossz passzban voltam. Rosszkedvem volt, minden zavart. A rendelőben csak panaszkodtam, és így persze nem igazán jutottunk előbbre. Utáltam mindent, amit csináltam, mindent, amim van. Leginkább magammal voltam haragban. Akárcsak abban a Papini-elbeszélésben, amelyet Jorge olvasott fel nekem, aznap én is azt éreztem, hogy „nem tudom elviselni önmagamat”. – Én egy […]
2013.01.05.
Írta: Kleyer Éva Tegye föl a kezét, aki nem szerette gyermekként az esti mesét! Na ugye. És azt vajon tudjuk-e, hogy gyerekkorunk meséi nem csak a gyermekagy elzsibbasztását célozzák, hanem szép lassan beszivárognak a tudatunk mélyére, ott pedig aztán megkezdik áldásos gyógyító tevékenységüket? Ennek talán nem is vagyunk tudatában sem szülőként, pláne nem gyerekként, mégis, […]
2013.01.04.
Feszes, kemény történet – mintha ökölbe szorított kézzel írta volna a szerző; s ez az ököl a naturalisztikus leírásokkal, hátborzongató verekedésekkel és vérbosszúkkal könyörtelenül csap az olvasó arcába. Ez a töredékes családregény három mozgalmas évtizedet fog át, középpontjában a szesztilalom idejének zavaros és keserves világával, a csempészek és szeszfőzők életével; de a könyv egyben tisztelgés […]
2013.01.04.
Írta: Cserhalmi Imre Sok olvasó számára jelent vonzó érdekességet, hogy vajon a regényhősök valóságos személyek irodalmi lenyomatai-e, s ha igen, mennyire. Ezt az igényt igyekszik kielégíteni a szerző, Matt Bondurant a könyve epilógusában, hosszadalmasan sorolván, milyen szoros összefüggésben állnak szereplői egy hajdan volt bűnügyéivel, illetve hogy mennyire változtatta-dúsította a történetet fikciókkal. Mi sem természetesebb, mint […]
2013.01.04.
Anderson előző nap jött el Ripshinből, és Roanoke-ban, egy szállodában éjszakázott, aztán délelőtt találkozott a szerkesztőjével. Még korán volt, amikor útnak indult, az ég bordóból levendulaszínűre váltott, és az út menti fák hullajtották a leveleiket, Anderson örült, hogy kint lehet egy ilyen délelőttön, távol a házától. A fogát csikorgatta, és szorongatta a kormánykereket, amikor naiv […]
2013.01.03.
Képeslap Párizsból A tornateremben vágni lehetett a csöndet. Egyetlen pisszenés nem sok, annyi sem hallatszott a tizenkét bordásfal, az öreg, repedezett bőrű ló vagy a nyolc szürke és megkopott kötél felől, amelyek mozdulatlanul lógtak a plafonról. De a tizenhat fiú és lány irányából sem, akik a Dølgen iskola katonazenekarának tagjai voltak, és egy emberként meredtek […]
2013.01.03.
Tóth Zsuzsanna | Divat mostanság a skandináv krimiket szeretni. Sebaj. Én is szeretem őket. (Lelkem egyik fele persze örökké Miss Marple– és Poirot-rajongó marad.) A skandinávok között is a legnépszerűbbek egyike Jo Nesbø. Képzelhetik, mennyire meglepődtem, amikor egy nevével fémjelzett gyerekkönyve – s mint kiderült, már egy második kötet – került a kezembe. Nehézfiúk ritkán […]
2013.01.02.
Egy este egy fiatal nő, Rebecca, a paradicsomban találja magát. Ott találkozik hét híres ember – Freud, Proust, Einstein, Romain Gary, Albert Cohen, Woody Allen és a Marx-fivérek – édesanyjával, akiknek csak egy beszédtémájuk van: zseniális fiaik, és a sok közös vonásuk. Mindegyik olyan szerető jó fiú, határozott, de követelőző, paranoiás, és elviselhetetlen is, ugyanakkor […]
2013.01.02.
Az anyák (időrendi sorrendben) – Amalia Freud, született Nathanshon (1835–1930) – Jákob felesége, Sigmund, Julius, Anna, Rosa, Mitzi, Dolfi, Paula és Alexander édesanyja – Jeanne Proust, született Weil (1849–1905) – Adrién felesége, Marcel és Robert édesanyja – Pauline Einstein, született Koch (1858–1920) – Hermann felesége, Albert és Maja édesanyja – Minnie Marx, született Schönberg (1865–1929) […]
2013.01.02.
Írta: Gáspár-Singer Anna Woody Allen és Dan Greenburg nélkül valószínűleg sohasem tudta volna meg a világ, milyen is egy valódi, hamisítatlan jiddise máme mellett felnőni. Ennek pedig, Natalie David-Weill szemszögéből nézve, különösen akkor van jelentősége, ha történetesen fiúgyermekről van szó. Ők ugyanis gyámolításra szorulnak. Minden esetben. Ha pedig a gyermek még tehetséges is, többé nincs […]
2013.01.07.
0