»Amikor visszanézek életem hatvan évére, leginkább az lep meg, hogy mennyire komplikáció nélküli volt. Ami vagyok, amit gondolok és teszek, csaknem minden, ami velem történt, egy matematikai bizonyítás egyértelműségével vezethető le.
Különös, szorongató érzés rendeltetést betölteni. Azt mondják, egyéni kezdeményezésekkel is befolyásolhatók az események, és ebben természetesen van is igazság. Mint a komponálás esetében: a szerző szimfóniája minden hangjáért megküzd, hogy végül -az utolsó akkordhoz érve- felismerje, csakis azokat a hangokat írhatta le és csakis abban a sorrendben. A dolgok menetének elkerülhetetlensége nem csökkenti az érdemeket, mert csak utólag lehet kiiktatni a felesleges hangokat, és csakis ő írhatta le, ami ott áll. Így van ez az életemmel is.«
Ennek a mesés művészkarriernek ismert a története. De ezidáig magánéletéről, fiatalkori álmairól, a barátkozásra való nyitottságáról nem sokat tudtunk. Ma különösen sokatmondó az a konokság, amellyel »békét akart hozni az emberiségnek«: nem tágított attól az illúziótól, hogy a népeket zenével ki lehet békíteni egymással.
Fordító: Gáti István
Yehudi Menuhin: Befejezetlen utazás. Életem emlékei
Typotex Kiadó, 2012
552 oldal
ISBN 978 963 279 7458
Olvass bele 
Posted on 2013. január 6. vasárnap Szerző: olvassbele
0