Horgas Ádám: Rozi sztori (részlet)

1. fejezet ~~ A rönk szélén

A hátam mögött, a láp felől hallottam a hörgést. Emánuel lendületet vett, és magabiztosan átugrott a sziklára. Uramisten! Micsoda mozdulat! Mint egy fekete párduc. Egyszerre puha és erőtől duzzadó. Ez nekem nem fog menni! Villámgyorsan felmértem a távolságot a fatörzs és a mohos szikla között, és óvatosan egyensúlyozva hátráltam pár lépést, hogy neki tudjak futni. A korhadó kéreg tompán ropogott a talpam alatt. Emánuel visszafordult és biztatóan biccentett, jobbját felém nyújtotta. A szél végigsöpört a zöld víz felszínén. Ugranom kell!

Futok és ugrok!

Legfeljebb két hosszú lépésem van. És csak remélni tudom, hogy nem fog lecsúszni a talpam a nedves mohán.

Futok és ugrok!

Emánuelre pillantottam, aki olyan mérhetetlen szeretettel nézett rám, hogy egy másodpercre egész belefeledkeztem abba a gyönyörű, barna szemébe, és el tudtam hinni, hogy bármire képes lehetek. Bólintottam és a férfira mosolyogtam. Emánuel aggodalommal sandított mögém. Nem mertem hátrafordulni. Hirtelen kifújtam a levegőt, és elrugaszkodtam…

Az első lépésemtől beszakadt alattam a fatörzs. A bal lábam térdig süllyedt a korhadt üregbe, és éreztem, ahogy a cipőm megtelik vízzel. Egyre közelebbről hallottam a hörgést, és a lápból kimeredő fák recsegve omlottak össze a hátam mögött. A tenyerem a térdem mellé támasztottam, és megpróbáltam kihúzni a lábam a fatörzs nyákos szorításából. A szilánkosra szakadt szálkák a bőrömbe fúródtak.

Itt fogok meghalni. A rönk szélén.

A fülemben sebesen lüktetett egy ér.

Csak nyugalom! Meg tudod csinálni!

A víz fodrozódó felszíne alatt hirtelen elsuhant egy sötét árny, és valami nekiütődött a beszorult lábfejemnek. Akaratlan sikoly szakadt ki a torkomon. A hangra állati üvöltés felelt a láp felől. Emánuel kétségbeesett hangját hallottam.

– Rozi! Rozi!!!

Nem tudtam levenni a szemem a zöld mélységben vonagló csápokról, ezernyi fekete tapadókorongja mohón lüktetett. A lábamból szivárgó vér sötét ködként terjedt a bokám körül. És most egyszerre megindultak felém.

– Rozi! Rozi!!! Megtennéd azt a kedvességet, hogy egy kis figyelmet szentelsz az órámnak?

Ijedten kaptam fel a fejem. Emánuel, a cuki médiatanárom kérdőn pillantott rám. Körbenéztem az osztályban. Beki lebiggyesztett szájjal ingatta a fejét, és lassan az égre bandzsított.

Hát, igen… Lehet, hogy kissé elkalandozott a figyelmem, de az az igazság, hogy ha túl sokáig hallgatom a tanár úr érzékien búgó hangját, akkor előbb-utóbb elindul a fejemben egy romantikus kalandfilm, amiben elképzelhetetlen veszélyekbe sodródok, de az utolsó pillanatban Emánuel valahogy mindig megment a szörnyek karmai közül, én aléltan pihegek férfias mellkasán, lágyan egymás szemébe nézünk, résnyire nyílik az ajkunk és…

– Rozi! Majd úgy lassan van kedved válaszolni? – mordult rám a médiatanár, és gyilkos mosoly terült el azon a cuki kis arcocskáján.

Horgas Ádám: Rozi sztori. A fény titka
Rozi sztori sorozat
Menő Könyvek, Budapest, 2026
352 oldal, teljes bolti ár 6490 Ft