H. Móra Éva |
Ennek a Keczán Mariann szerkesztette könyvnek az alcíme: Írások a szépségről. Hogy ki mire asszociál legelőször a szépség szó hallatán, az változó, de a fülszöveg a női szépségre irányítja a figyelmet. Szabó Magda hagyatékában ugyanis meghökkentően sok olyan tárgyra bukkantak, amelyek a stílusos megjelenés női kellékei.
Aki ismeri életművét, tapasztalhatta, hogy önmagáról szóló írásaiban hangsúlyosan tér ki a külsőségekre: több helyen is olvashatjuk – nekem a Für Elise jut először eszembe –, hogy a Dóczi puritánságában nevelkedett lány első bécsi útjáról már vörösre lakkozott körmökkel, rúzsos szájjal, ondolált hajjal tér haza… Az ajtó című regényben pedig bűntudattal írja le, hogy egy médiamegjelenésre készülve (fodrász, odaillő öltözék) már nem marad figyelme Emerencre. Fotóin is a tökéletes frizurájú és hangsúlyosan sminkelt hölgy tekint ránk.
Az igen vegyes válogatású kötet írásainak egy része valóban erről, a női szépségről, a megjelenésről szól. Előbb azonban – az Előszó után – az írónő önéletrajzát olvashatjuk 1959-ig. Ezt követi Szabó Magda doktori disszertációjának rövidített változata: A római szépségápolás. Ismert tény, hogy magyar–latin szakot végzett az egyetemen – miután édesapjától már gyerekkorában anyanyelvi szinten megtanult írni-olvasni és beszélni (!) latinul –, de ez a témaválasztás már saját érdeklődéséből fakad. Így indokolja az értekezés bevezetésében: Első pillanatra talán különösnek látszik, hogy valaki azt a kérdést szegezze az auktorok méltóságteljes sorainak: milyen volt a szépségápolás Rómában, de a latin irodalom ismerete azt mutatja, hogy a költők és írók nem jártak mindig koturnusban, és nemcsak fegyverről és vitézről énekeltek. Asszony volt Rómában, s ha asszony volt, szépségápolásnak is kellett lennie. Mert a női lélekben már a legrégibb időktől benne él a vágy, hogy szép legyen, és ha szép, akkor még szebb, sokkal szebb asszonytársainál. (A PIM oldaláról idézem.)
A részleteket főként Ovidius írásaira támaszkodva fejti ki, de másoktól is idéz idevágó utalásokat. Meglepett, hogy konkrét szépségrecepteket is közöl; érdemes beleolvasni némelyikbe: „…a lybiai árpát és ledneket tíz tojással együtt meg kellett szárítani és őrölni, s belekeverve megőrölt szarvakat, melyek a szarvas homlokáról elsőnek hullottak le, át kellett szitálni, majd beletenni tizenkét, burkától megfosztott nárciszhagymát. Gummi, semen Tuscum [= toszkán mag, valószínűleg tönkölybúza] és méz hozzáadásával olyan keverék nyerhető, mely az arcot a tükörnél ragyogóbbá teszi.” Hm… Nemcsak a bőrápolás volt fontos, hanem előszeretettel használták a hasonlóan bonyolult eljárással készült festékeket is: hajukat, szempillájukat, szemöldöküket, szájukat, arcukat színezték – utóbbit először falfehérre mázolták (a halánték környékét kékes színnel emelték ki), majd ezután pirosították. S az eredmény? Nem kevés kritikus él sejlik a húszéves (!) Szabó Magda sorai mögött: „Az arc már nem is arc: eltűnt a mindent elborító festékréteg alatt, s a bőr valódi színét rég megváltoztatta a szamártej, a kenyértészta, a számtalan kozmetikai eljárás. Az illatfelhőben megjelenő szép bálvány arca nem árult el indulatot, feltűnő volt, szép volt, és tökéletesen személytelen.” Az így „megszépített” nőnek nem lehetett mimikája, mert széttöredezik a festék, nem sírhatott, mert leázhat a sminkje; a beloknizott hajat nem fújhatta szél – és így tovább. Nem csupán a nők, de a férfiak is hamar megbarátkoztak a szépítőszerekkel, s ugyanúgy túlzásokba estek használatukkal, mint hölgytársaik. Nem csoda, hogy gúny tárgyává lesznek: Martialis például fullánkos sorokkal támad mindent, ami hamis, s Rómában hamis már minden. Szabó mindezt a birodalom bukásával állítja párhuzamba, császárokra, eszmékre, bölcselőkre hivatkozva vezeti le a hanyatlás ívét.
De ez csak az első valódi fejezet, még sok követi. Oka van, hogy ennél időztem a legtöbbet: talán ez felel meg leginkább az alcímnek. A kissé száraz fejtegetés után végre szépirodalom következik: a Vendég, almával valójában annak a bizonyos, a görög mitológiából ismert almagurításnak fiktív előzményeit meséli el. Fiktív, hiszen az egész Szabó Magda képzeletjátéka. A rá oly jellemző stíluseszközökkel találkozunk itt: belső monológok, töprengések, késleltetés – a sokadik oldalon tudjuk meg, kik is ezek a szereplők – s rövid mondatokkal drámaivá, baljóssá tett befejezés. S hogyan kapcsolódik ez a történet a szépséghez, nem kell magyarázni…
A következő írás, a Pastorale is mitológiai tárgyú, s mitológiai ismereteket feltételez az Egy regény keletkezéstörténete: a Creusais is. Ebben A pillanat című regényről van szó, és érdekes olvasni benne a személyes motivációkat. A regény szövegéből érezhető, hogy Szabó nagy ellenszenvet érez Aeneas iránt: nevetségessé teszi, csúfondárosan ír róla. Érdekes, hogy – ahogyan A pillanat regényben is, itt is – a prózát időmértékes sorok tarkítják, ezeket szótagolással emeli ki: „ezt min-den veze-tő tud-ta-de mondani tilt-ja a-tró-jai illem.” Kedvet ébresztett, hogy újra elolvassam, ezek után biztosan másképp tekintenék a szövegére.
Egészen különös Eszkiesz története, ami szintén A pillanathoz kapcsolódik. Ezt az alakot Szabó Magda alkotta: Vénusz ikertestvére, az istenek láthatatlansággal sújtották – ugyanis a szépséges Vénusz nem tűrte, hogy bárki is hozzá hasonlóan szép legyen –, de Eszkiesznek csodás hatalma van. Aki kér tőle valamit, és kimondja a nevét, annak kívánsága teljesül, de ő maga megsemmisül. Mindennek kulcsszerepe lesz az említett regényben.
Meg kell jegyeznem, hogy az imént sorolt írások rengeteg mitológiai utalást, lábjegyzetet tartalmaznak; ezek a szerkesztői gondosságot tükrözik, a megértést segítik, de bizony kissé fárasztóak az olvasó számára.
Egészen más jellegű a Gaby könyve. Soha nem publikált, csonka kézirat, az írónő 1942-es írása. Kissé szürreális történet, teli jelképekkel; nagyon leegyszerűsítve talán a jó és rossz, az anyag és a lélek harcáról szól. Kiegészítésképpen mellé került Szabó Magda 1984-es visszatekintése a kéziratra: igen önkritikusan megható marhaságnak nevezi a valamikori próbálkozást.
Komolyabb önreflexiót tartalmaz az [Egy író indulása] címmel összefoglalt, több részes írásmű. Vörösmartynak A merengőhöz című verséhez kapcsolódik nagyon fiatal kori zsengéje, egy rövidke elbeszélés. Ezt közli, majd immár az érett író fejével elemzi a hajdani diáklány munkáját.
Nem maradhat ki a szépséggel foglalkozó kötetből Szép Ilonka sem. A Széchenyi Művészeti Akadémián tartott, A lepke logikája című székfoglaló előadás Vörösmarty versét analizálja – sajátos megközelítésben.
A válogatás további három darabja a teremtett és az ember alkotta világ szépségeit tárja fel: itáliai és görög utazások emlékeit meséli el. Itt derül fény a címre is, arra, hogy mit fed a Diana tükre elnevezés.
Ahogy említettem, az összeállítás vegyesre sikerült – bár értő, alapos munkát sejtet. Szabó Magda-rajongóknak mindenképpen kuriózum.
Szabó Magda * Keczán Mariann
Szabó Magda, Keczán Mariann:
Diana tükre.
Írások a szépségről
Jaffa Kiadó, Budapest, 2026
Szabó Magda életműsorozat
304 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online nyári akciós ár a kiadónál 2499 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 687 2540 (papír),
ISBN 978 963 475 9430 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Meghökkentően sok csillogó alkalmi ruha, hímzett papucs, finom kalap, kincseket rejtő ékszeres és piperés ládikák kerültek elő, amikor a debreceni emlékházban a kurátorok Szabó Magda személyes tárgyait rendezték. Nincs új a nap alatt: a nő tetszeni vágyik, és bár az írónő prózájának egyik alapgondolata, hogy a túlzásba vitt testi szépség helyett a lélek ápolására kell gondot fordítani, ezek a tárgyak arról tanúskodnak, hogy tulajdonosuk a női szépségre, a stílusos megjelenésre éppoly érzékeny volt, mint a lélek finom rezdüléseire.
Ezt bizonyítja kötetünk is, amelyben az írónő kiadatlan és kevésbé ismert írásaiból válogattunk olyan önéletrajz- és regényrészleteket, novellákat és esszéket, amelyek valamilyen módon mind a női szépséget állítják a középpontba. Megtaláljuk benne Szabó Magda doktori értekezésének rövidített változatát is a római szépségápolásról, amelyben a szépítkezés története, egy-egy különleges kenőcs elkészítési módja mellett a szerző arra is kíváncsi volt, hogy a túlzásba vitt szépségápolás és ezzel együtt az emberi hiúság milyen viszonyban áll egy birodalom bukásával…
E különleges válogatás tükrében az írónő személyiségének eddig talán kevésbé ismert oldalát ismerhetjük meg, és megint közelebb kerülünk ahhoz, „ami voltam, vagy amit teremtettem”.
Olvass bele 
Posted on 2026.08.06. Szerző: olvassbele.com
0