Újabb passió Óceániában | Katherine Bradley: Nővérek szövetsége

kistibi |

A politológusok bizonyára naivnak gondolnak, de meggyőződésem, hogy George Orwell 1984 című regényének volt szerepe, nem is csekély, a magyar rendszerváltásban. Szamizdatként először 1984-ben jelent meg – ennél szebb rímet legális kiadó akkor nem is találhatott volna. Aztán már legálisan az Európánál 1989-ben (és utána még szinte évente), ami nekünk szintén fontos történelmi dátum. A Nővérek szövetsége hasonlóképpen fontos mű, és talán segít megérteni az április 12-én történteket. De előbb némi visszatekintésre van szükség.

Az 1984 mérföldkő a disztópiák történetében. Talán ezért van az, hogy oly sok követőre talált, még szorosan vett tematikáján túl is. Az orwelli világ talán legismertebb parafrázisa Stanislaw Lem Éden című sci-fije. Lem zsenialitását mutatja, hogy túl tudott lépni a mesterén: az Édenben a kormány még a saját létezését is tagadja. De ne feledkezzünk meg Ray Bradbury klasszikusáról sem, ami néhány évvel az 1984 után jelent meg: a Fahrenheit 451 más világban, de Orwell nyomán jár. És lehetne hosszan folytatni a sort…

Olyan regénnyel viszont, mint a Nővérek szövetsége, ritkán találkozunk. Nem parafrázis: pontosan átvesz mindent Orwelltől, és nem is akar változtatni rajta. Gyanús is volt kezdetben: mit tud kezdeni egy fiatal író Orwell klasszikussá érett világával, tud-e újat hozzátenni, hogy a saját műve érvényes legyen? Kétségeim fokozatosan eloszlottak. A Nővérek szövetsége kiváló és igen bátor regény. Kevesen képesek arra, hogy egy klasszikust így használjanak. Katherine Bradley megmutatja: lehet Orwelltől még tovább lépni, lehet valamifajta kiutat, megoldást találni, és zseniálisan mozgatja az egyetlen eredeti szereplőt. Elképesztő leleménnyel az új mese szerves részévé alakít néhány szállóigévé vált mondatot – ha Orwell olvashatná ezt a történetet, alighanem kalapot emelne előtte. De lássuk a részleteket!

Bradley történetének hőse Julia, akiről a négy részből álló regény első egységében nem tudunk meg semmit. Ő a mesélő, az író csak annyit árul el, hogy a három részből álló társadalom közepén éli mindennapjait. A Belső Párt része a luxus, a Külső Párt része a munka és a sanyarú megélhetés, a harmadik rész a proliké, akik koszban, nyomorban, éhezésben tengetik mindennapjaikat.

A világot három diktatórikus állam uralja, ezek egyikében, Óceániában élnek hőseink. A másik két állam Eurázsia, illetőleg Keletázsia. A másik két szuperhatalom és Óceánia között most nincsen háborús konfliktus, de vezetője, a Nagy Testvér arról beszél, hogy országa pillanatnyilag háborúban áll Eurázsiával. Ezt azért mondja, mert így könnyebb fenntartani az Eurázsia elleni gyűlöletet. Az uralmat gyakorló Párt időnként ledob egy-egy bombát valahová a prolinegyedekbe: az a néhány halott igazán nem számít, viszont fenntartható a gyűlölet. Ez eddig még Orwell világa. Túllépni ezen akkor fogunk, amikor megtudjuk, hogy Julia tulajdonképpen kicsoda.

Ezt egyelőre nem árulom el, mert itt rejlik az alapgondolat, ami lehetővé teszi, hogy Bradley érdemben írhassa újra az 1984-et. Ezért olyan részekre-részletekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek vagy túlnőnek, vagy „csak” erősítik az orwelli világot. Nem hagyható ki egy kis közelmúlti párhuzam: ugye, mindenki emlékezik az Ukrajnára kihegyezett háborús propagandaplakátokra? Hát kit zavar, hogy drága a kenyér, hogy nincs vasúti közlekedés, hogy nem tud bejutni az orvoshoz – ha nem kell háborúba mennie.

A propaganda ősi mutatvány. Semmi más nem kell hozzá, csak folyamatosan nyomni a hamis(ított) információkat, illetőleg kell hozzá olyan „fékezett műveltségű” (mondjam inkább: alulművelt?) társadalom, amelyiknek tagjai el is hiszik, amit az állami csatornák közvetítenek. A Nagy Testvér világában csak az az információ létezik, amit a központi propaganda közvetít. Mindenkit megfigyelnek, mindenkit lehallgatnak, és az életnek nincs olyan szegmense, amiről a Nagy Testvér ne szerezne tudomást.

Akkor hát mi az, amit Katherine Bradley hozzá tud tenni ehhez a világhoz? Orwellnél a Nagy Testvérnek nincs arca, nincs története, nincs családja. Bradley újítása itt mutatkozik meg. A Nagy Testvér kiléte egy idő után nem titok az olvasó számára, és ez a tudás, ha lehet, még tragikusabbá teszi a történetet.

De lássunk néhány szilánkot, hogy hová visz bennünket a mese. Elég, ha valaki csak olyan grimaszt vág, ami nem tetszhet a Nagy Testvérnek, azt rögtön elgőzösítik, nemszeméllyé teszik. Nem elég, hogy mindenkinek kötelező imádni a Nagy Testvért, de részt is kell venni az olyan közös rendezvényeken, mint a Gyűlölet Hete, illetve a mindennap esedékes Két Perc Gyűlölet. „Minél jobban gyűlölködik valaki, annál jobb párttag.”

A Bradley által megálmodott Szövetség csak nőkből áll. Céljuk az, hogy megsemmisítsék ezt a totális diktatúrát, fedőtevékenységként pedig részt vesznek a rendszer által megkívánt kötelező rituálékon. Például A Gyűlölet Hetére ezért készítenek egy hatalmas Goldstein-fejet, amit aztán szét lehet verni. Nem tudjuk, hogy Goldstein élő alak-e, vagy csak azért találták ki, hogy a gyűlölet konkrét alak ellen irányulhasson.

• Olvass bele!

Mi is az igazi tragédiája az ilyen társadalmaknak? Az illiberális tombolás idején megtapasztalhattuk mi is. „...engem is bosszantott – mondja Julia –, hogy a képességeim semmilyen hatással sincsenek az életemre.”

Az Óceániában harsogott jelszavak nagyon fontosak. Mérnöki pontossággal árulják el a hatalom céljait. „A tudatlanság erő… – ez a mondás igaz, de nem így szól a teljes mondat. Azt mondta, a teljes szlogen úgy szól: A nép tudatlansága a párt ereje. Ez megnevettette [Juliát], mert hát micsoda irónia, hogy az emberek tudatlanok a tudatlanságukkal kapcsolatban. Azt mondta [a Nagy Testvér], így kell másokat irányítani: lefedni a szemüket, hogy ne tudják, mit nem tudnak.”

Csakhogy számomra ez már nem disztópia, hanem a tegnapi politikai valóság, ami sajnos lefedte a 20. és 21. századi magyar, európai és az Európán kívüli történelmet egyaránt.

A Nővérek Szövetségének az a célja, hogy megsemmisítse a Nagy Testvér diktatúráját, de sokáig nem találják ennek módját. Julia szerint be kellene férkőzni a Belső Pártba – aztán bármi történhet. Ezen a ponton találkozik az eredeti, orwelli világ és Bradley regénye. Leegyszerűsítve a tervet: Julia vállalja, hogy feljelent valakit, és ezért a tettéért esetleg megjutalmazza a Nagy Testvér.

A terv szerint tehát feladja Winston Smith-t: ezzel közelebb kerül céljához, de egyre távolabb lesz önmagától. Végül Smith bekerül a Szeretetminisztériumba, ahol megkínozzák, emberi roncsot csinálnak belőle: „Megölték, és ezt a roncsot hagyták hátra. Ezt a roncsot, hogy megalázzák. A múltnak és a jelennek ezt a nyáladzó, csoszogó torzszülöttjét.”

Ebben a szituációban utal vissza a szerző az eredeti mű világára: „– Elárultalak – mondja ő is. Néha megfenyegetik valamivel az embert. Valamivel, aminek képtelen ellenállni, még csak gondolni is képtelen az ellenállásra. És akkor azt mondja: Ne velem csinálják, csinálják valaki mással, csinálják X-szel.”

Itt zárul be a kör. Aki emlékszik még arra, hogy Orwell Winstonja milyen szituációban mondja ezt, annak dupla öröm lehet a Nővérek szövetségének olvasása.

És Julia túl tud lépni ezen a tragédián? „Winston tévedett. Szerinte jobb, ha megértenek, mintha szeretnek. Nem. Jobb, ha szeretnek.”

Parafrázist sokat olvastam már. De olyan regényt még nem, ami képes egy nem is túlságosan öreg klasszikust újrateremteni, sőt: ellátni ma érvényes üzenettel. Ezért ajánlom minden olvasó figyelmébe, mert amikor a világban illiberális „demokráciák” tombolnak, segít megérteni, hogy hol is él(t)ünk.

A művet Karl Vivien Réka fordította, kiválóan.

Katherine Bradley: Nővérek szövetsége
Fordította: Karl Vivien Réka
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024
424 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft
online ár a kiadónál-n 5224 Ft
ISBN 978 963 504 9011

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege 

George Orwell világhírű regényének, az 1984-nek különös és nyomasztó világában járunk. Óceániában bárki is vagy, Nagy Testvér mindig figyel, és a bizalom olyan luxus, amellyel senki sem rendelkezik.
Julia látszólag tökéletes példája Óceánia nőideáljának: kötelességtudó, hasznos, engedelmes és szelíd. De van valami, amit csak nagyon kevesen tudnak róla: tagja a Nővérek Szövetsége nevű földalatti mozgalomnak, amelynek fő célja, hogy felkutassa a Testvériség, az elnyomó rendszer ellen küzdő szervezet résztvevőit, és segítsen elpusztítani a Nagy Testvért.
Amikor Julia úgy gondolja, hogy megtalálta a Testvériség egyik tagját, olybá tűnik, hogy céljuk elérhető közelségbe kerül. Ám ahogy egyre jobban megismeri Winston Smitht, Juliát kezdi utolérni a múltja. Hamarosan kiderül, hogy sokkal több titka van, mint az elsőre gondoltuk, és számára a harc személyes ügy is.
Ez a történet a szeretetről, a szerelemről, a családról szól, arról, hogy milyen nőnek, anyának, testvérnek, barátnak lenni, valamint arról, hogy mit jelent a bátorság és az áldozat.