Bársony János: Samudaripen – Romák sorsa a holokauszt idején 3. (részlet)

Bevezető

A romák sorsa a holokauszt idején elhallgatott történelemnek számított a 90-es évekig. Több mint három évtized kutatásai alapján ezt a némaságot igyekeztem én is megtörni.

Pharrajimos – romák sorsa a holokauszt idején1 címmel a L’Harmattan Kiadónál 2004-ben jelent meg a Daróczi Ágnessel együtt jegyzett, esszéket tartalmazó kötetünk, amelyet angolra (Pharrajimos – The Fate of Roma during the Holocaust, Idebate Press, New York, London, Amsterdam, 2008) és horvát nyelvre (Sudbina Romu u doba Holocausta, Artresor, Zagreb, 2013) is lefordítottak. 2014-ben Kali trash – Romák sorsa a holocaust idején címmel már átfogó tanulmánykötetet adott ki a Romano Instituto Alapítvány, amely nem került könyvesbolti terjesztésre. E mostani, Samudaripen – Romák sorsa a holokauszt idején című kötet átfogó képet nyújt, amelyben ezúttal is a magyarországi történésekre fókuszálunk.

Kutatómunkámat 2021–2022-ben Bogdán Péter segítette, a táblázatok és a szövegek ellenőrzésével és pontosító levéltári kutatásokkal, hogy egy érdekes, új tényekkel, értelmezésekkel gazdag kötetet tehessünk Önök elé. Daróczi Ágnes szerkesztőként, riporterként működött közre a túlélők megszólaltatásában, a vallomások feltárásában, elemzésében, a narratíva kialakításában. Nem csupán arra törekedtünk, hogy a tények alapján jobban megértse az Olvasó, mi is történt, de igyekeztünk a fogalmak részletes leírásával, tisztázásával, a korabeli használatukból eredő sajátosságok feltárásával hozzájárulni ahhoz, hogy a magyarországi romák második világháború alatti szenvedéseiről folyó vitákból, tényekből a romák szemszögéből is elfogadható, vállalható narratíva, kánon és annak első közmegegyezése létrejöhessen.

A fogalmi tisztázás és egyértelműsítés jegyében gondoljuk azt is, hogy fontos lehet rögtön az elején szólni a nemzetközi roma szakirodalomban és a közéletben is használt különböző, a roma holokauszttal kapcsolatos kifejezések tartalmi elemeiről. Kali trash,2 pharrajimos,3 samudaripen4 – három, romani nyelvű kifejezés, amelyeket különböző roma közösségek használnak arra a rettenetes történelmi folyamatra, amelyet mások holokausztnak neveznek. A kötet szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a három fogalom feltételezi egymást.

A pharrajimos szétvágatást, felaprózást, meghalást jelent romani nyelven. Ian Hancock professzor5 angol átiratban porrajmosként említi a kifejezést, de szintén „phárrájimosz”-nak ejtik. Így az a sajátos helyzet jött létre, hogy a romani fonémái és az angol nyelv fonémái totálisan mást jelentenek, miközben kiejtésük ugyanaz. Ami ennél is nagyobb baj, hogy a Hancock által használt kifejezés tabu a romák között – minthogy a meztelenséggel, szexualitással hozható kapcsolatba. Márpedig éppen ennek, a történelmünket és múltunkat meghatározó fogalomnak neutrális és megerősítő tartalmakat kellene előhoznia a kollektív emlékezetből. Ezért is döntöttünk úgy, hogy felsoroljuk és elemezzük azokat a kifejezéseket, amelyek a diaszpórában élő, máig tervezetlen írásbeliséggel rendelkező romani nyelv különböző dialektusaiban élnek.

Az első tartalom, a fekete félelmet jelentő kali trash érzelmi, lelki síkon ragadja meg a történteket. Azt az emóciót, hogy velünk szemben az eddig érthető, kezelhető, felfogható világ valamilyen érthetetlen külső okból ellenségessé, gyilkossá válik. A kiszolgáltatottság teljes tobzódását, a vérszomjas, irracionális, megvadult csordaszellem embertelen támadását jelenti, amelynek során félelemtől lemerevedett roma tömegeket védtelen bűnbakként vetettek üldözőik elé.

A pharrajimos – szétvágatás – kifejezés a roma közösségi, törzsi, nemzetségi, kommunikációs és egymást segítő kapcsolati hálók szétvágatására is utal, a bajjal szembeni etnikai és individuális egyedül maradásra, ahol a külső gyilkos, irracionális erőszak szétrombolja a roma közösségi létet.

A harmadik aspektus a samudaripen, a legyilkolás – a halál uralmát, az élet értelmének semmibevételét, az emberi jelleg, az érzelem, értelem és hit jelentőségének elvesztését jelenti. Úgy érezzük, hogy ez a három aspektus együtt, egységben fejezi ki a történteket.

Kötetünk ismerteti a roma holokauszt magyarországi történéseit és történelmi beágyazottságát, megmutatja a Horthy-éra cigányüldöző közigazgatási gyakorlatának jellegzetességeit. Könyvünkben a komáromi Csillagerőd koncentrációs tábor történetének új kutatási eredményeit is bemutatjuk, és új megvilágításba helyezzük a romák hazai üldöztetéstörténetét, szembesítve az – először főleg az Alföldön folyó – tömeges internálási gyakorlattal. Új összefüggésekbe helyezzük a cigány internálótáborokat, elmondjuk, hogyan került konfliktusba a náci „Übermensch” népirtási vágy és az élelmiszerhiány érdeke; hogyan késztette a németeket és magyar csatlósaikat ez a konfliktus a cigányrabszolgamunka-kapacitás hazai kihasználására, a munkaerőhiánytól fuldokló magyar élelmiszer-termelő nagygazdaságok ingyenmunkás cigány rabszolgákkal való megerősítésére – a Birodalom ellátása érdekében. Így, míg a zsidókat 1944 tavaszától Auschwitzba hurcolták, addig a hazai cigányokat elsősorban az „Európa éléskamrájának” számító itthoni birtokokon dolgoztatták, csendőri és német katonai felügyelet alatt. Bemutatjuk több, újonnan feltárt cigány tömeggyilkosság eseményeit. Több mint hétezer adat – közülük mintegy 3000 újonnan beszerzett – és visszaemlékezések alapján ismertetjük több mint kilencszáz magyar település cigányainak szenvedéstörténetét.

Több német lágerből kapott adathalmaz segítségével, valamint a svájci és német kárpótlási folyamatok adatai alapján adjuk közre e koncentrációs táborok magyar cigány foglyainak általunk megismert névsorát és adatait.

Túlélőkkel készült interjúrészleteket adunk közre, hogy érzékeltethető legyen a sors, amelyet érdemtelenül mértek rájuk, s a szenvedés, amelynek eltagadásával napjainkban is találkozhatunk. Tanulmányokat közlünk a roma holokauszt elő- és utótörténetéről, valamint hatásáról a hazai anticiganizmus folyamataira, azok permanenciájára, továbbélésére.

A kötetben közreadott kutatások a Cigányságkutató Intézet – Romano Instituto keretében civil- és magánfinanszírozásban folytak, amelyhez csupán szolid forrásokból sikerült pályázati támogatást kapnunk. Mert Magyarországon – a legnagyobb lélekszámú nemzetiségnek, a romáknak – máig nincsenek intézményei, nincs kutatóintézete, múzeuma, nincs kulturális központja, sem színháza, mint ahogyan nincsen anyanyelvi rendszerű oktatás, kiadványozás sem. Az állami kutatóintézetek pedig nem tekintik feladatuknak a történelem roma szempontú vizsgálatát, több évszázados közös történelmünk megtanítását és a vállalható romakép narratívájának segítését.

Bársony János: Samudaripen.
Romák sorsa a holokauszt idején 3.
Corvina Kiadó, Budapest, 2024
512 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft