Seres Lili Hanna: Istenek a körfolyosón (részletek)

Miért Perszephoné a kedvenc istennőm?

Lent az udvaron, a gesztenyefa alatt
istennőset játszottunk.
Stip-stop, Aphrodité, kiáltotta Klaudia.
A szerelem istennője a gyorsaság
istennője is volt ekkoriban.

Én Héra leszek, jelentette ki Barbi
nyugodt, magabiztos hangján.
Erika most Pallasz Athéné helyett Írisz lett:
akkor költözött el a Wesselényi utcából
Írisz barátnőnk.

Lent az udvaron, a gesztenyefa árnyékában
már csak én álltam üresen, önmagam.
Perszephoné, suttogtam, mire a lányok
színpadias sóhajtozásba kezdtek,
ciccegtek, a szemüket forgatták.

Miért Perszephoné a kedvenc istennőd?,
nevetett fel Klaudia fekete fogai
alvilági kerítése mögül.
Nem szóltam, mert nem szólhattam,
most néma istennő vagyok, böktem ki,
mire az arcok megenyhültek.

Megható istennő vagyok.
Szánandó istennő.

Elhelyezkedtünk az udvaron.
Aphrodité a virágágyásba ült,
Írisz a falhoz lapult,
Héra a fa alatt maradt.
Én az egyik kukára ültem fel.

Ebben a játékban a választott istennők
legjobb barátnők voltak.
Igyekeztek Perszephonét nem sajnálni,
és szerették volna, ha már mint
az alvilág magabiztos istennője jelenik meg.

De én szomorú mosollyal mentem feléjük,
gránátalma-harapdálást játszottam,
és ők nem tudták, hogyan köszöntsenek.

Aphrodité a haját dobálta,
Héra szeme villámokat szórt,
Írisz mosolyogva az eget nézte.

Mindjárt megérkeznek az istenek,
mondták vágyakozva.
Aztán észbe kaptak,
de nem kértek bocsánatot.

Te is szereted őt, nem?, kérdezték,
és én bólogattam.

Éjszaka nyílnak a lányok

Éjszaka nyílnak a lányok,
Pán kocsikázza ki őket,
sárga akácok az utcán,
sáska-hadak hegedülnek.

Éjszaka nyílik a lányka,
foltosan ér haza, sárga,
mint az Akácfa, amelyben
hajnali köd-fal a vára.

Kérdem a Pánt, magyarázza:
friss levegő, analízis,
fel ne jelentsem a bossznál,
fájna a háznak a krízis.

Hallgatok, úgy, ahogy illik,
éjszaka űznek az álmok,
szunnyadok ág sürüjében,
éjszaka nyílnak a lányok.

Zeusz könyörgése

Ígérd meg, hogy megbocsátást nyerek.
Meg kell ígérned.

Úgy rángatózom ég és föld között,
mint öngyilkos a kötélen.

Lentről bikák és ünők bámulnak rám,
fentről a felhők sötét lyukszemei.

Ígérd meg, hogy megbocsátást nyerek.

Kontúrjaim izzása megkopott,
és mint az emberek, úgy tudok már félni.

Ígérd meg, hogy megbocsátást nyerek.

Egyszer azt mondta, még a szőrös kislábujjamat is szereti.
Most már talán a mennydörgés-hangomat,
dagadtvitorla-orromat,
méteres hátamat és kőtömb-combjaimat sem.

Ígérd meg, hogy megbocsátást nyerek.

Még ha vétkeim egyszerre szánalmasak
és kétségbeejtőek is.
Még ha mostanában úgy is érzik,
hogy nem csak a másik nő gyűlölhető.

Ígérd meg. Meg kell ígérned.

Álmaimba a halál szolgái másznak:
Kharón,
Kerberosz,
Minósz.

És Héra.
Éjjel-nappal őt látom.
Megváltozott.
Leírhatatlan.

Ígérd meg, hogy megbocsátást nyerek.

Talpamból bizsergés fut fel,
ha szárazföldre lépek.
Hódítani vágyom, hódítanom kell.

Az ártatlanok a legvadabbak,
mert hatalmuk főistent igáz.

Ígérd meg a megbocsáttatásom,
még ha ezek a szavak Minósz ítélőszékén
kagylógyöngyként gurulnak is szét.

Ígérd meg, hogy megbocsátást nyerek.

Seres Lili Hanna: Istenek a körfolyosón
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2026
72 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft