Per Petterson: Szájában hamu, cipőjében homok

Csernus Anikó |

Per Pettersontól azóta tervezek többet is olvasni, amióta Budapesten járt a PesText fesztivál vendégeként. Kánikulában valahogy jobban csúsznak a rövid történetek, amiket akár egyhuzamban végig lehet olvasni. Ez a kisregény volt az első olvasmányom tőle, és az élmény: mintha egy szélcsendes tóba dobott kő hullámait nézném. Apró, zajtalan, mégis egy időre felkavarja az állóvizet.

Az eredetileg 1987-ben megjelent, mindössze tíz rövid történetből álló könyv a hat-nyolc éves Arvid Jansen szemével nézi és mutatja meg a világot. Általa a gyerekkor hétköznapisága hirtelen univerzális tapasztalássá tágul: a szülők és nagyszülők egymáshoz fűződő viszonyai, a családot érintő veszteségek, a felnőttek titokzatos világa és ahogy megállíthatatlanul múlik az idő. Néhányszor elméláztam azon, hogy hasonló korú fiam milyen korai tapasztalatokat visz magával, mennyit érzékel a kimondatlan, megnevezetlen családi kapcsolatokból.

Petterson eszköztelen prózája és Arvid minimális, mégis érzékeny észlelései teszik felejthetetlenné a szöveget. Ahogyan Arvid megéli a benne és körülötte zajló változásokat, az nem csupán egy hatéves gyerek perspektívája, hanem magasabb szintű megfigyelés. Például amikor Arvid apja elkeseredetten a tűzbe dobja cipészmesterségének eszközeit, Arvid pedig ijedten szemléli a felnőtt ember tehetetlenségét – és az ehhez hasonló jelenetek anélkül mutatják meg a családi kötelékek és a felnőttség bonyolult feszültségeit, hogy Petterson túlmagyarázná őket.

Arvid megállítaná az időt és szeretne örökké hatéves maradni – a kötet címét is adó időélmény egyszerre szívet melengető és ismerős. A kisfiú észrevétlenül tanulja meg, hogy az idő nem engedelmeskedik neki, és a veszteségek elkerülhetetlenek. A pillanat, amikor széttöri a nappali szoba óráját, mintha a gyermeki logika és a mulandóság kegyetlen találkozása volna – miközben a konyhában ketyegő másik óra ketrecbe zárt tigrishez hasonlóan köröz tovább, és senki sem állíthatja meg.

• Olvass bele!

Varázsa éppen abban rejlik, hogy Petterson nem próbál érzelgősséggel hatni. Az írás finoman és takarékosan idézi meg a hatvanas évekbeli norvég hétköznapok világát. A kisfiú emlékeiben szinte észrevétlenül fonódik össze a szeretet, a szorongás és a szembesülés az elmúlással.

Ez a sóhajtásnyi, kisregénynek is rövid kötet tehát nem csak általában szól a gyerekkorról, Meditatív és gyengéd merengés az idő felett, és arról is beszél, hogy amint lassan felnövünk, a világ egyre összetettebbé válik. Petterson történetei szelíden kapaszkodtak belém – hagytam megélni azt a csöndes felismerést, amit Arvid is megértett: az idő megy tovább, és mi is vele tartunk.

Per Petterson: Szájában hamu, cipőjében homok
Scolar Kiadó, Budapest, 2024
Fordította: Pap Vera-Ágnes
Szerkesztette: Illés Andrea
96 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
online ár a kiadónál 3399 Ft
ISBN 978 963 509 9054

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege 

Az 1960-as évek elején járunk, a hidegháború nyomott légkörével sújtott Norvégiában. Per Petterson későbbi műveinek ki-be járó hőse, Arvid Jansen még csak hatéves kisfiú, akit olykor rémálmok gyötörnek. Arvid lassan, óvatos léptekkel kaptat a kamaszkor előtte magasodó baljós hegye felé. Még nem érti teljesen, de az apró mozaikokból már kezd összeállni számára a világ.
Szülei munkások. Oslo külvárosában élnek, apja cipőgyárban dolgozik, dán édesanyja takarítónő. A mára világhírűvé lett norvég író debütáló regényének középpontjában az apa-fiú kapcsolat áll. Per Petterson a tőle megszokott finom ecsetvonásokkal, borongós északi színekkel festi meg a gyermekkor összetett portréját. Műve sallangmentes, szikár nyelvezettel megírt – akárcsak Hemingway, Petterson is kerüli a felesleges díszítéseket. A sorok között, a felszín alatt kimondatlan érzések és fájdalmasan őszinte, mégis megértő, szeretettel teli történetek sejlenek fel. Így, a maga pőreségében tárul fel előttünk az EMBER zavarba ejtő sérülékenysége és a kapcsolatok kusza pókhálója.