A bérgyilkos, akinek elvei vannak | Mark Greaney: A szürke ember

Paddington |

Mark Greaney immár 12 kötetes A szürke ember sorozata 2009 óta örvend nagy népszerűségnek az angolul olvasók körében. Miközben közeli rokonságot mutat például a világsikert aratott Jack Reacher- és Jack Ryan-sorozatokkal, eddig tudtommal nem vált az említettekhez hasonlóan ismertté. Most a Netflix egész estés akciófilmet készített az első kötet nyomán, ami remek alkalom arra, hogy a magyar olvasók is megismerjék a bérgyilkos történetét, aki a munkákat erkölcsi megfontolások alapján vállalja.

Azoknak, akik jól ismerik a bevezetőben említett urakat – a Lee Child nevéhez kötődő Jack Reacher-sorozatot és Tom Clancy Jack Ryanjét –, valószínűleg elegendő ebben a könyvajánlóban annyit írni: ha épp várakozik a következő kötetre, és hasonló stílusra, műfajra vágyik, bátran vegye kézbe Greaney regényét is. Érdekességként talán még annyit érdemes megemlíteni, hogy míg Lee Child nemrégiben testvérének adta át az újabb Jack Reacher történetek kitalálásának lehetőségét, Tom Clancy-nek éppen Greaney volt a társszerzője az ifjabb Jack Ryan regényekben az elmúlt években, majd ő folytatta a sorozatot.

No, de mondjunk valamit azoknak is, akik egyik Jacket sem ismerik (még). Courtland (Court) Gentry valaha a CIA szürke zónájában dolgozott és már akkor is rengeteg vér tapadt a kezéhez. Egy ponton feleslegessé vált, kiadták rá a kilövési engedélyt, ám nem sikerült végezni vele. Ma már egy magáncég alkalmazottjaként repül a radar alatt, és folytatja a mesterségét. Olyan bérgyilkos, akinek elvei vannak. Csak akkor vállal el egy munkát, ha meg van győződve arról, hogy a célpont igazi rossz fiú, a világ pedig jobb hely lenne az illető nélkül. Ellentétben az óriási és igen feltűnő Jack Reacherrel, Court igazi kaméleon, aki mestere a környezetbe olvadásnak, akkor sem feltétlenül veszik észre, ha épp őt nézik .

• Olvass bele!

A történetben egyik megbízása teljesítésekor nagyvállalati lábakra lép rá, és ez jó ürügy arra, hogy óriási erőket mozgósítsanak a megsemmisítésére. A regény nem akar moralizálni, nem akar többnek látszani, mint ami, bár engem nem töltött el nagy örömmel, hogy mennyire hihető a cselekménynek az az eleme, amelyik szerint az országok éves költségvetésének sokszorosával gazdálkodó magáncég játszi könnyedséggel tudja aránylag olcsón kölcsön venni tucatnyi ország titkosszolgálatának legjobbjait erre a „vállalati projektre”. Ráadásul sokkal biztonságosabb őket alkalmazni, mint szabadúszókat, mert ők saját kormányaik által zsarolhatóak. (A regényben szereplő, egyébként valódi titkosszolgálatokról elég sok információ található a szerző oldalán A szürke ember világa fül alatt.)

A világ legkülönbözőbb csücskeiből érkező profi kémek Tbiliszitől Prágán, Budapesten, Svájcon és Franciaországon keresztül üldözik Gentry-t. Sajátos macska-egér játékot követhet végig az olvasó, amiben a menekülő szürke ember, akinek, mint a macskának, kilenc élete van, egérként játszik több tucat remekül képzett gyilkolóművésszel. Nemcsak a saját életét menti, hanem megállíthatatlanul megy előre, ugyanis gyerekek élete a tét.

Fogalmam sincs, mi teszi vonzóvá A szürke emberhez hasonló történeteket egy olyan olvasó számára, aki nem kedveli az erőszakot, mégis időről időre előveszem a sorban következő Jack Reacher-regényt is, és valószínűleg így fogok tenni Court Gentry történeteivel is. Sokan írták le erről a kötetről, hogy tele van nagyon egyértelmű és – ne finomkodjunk – véres jelenetekkel. Valamiért mégis nehéz komolyan venni ezeket egy olyan főszereplő mellett, akit lelőnek, leszúrnak, vízbe fojtanak, de mindent túlélve halad előre. (A film még ezen is túltesz, van benne egy hosszú jelenet, amelyben a főhős és éppen aktuális ellenfelei egy mozgó villamoson lövik szét egymást, az utasok már rég mentették a bőrüket, ám a villamos halad tovább, a vezetőnek eszében sincs megállni és elszaladni.)

A történet olvastatja magát, és mivel bizton állíthatom, hogy a regény most is sokkal jobb, mint a film, érdemes inkább az olvasás mellett dönteni. Olvasmányossága miatt nem is kell sokkal több idő rá, mint a film megnézésére. Tamás Gábor fordítása ehhez egészen biztosan hozzájárul – annak ellenére, hogy értek benne apróbb meglepetések, főként bevett kifejezések magyarításánál (például a már említett, magyarul kilövési engedélyként használt kifejezés szerepel vadászati engedélyként és kilövési parancsként is). Azon pedig ismét jót nevettem, hogy egy amerikai szerző számára mennyire érthetetlen a schengeni zóna és a vámunió értelmezése, így aztán azon mereng, a svájci határon miért nincs vámellenőrzés.

Courtland Gentry első dokumentált kalandja pergő akcióregény, amiben az akció általában felülírja a hihetőség bármiféle igényét. Ám kellemes szórakozást ígér a műfajt kedvelők számára, akik olvasás után biztosan várják majd, hogy megtudhassák a további kötetekből, milyen életveszélyes helyzetekből kerül ki élve a szürke ember, aki legalább néha tölt is, nem csak lő.

Mark Greaney: A szürke ember
Fordította: Tamás Gábor
Agave Könyvek, Budapest, 2022
368 oldal, teljes bolti ár 4680 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3744 Ft,
e-könyv változat 3680 Ft
ISBN 978 963 419 9700 (papír)
ISBN 978 963 419 9717 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Courtland Gentry jó ember, ugyanakkor még jobb gyilkos.
Az árnyak között csak úgy ismerik: a Szürke Ember. A fedett műveletek világában legendás a státusa, ugyanis mindig csendben, sokszor a lehetetlent végrehajtva végzi el egyik munkáját a másik után, majd válik teljesen köddé. A célpontjainak nincs esélyük menekülni előle.
Csakhogy akadnak még Gentrynél is veszedelmesebb és halálosabb erők, amiket még több pénz és hatalom mozgat. És amikor Gentryt elárulja a kormánya és korábbi munkatársai, ezek az erők mozgásba lendülnek. Az ő szemükben a Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni.
A Közel-Keleten és egész Európán átívelő élet-halál harc veszi kezdetét, melynek során Gentrynek bizonyítania kell, hogy nem veszti el hidegvérét akkor sem, ha a megélhetése helyett ezúttal az életben maradásért kell ölnie.