Választott mesterség | Szabó T. Anna: Vagyok

Tóth Zsuzsanna |

Feltehetjük ugyan a kérdést: hogyan közelítsünk egy nagyon határozott kijelentéshez, egy öntudatos, a környező társadalomra érzékenyen reagáló nőhöz, a költészet fegyvertárával vértezett alkotóhoz? – de magától értetődően adódik a válasz: ezt mindenki másképp teszi. Jómagam régóta híve, ha nem is rajongója vagyok Szabó T. Anna írásainak, egy-egy versét különösen kedvelem, ahogy a közösségi médiában olvasható megnyilvánulásait, kendőzetlen, mégis harcosan érzékeny jelenlétét is.

Afféle (egyoldalú) ismerősként tartom számon, és igyekszem minél jobban átlátni költészetének egészét. Nagy segítség ehhez, hogy kézbe vehetem Vagyok című verseskötetét (összegyűjtött és új versek, azt is mondhatnánk valamennyi régi és egy új kötetnyi vers egybekötve). A vaskos könyvet emlékeket felelevenítve olvasgattam, és új, izgalmas felfedezéseket is tettem. Szimpátiám változatlan, és biztos, hogy még sokat forgatom majd a gyűjteményt. Egyben látva az eddigi egészet azonban mégis el kell mondanom, hogy időnként kissé egyenetlennek érzem a hatását. De lehet-e valaki minden egyes versében jelentős alkotó? Szabó T. Anna egyértelműen nagy tudású, az írásra korán elszánt, azt „választott mesterségének” tekintő költő, mestere az írásnak, a különféle költészeti formákkal időnként bravúrosan bánó alkotó.

Már eddigi versesköteteiben is érzékelhettük formaérzékenységét, könnyedén és játékosan variálja a különböző versritmusokat, formákba tudja kényszeríteni a világ dolgait. Témáiban egyszerre jelenik meg az alkotás, az életpillanatok, élmények rögzítése iránt elkötelezett költő, a szerelemben társat találó, annak szépségét megélő nő, a női princípium és az anyaszerep vállalása. De természetesen látjuk a társadalmat is, amelyben a költőnő él, hiszen nagyon is érzékenyen reagál a fontosabb jelenségekre. Ismerve gyerekeknek szánt szövegeit is, csak tovább gazdagodik az eszköztár és a mondanivaló sokszínűsége.

• Olvass bele!

Ahogyan azt a Vagyok című kötet is igazolja – ez a Nőből induló, de a társadalomban élő emberig tartó gondolatskála olykor karcos, máskor játékos, könnyeden zenélő és kopogósabb dallamokkal muzsikál a versekben. Szabó T. képes rögzíteni a kamaszszerelem rezdüléseit – s így megidézi bennünk annak érzetét. Leírja a körülötte lévő világ hétköznapi tárgyait és tényeit, érzékletes képeket festve a látványról – és meglátja bennük a puszta létezés mögöttit, ha úgy tetszik, a transzcendenst. A várakozásról beszél, és felépíti az ünnepet. Anyaszerepbe lép, vagy épp az érzékiségben tobzódik, lát, láttat, érez, empátiát kelt az megélt anyaság hullámvölgyekkel tarkított érzelmi árnyalatai iránt. A korai versekben megfogalmazott érzések sokszor visszaköszönnek, mélyebben, máshogy – akárha egy spirál emelkedne egyre magasabbra. Ha úgy vesszük, a „Most”-ból és a „Lenni” vágyából kiindulva érkezett meg Szabó T. Anna a „Vagyok” szorongásoktól ugyan nem mentes, de hittel teli biztonságába (bár ilyen című verse nincs).

„A most. A percek dallama. A kint és bent kétszólama. / A hús, a zsongó éji lomb./ Őszidő. Ág-síp. Lomb-doromb. //…// Még lenni kéne, lenni, lenni. // A most. A kint. A bent. A semmi.” (Kórházablak)
„…kiált, vagy kifúj, / belőlem beszél, szó, szó, felszakad. / Megkönnyebbül a nincstől, ami súly: / az itt, a most, a van így lesz szabad.” (Van: nincs)

Motívumként sokszor megjelenik a kórház Szabó T. Anna költészetében, olyan tág asszociációjú fogalmakat alkotva, mint „téridő onkológia”; alkalmat ad arra is, hogy ábrázolja a szenvedőkkel való együttérzést vagy az anyaság árnyékosabb pillanatait, nehezebb részét. Persze még hány másik motívum teszi teltté a gazdag összhangzást. Földiről beszél és égiről. Felvillannak képek, sorsok, életek, szerelem és szenvedés, fény, sötét. Szerepek vagy szerepekben megélt helyzetek.

Egy ekkora anyag rövid bemutatását azonban nem lehet szimpátiám szerinti idézetekkel, motívumokkal, kiragadott, kapkodott mondatokkal bemutatni. Képtelenség. A számos előd és kortárs előtt tisztelgő versek, a posztmodern beemelésű sorok új élete, a kortársakra reflektáló elemek felbukkanása túl gazdag ahhoz, hogy példákkal illusztrálható legyen.

Már elég hosszú és színes út van Szabó T. Anna mögött, amelyet többnyire a szavak, verses varázslatok bűvöletében töltött, hogy legyen miből dolgoznia. Irodalmi ismereteit a legjobbaktól tanulta. Költészeti játékainak leleményeit, néhány remekbe szabott képet, és néhány, csupán a kifejezés könnyűségét sugárzó verset oszt meg velünk gazdag gyűjteményes kötetében, amelyben bóklászni érdemes, s amely jó időre jelent hasznos, léleképítő elfoglaltságot.

Szabó T. Anna: Vagyok
Magvető Kiadó, Budapest, 2022
503 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3999 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 144 1710 (papír)
ISBN 978 963 143 1858 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szabó T. Anna a kezdetektől a vers hatására és működésére, a szó és a forma kapcsolatára, a titok elevenségére figyel. Hogy csend és hallgatás között miképpen lehet érvényes a lírai beszéd, hogy az a bizonyos létige (vagyok) mit, illetve kit jelent. Kit takar, és kit mutat?
Ez a költészet nem önmagába zárt, hanem dialogikus. Egyrészt sokszor szólítja meg önmagát és az olvasót, másrészt beszélget a magyar líratörténettel, az irodalmi hagyományokkal, korábbi alkotókkal és műveikkel.
Nyolc önálló verseskötet után a Vagyok a szerző összegyűjtött és új verseit tartalmazza, és ezzel más dimenzióban folytatja a párbeszédet: a könyvet olvasva kirajzolódnak a kötetek és ciklusok belső irányai, alakzatváltozásai, hangsúlyeltolódásai. Fénytörések és formálódások, regiszterek és metaforák, mozgások és választások. Alanyi és analitikus; objektív és metafizikus; archaikus és posztmodern: Szabó T. Anna sok hangszeren szeret játszani, és ebben a könyvben éppen az összhangzat lesz a legérdekesebb.