A filozófus pszichiáter | Irvin D. Yalom: Minden mulandó

Paddington |

Ha új könyv jelenik meg Irvin D. Yalom pszichiáter professzor és regényíró tollából, az mindig öröm azok számára, akik szeretik az írásait. A Park Kiadó által gondozott életmű újabb darabja a szerző szakmai munkásságának része, bár irodalmi igényességgel és a köznapi olvasók számára is érthető nyelvezettel mutat be tíz újabb esetet a praxisából (hasonlóan a Szerelemhóhér tíz történetéhez). A kötet ismeretterjesztő irodalomként kiváló szórakozás, ugyanakkor minden bizonnyal tanulságos tartalmat hordoz a pszichológus és pszichiáter szakemberek számára is.

Az eredetileg 2015-ös keltezésű műben a már akkor is nyolcvan felett járó szakember olyan eseteiről ír, melyek zöme akkoriban friss volt. Van ebben több olyan helyzet, amikor valaki a megjelenés körüli időkben találkozik néhány terápiás ülés erejéig a neves pszichiáterrel, de olyan is, amelyben Yalom egy régi páciens halála kapcsán idéz fel régebbi terápiát. Valamennyiben közös viszont, hogy előkerül az emberi élet végessége és a mulandóság. Az olvassbele.com szerzőinek címzett kínálatba „Yalom-rajongóknak” ajánlva került, én pedig lecsaptam rá.

Yalom a történetek egy-egy pontján rendszeresen azt kéri a páciensektől, hogy engedjék szabadon gondolataikat, és mondják azt, ami éppen eszükbe jut. Úgy gondoltam, helyénvaló erről a kötetről így írni. Bár minden könyvajánlónkban személyes véleményt és asszociációkat írunk, ám ez az ajánló talán még a szokásosnál is csapongóbb asszociatívabb lesz. Mivel a kötet olvasása közben is tudtam, hogy írni fogok róla, végig az járt a fejemben: mitől is lettem én „Yalom-rajongó”. Főként azért tettem fel a kérdést, mert sosem értettem igazán, miért is kell valakinek rengeteg pénzt kifizetnie azért, hogy rendet teremtsen magában. Az amerikaiak pszichiáterhez járási mániája érthetetlen számomra.

A szerző regényírói és ismeretterjesztő/szakmai írói tevékenységét tulajdonképpen lehetetlen különválasztani. Így aztán bármely műfajban jelenik is meg új(abb) kötete, az szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány. Yalom regényei és szakmai művei mindig a pszichológia és filozófia határmezsgyéjén egyensúlyoznak, nem kivétel a Minden mulandó sem. A most megjelent esettanulmányokból (?) is kiderül, a pszichiáter a terápiás üléseken is előveszi a gondolkodását formáló filozófusokat. Egyik páciensének házi feladatul adja, hogy olvasgassa Marcus Aurelius Elmélkedéseit. Akkor tehát filozófiai műveket olvasunk, amikor Yalomot olvasunk?

Nemrég egy barátnőm osztotta meg a Facebookon az itt látható mémet >, amiben bizony sok igazságot vélek felfedezni.

• Olvass bele!

Az egész életét pszichiáterként leélő Yalom, aki maga is sok száz órányi terápián van túl – már csak azért is, mert a pszichoterapeutaként való működéshez ez a világon mindenhol kötelező – ez alkalommal nem csak a témát, a mulandóságot mutatja meg. Egy 80 év feletti embert természetszerűleg foglalkoztat a mulandóság kérdése, és természetesként jelenik meg itt is. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy ez egy olyan időszakban történik, amikor mindent kategorizálnak, mégpedig címkézhető lelki nyavalyaként. Yalom azt mutatja meg, hogy – ha hiszünk is abban, hogy a pszichoterápia egy hasznos eszköz – az emberi lelket nem lehet kategóriákba, szabványosított dobozokba zárni.

Miközben nagyon élveztem a történeteket, és elgondolkodtató, izgalmas emberi sorsokkal ismerkedhettem meg, a legizgalmasabbnak mégis a kötet utószavát találtam. Ebben a szerző ki is mondja, hogy a lelki problémák címkézése legfeljebb az egészségbiztosítóknak jó – no meg a mindenféle szakmaiságot nélkülöző internetes „megmondó oldalaknak”, ám erről nem szól –, nincsenek olyanok (vagy nagyon kevesen vannak), akik egy ilyen vagy olyan betegség dobozába tökéletesen belepasszolnak. Ahhoz, hogy egy segítő szakember valódi támogatást tudjon nyújtani, talán többet kell ismernie a nagy filozófusok munkáiból, mint a pszichiátria vagy a pszichológia tankönyvéből. Az egyik történet egy pontján még az a kérdés is felmerül, kell-e a segítéshez szakmai végzettség. Az egyik bemutatott páciensnek ugyanis a kórházi nővér egyetlen felszólító mondata fordítja vissza gondolatait a normális vágányra.

A pszichiátria stanfordi emeritus professzorának tollából olvasva ezeket a fejtegetéseket, saját szakmámhoz is kaptam kapaszkodót. Egy olyan világban, amelyben gyerekek ezrei „kapnak papírt” különböző pszichés betegségekről, és beskatulyázódnak egy életre, nagyon fontosak ezek a gondolatok. Bárcsak sok olyan pszichiáter elolvasná, aki pszichotikumokkal, durva gyógyszerekkel tömi tele azokat a gyerekeket, akik közül soknak csak sokkal többet kellene fára másznia – mint egy minapi szakmai beszélgetésből kiderült, Yalomtól függetlenül.

Irvin D. Yalom: Minden mulandó.
Tíz pszichoterápiás történet
Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna
Park Kiadó, Budapest, 2022
224 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3824 Ft,
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 963 355 7310 (papír)
ISBN 978 963 355 7327 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Minden mulandó elgondolkodtató történetei arról szólnak, hogy a neves pszichiáter, Irvin D. Yalom és páciensei hogyan igyekeznek megbirkózni az emberi lét alapvető dilemmájával: miképpen lehet értelmes életet élni úgy, hogy közben tudjuk: a létünk véges? Megismerünk többek közt egy ápolónőt, aki kénytelen elfojtani a fia halála fölött érzett fájdalmát, hogy enyhíteni tudja páciensei kínjait; egy sikeres vállalkozót, akit barátja öngyilkossága arra késztet, hogy felülvizsgálja addigi életét; és egy idős, hajdan ünnepelt prímabalerinát, aki a múltban él.
A Minden mulandó szembenéz az emberi élet nehézségeivel, ugyanakkor méltatja legszebb ajándékait – a szerelmet, a barátságot, a családot. Yalom gondolatai olyan fogódzókat kínálnak, melyekkel nem csupán elviselhetővé, de tartalmassá és élvezetessé is tehetjük mindennapjainkat.