Minden álom valóra válhat… | Molnár T. Eszter, Török Zoltán: Árkus, a csikó

Fazekas Erzsébet |

Ezt a könyvet nem arra szánnám (nem arra szánhattak a szerzők sem!), hogy nagypapa altató meseként olvassa fel a gyereknek. Ezt a könyvet a gyereknek saját kezébe kell vennie, hogy a történet mellett fedezze fel, élvezze a képeket is. Horváth Anna (Annabies) illusztrációi ugyanis kis festményremekek – tessék csak belelapozni, kedves szülők, nagyszülők! A verbális és a grafikai élmény kéz a kézben jár.

„Zölden hullámzik a rét, csenkesz susog, tippan rezeg, harmatkása bólogat” – ily költőien kezdődik Molnár T. Eszter leírása a környezetről, ahol a valószínűleg igencsak riadt kiscsikó szembesül az egyáltalán nem lírai valósággal. Elaludt a magas fűben, s ezalatt a családja távolabbra vonult legelészni.

Susog tehát a csenkesz – még ha ennek az elterjedt fűfélének talán nem is megnyugtató a hangja. Ha az Árkus néven emlegetett vadló tudná azt is, hogy éppen az egyik igénytelen, hazánkban őshonos, védett szénanövény tövében maradt magára, ez se nyugtatná meg. Utánanéztem, hogy a másik szép nevű, a rezgő tippan micsoda: nedves, mocsaras réteken, szikeseken, ártereken igen gyakori, tömeges pázsitfű – de ennek hallatán is csak toppantana. Árkusnak eszébe se jutna visszabólogatni a harmatkására. Magam is csak a netről tudtam meg, hogy a vizek mentén termő, takarmánynak jól használható pázsitfűféle egyik fajának magva ehető, régen az Alföldön a népi étrend része volt. Hajnal előtt kell(ett) szedni, innen kapta a nevét, legalábbis Jókai Mór szerint.

Szóval már az első oldalakon okosodtunk, s azt is látjuk, hányféle fű lehet a réten – ám állatnak nyoma sincs. Hacsak nem egyik példányuk nyújtózkodik négy lábra állva, szülei után kémlelve a túl magas fűben. Utánuk szaladna, de igen figyelmetlen. Ezért egy hosszú csőrű, barnás-fehéres ugartyúk rászól erre a kajlára, hogy el ne tapossa. A lekajlázott vadcsikó kikéri magának, de azért illedelmesen bemutatkozik, hogy ő Árkus, és a családját keresi. „Azzal huss, továbbszalad.” Huss? Talán elirigyelte, hogy az ugartyúk a HUSS-ra felrepül?

A mezei tücsök gondterhelten baktat. Egy ló patája árnyékolja be felette az eget. „Patások! Ízeltlábú legyen a talpán, aki túléli a tavaszt!” Lépjünk túl gyorsan ezen a fajok közötti ellenséges érzületen. Hiszen szegény Árkust még az ág is húzza: előbb a magas fű, kicsit később a magas nád miatt nem veszi észre a szüleit. Csak megy tovább, mígnem őstulkok közelébe kerül. „Azt hiszem, elvesztem” – osztja meg velük a gondját. A tulkok viszont szellemesen reagálnak: „velünk maradhatsz, amíg meg nem kerülsz.” Árkus életéből a barátságos tulokborjú után az igaz barátságot nyújtó fajtárs, Varázs sem maradhat ki. Tőle azt tanulja meg hempergés közben, hogy „a sós homok a legjobb szőrápoló”.

• Lapozz bele!

Míg a csikók játszanak, a felnőtt vadlovak egész nap vándorolnak vagy legelnek. Csörgő, a vezércsődör nem örül, hogy a csikók, ha éppen nem szenderednek el, folyton elbóklásznak. Az erdőbe ugyan nem merészkednek be, de Árkus elhatározza, eljut egyszer az őshazába. „Vagy, ha oda nem is sikerül, legalább a hídon át a folyó túloldalára.”

A vágyakat (lám!) a lehetőségekhez kell szabni – lehetőleg még időben. Az ember nem is várna ilyen mély életbölcseletet egy kiskorú csikótól… De sem Árkus, sem Varázs nem kapkodja el a nagy utat: még le sem mentek a térképről. A Horváth Anna Annabies rajzaival gazdagított könyv térképén megjelenik a Hortobágy folyó, a Fekete-ér, a Kincses mocsár, Angyalháza, Pentezug, Malomháza. Árkus persze mit sem törődik a rajzokkal, mikor épp egy fűzöld sáskát akarna megenni, miután megéhezett a békákat (unkák) kergetve.

És láss csodát – minden megtörténhet egyszer: Árkus álma valóra válik.  Árkust és csikó-barátját, Varázst beválasztják a szerencsések közé. Elviszik őket a takik, a mongol vadlovak őshazájába, Mongóliába. „Már csak néhány napot kell a kifutóban tölteniük. Árkus alig várja, hogy kiszabaduljanak és végre nekiiramodhasson a végtelen pusztaságnak.” Az illusztrátor realista képeken mutatja be a tájat, de a pasztell színekkel meseszerű lebegést ad neki. Ez a hatás meg a szereplők elandalítják a  – nyári szabadságát remélhetőleg okosan töltő – fiatal olvasót.

A mesekönyv a szabadság ígéretével és egy lenyűgöző dupla oldalas képpel ér véget. A következő oldalak már a szülőknek adják fel a leckét.

Kérdezz-felelek formában megtaníthatják az érdeklődő gyerekeknek, hogy a mongol vadlovakat, a takikat egy orosz tudósról Przsevalszkij-lónak nevezték el. Őket sosem háziasították, ma is ez az egyetlen élő igazi vadló fajta. Vannak vadon élő lovak, az amerikai kontinensen például a musztángok, de ők az emberektől elszökött, majd idővel elvadult házi lovak utódai. És akinek a lovakra vonatkozó tudás sem elég, számtalan mezei, vízi, „égi” (azaz repülő) állattal is megismerkedhet. Sőt még rejtvényt is fejthet róluk. Kikeresheti, a könyv melyik oldalán esett szó az adott élőlényről.

Ennél szebb és élvezetesebb állat-növény enciklopédia sosem volt a kezemben. Még a szongáriai cselőpók se vette el a kedvemet (a bátorságomat), hogy gyorsan újra fellapozzam a vadló-kiscsikó élettörténetét.

Interjú a szerzőkkel a Könyvesmagazinban

Molnár T. Eszter, Török Zoltán: Árkus, a csikó
Horváth Anna (Annabies) rajzaival
Prae Kiadó, Budapest, 2022
56 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 615 619 9492

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Milyen hatalmas a puszta! Mennyi állat és növény lakja! Árkus, a kíváncsi vadlócsikó már alig várja, hogy legjobb barátjával, Varázzsal felfedező útra induljon.
Vajon ki halászik a patakparton, és ki énekel a nádasban? A kis kalandorokra sok veszély leselkedik, de ha felnőnek, nagy jövő vár rájuk.
Ökomese a Hortobágyról és a kipusztulástól megmentett vadlovakról.
A könyvet a Török Zoltán rendezte, Molnár T. Eszter által írt, Vadlovak. Hortobágyi mese című film ihlette.