Szeret? Nem szeret? Kit szeret? | Eduardo Sacheri: Így szerettelek

Paddington |

Eduardo Sacheri nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Szemekbe zárt titkok című regénye igazi világsiker, hazánkban is az volt. Az új regény, az Így szerettelek az 1950-es, 60-as évek Argentínájában játszódik. A háttér az Evitából jól ismert peronista korszak, illetve a Perón bukása után helyét kereső argentin társadalom, az előtérben pedig az értelem és érzelem ősi dilemmája.

A Fernández család élhetne akár az ötvenes évek Magyarországán is. A viszonyok hasonlóak: diktatúra van, óvatosnak kell lenni, hogy ki előtt mit mondunk, a világ pedig lassan változik. Az itthoni polgári családokban – hasonlóan a regényben szereplő argentínokhoz – még a kitelepítések árnyékában is megmaradtak a hagyományok, az ötvenes évek közepére pedig az élet nagyjából visszatért a korábbi kerékvágásba, még ha Magyarországon államosították is a nagyobb vállalatokat. Ilyen szemszögből nézve különösen érdekes olvasni Sacherit.

Adva van tehát egy négygyermekes család, ahol mind a négy leszármazott: leány. Komoly fejfájás lehet ez bármely történelmi korban és földrajzi tájon. A szülők mindent megtesznek azért, hogy fenntartsák a látszatot, és a lányoknak tisztességesen kell férjhez menniük. Ehhez az udvarlás szertartása is hozzá tartozik. Születési sorrendben mindegyikük elérkezik arra a pontra, amikor bemutatja a családjának a nagy Ő-t. Ekkortól kezdve a párok szülői jóváhagyással is eljárhatnak ide-oda, sőt a fiúk nemcsak családi ebédekre és teázásokra hivatalosak, de az esküvő közeledtével, a jó erkölcs szabályait betartva egyre több szabadságot élvezhetnek, természetesen a szülők tudtával és szemérmes felügyeletével.

• Olvass bele!

Ez a generáció az első, amelyiknek már természetes, hogy tanul és munkát vállal, ráadásul nem csak az esküvőig, hanem azt követően is. Magyarországon ebben a középpolgári rétegben korábban következett be mindez, már a 30-as évek fiatal polgárlányai is zömmel tanultak és dolgoztak, mégis rokonság van a főhős, Ofelia és magyar kortársai között: az ötvenes évektől kezdve lett természetes választás a szakma kitanulása helyett egyetemre menni. És szinte minden családban akadt egy bigott szentfazék, hasonlóan a regénybeli özvegy nagynénihez, Rosához. Tudom, hogy az ötvenes évekről ma más az emberek nagy többségében élő kép, ám családi, baráti tapasztalatok garmadája mutatja, hogy mégiscsak így volt.

A lányok és az udvarlók/férjek rendszeresen eljárnak szórakozni, nagyrészt csapatosan. Végignézik a korszak összes helyi és amerikai filmjét, utána étterembe mennek, és jól kivesézik a moziélményt. Négy lány, négy fiú, akik nem csak párok, de testvérek is – a lányok vér szerintiek, a fiúk – az angol megnevezés brother-in-law igen kifejező – jogi kötelékkel szerzett testvérek. Ugye, hogy minden adott egy jó kis bonyodalomhoz? A fiúk korántsem értenek egyet politikai kérdésekben. Van köztük peronista, de hangos ellenzéki is. Az egyik csak meghúzódva, nyugodtan szeretne élni, a másik aktivistaként keveredik bajba. És ahogy ez testvérek között lenni szokott, van, amiben tökéletes az összhang, más dolgokban meg vitáznak. Aztán Ofelia észreveszi, hogy az egyik fiúval tökéletesen egy húron pendül. Ugyanazt gondolják a filmekről, egymás gondolatait fejezik be. A bonyodalmat az okozza, hogy nem a saját választottjával van így, no meg az, hogy nem csak ő figyel fel faramuci a helyzetre.

A regény nyersanyaga: Ofelia vívódása. Nemcsak azért nem tudja, mit tegyen, mert a saját vőlegényét is nagyon szereti, hanem azért sem, mert nővérének, a másik fiú választottjának sem akar fájdalmat okozni. Látszólag tehát a regény fő kérdése, lehet-e egyszerre két embert szeretni. A kézenfekvő válasz, hogy persze, lehet. De Ofelia számára ismeretlen ez az érzés, és nem is tudja kivel megbeszélni. Hiába modernizálódik a körülötte lévő világ, hiányzik egy jó barátnő, főleg egy olyan, aki – ahogy mondani szokták – látott már karón varnyút.

A lassan csordogáló történetben a főszereplőnek egyedül kell megtalálnia azokat a megoldásokat, amelyek révén az összes érintett a legkevésbé sérül. Különösen érdekes, hogy ezt a helyzetet férfi író próbálja megfejteni, ő próbál belelátni a barátnő nélküli lány, illetve asszony fejébe. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy olyan keretek között keresi minderre a megfejtést, amit a mai nemi szerepek alapján elavultnak, paternalistának, sőt elnyomónak neveznénk, különösen érdekes elegyet kapunk. Smid Henriett fordítása remekül adja vissza azt – a legyünk őszinték, néha idegesítően körülményeskedő – vívódást, amit Ofelia átél. Az olvasó pedig nagyon szeretné, ha lenne kihez fordulnia, hogy előbb érjen véget a tipródás.

Eduardo Sacheri: Így szerettelek
Fordította: Smid Bernadett
Agave Könyvek, Budapest, 2022
320 oldal, teljes bolti ár 3480 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2610 Ft,
e-könyv változat 2680 Ft
ISBN 978 963 419 8628 (papír)
ISBN 978 963 419 8635 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ofelia Fernández Mollé boldog lány, aki házasodni készül, ám élete váratlanul egymással ellentétes érzelmek pókhálójává válik: az élvezet, a nyugtalanság, a boldogság, a bizonytalanság, a félelem és rengeteg bűntudat lesz a sajátja. Nagy lelki vívódások és nehéz döntések árán válik felnőtt nővé, aki sajátos módon néz szembe a körülményekkel.
Ofelia az 1950-es és 1960-as években sok nőtársához hasonlóan, látványos botránysorozat nélkül szakít a családi és a társadalmi elvárásokkal. Nem akar kizárólag háziasszony lenni, nem dolgozik az apja mellett és nem menekül el a szerelmi bonyodalmak elől sem.
Eduardo Sacheri új regényében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti. Hősnője pedig méltó minden olyan korszakhoz, amikor az erkölcsi rend alapjai meglazulnak és egy újfajta nőtípus van születőben.