Nők, hiánybetegséggel | Mátrai Szilvia: Aki betölti a hiányt

Posted on 2022. május 14. szombat Szerző:

0


F. E., B. J. I. |

Ha a vitamin akár egy férfi (sőt: ’A’ férfi) lehetne, mi történik, ha egyszerre több nő is ugyanarra a tablettára vágyik. Mivelhogy mind úgy véli, ezt a gyógy(ító-)szert kifejezetten az ő számára írták fel – a sors orvosai?… (Az eredmény: a komplett zűrzavar.)
Hiánybetegség akkor alakulhat ki, ha a szervezet kevesebb vitaminhoz, nyomelemhez jut, mint amennyire szüksége van.” De mi van akkor, ha a szükségesnél (a még elégségesnél) kevesebb jut szeretetből, figyelemből, törődésből? Pontosan mennyi is az?

Jaj, de nagy kár, hogy ezekre a bonyolult kérdésekre orvosi portál cikkében nem lehet választ kapni. Mert nézzük a folytatást: „Egészséges életmód mellett ennek veszélye csekély, ám mai rohanó és stresszes világunkban bárkivel előfordulhat, hogy túlhajszolja magát, kimerül, és szervezete tartalékai nem elegendőek a vitaminigény fedezésére.”

Fordítsuk le esetünkre: hiányzik az illető (mondjuk: nő) szereplő szervezetéből, életéből, lelkéből a szeretet-tartalék. Ha nincs, akkor bizony baj van. És most lépjünk tovább: „Milyen tünetekkel járnak a hiánybetegségek, és mikor van szükség vitaminpótlásra?” – teszi fel az egészségtudatos portál a nem is költői kérdést. De ez a könyv más irányba csavarodik: mi a teendő akkor, ha a „vitamint” a szerelem, még inkább a szerelmet hozó (azt nyújtó/fenntartó) ember jelenti, ám ez az ember csaló, aki hazudik, csak megjátssza a szerelmet?

Ebben a mondatban tulajdonképpen össze is foglalható Mátrai Szilvia művének lényege.

A szereplői: három nő, akinek különféle okokból van ’hiánybetegsége’. Az egyiknek szomorú, meggyalázott volt a gyerekkora, és senki nem szerette. A másik nő szerelemben élt férjével, de egy idő után úgy megszürkült a kapcsolatuk, hogy a kielégítő életélményhez új ’vitamin-injekcióra’ lett szüksége. És mi is a baj a harmadikkal? Neki, hm… túl sok a szabad vegyértéke. Unatkozik, izgalomra vágyik. A főszereplő pasi pedig mindhármuknál pontosan ráérzett e hiányokra. Ráadásul önhitten azt képzeli, ő minden hiányt képes betölteni…

Ez a férfi mondja a könyv elején: nem szereti, hogy amikor vágyakozik, valami külső ok miatt várnia kell a beteljesülésre. Ha a késleltetést ő irányítja, az még rendben van, a végkifejlet még intenzívebb is lehet. (Elnézést az idézetért, hangsúlyozom, nehogy erotikus könyvre gondoljanak! Ámbár…) Nem nehéz megfejteni, mire célzott az illető férfiember – akiről lám, kiderült, hogy szintén hiánybetegséggel küzd. Mert így fogalmaz a kerettörténetet adó sztoriban szereplő nőismerős (szerelme? szeretője? barátja? tettestársa?) viselkedése kapcsán: „amikor egy-egy kitudódott megcsalásom után könnyek között visszafogadott, teljességet éreztem ideig-óráig. Aztán jött a hiányérzet, amit csak az újabb hódítás mámora szüntetett meg.”

(Megállok a könyv 24. oldalánál. Tanult barátom ugyanis arra figyelmeztetett, ha egy könyv nem fogott meg az első 24 oldalon, akkor ez már így is marad. Le is tenném, de a tisztesség azt kívánja, ne futamodjak meg.)

Innentől kezdve pedig eltájolódik a figyelmem: az apróságokat figyelem. Az első szereplőnk, „Kriszti belép a gangra…” – földszintes vidéki családi házban nekem az a gang  inkább tornác, de lehet, hogy arrafelé így nevezik. Megint tanultam valamit, de ez most nem tölt el különösebb sikerélménnyel, mert furcsa leírás következik. „A férje már félálomban, a jól megszokott mozdulattal felesége hátához gördül, szorosan magához vonja és átöleli. Mindig így alszanak el, akármilyen veszekedés van is mögöttük. Az ölelés úgy kell mindkettőjüknek éjszaka, mint egy háztartásban a hűtőszekrény.” Hm.

Kriszti átmegy a kiskonyhába, reggel 4:30-kor, megrakja a kemence tűzterét, szerencsére még pislákol valamennyi tűz tegnap estéről. (…) Aztán megy a tehenekhez, eléjük teszi az élelmet.” Élelmet? Hol és ki az a gazdálkodó, aki így nevezi a takarmányt? 3/4 7-kor már a lányait ébreszti, pedig csak 6-kor ment a gazdaságba a jószágokat megetetni, kiganézni a tyúk- meg a disznóólat, a tehénistállót. Hogy fért bele mindez 45 percbe? Pedig még a kutyával is foglalkozott.

De mi foglalkozzunk most inkább Krisztivel. Varázslatos gyorsasága mellett „Csak néhány ezer forint és 30 perc időráfordítás választja el a zsíros hajú, disznószaros gumicsizmát viselő, töredezett arcú nőt a végzet asszonyától” – írja a szerző. Töredezett arcú? Tegyük föl, Csaba így is szépnek látja… Jön Krisztiért a terapeutához. Leparkol, de elsőre nem veszi észre a nőt, ezért engesztelni próbálja. „Lassan Kriszti combjára csúsztatja a kezét, lágyan simogatni kezdi a belső combját. (..) Kriszti hosszú és erős összehúzódásokkal, mélyről feltörő, erdei fák közt süvítő szél hangjával ér a csúcsra, néhány másodperc után úgy érzi, még mindig lehet feljebb jutni, és folytatódik a szemek tánca.” Ezt a szemtáncot nem sikerült elképzelnem.

De a szemtáncnál is érdekesebb a János hegyi kirándulás. Egy este fölmentek az Erzsébet kilátóhoz. „Fejlámpájuk fénye egészen jól bevilágítja a körülöttük lévő erdőt. Lépteik ritmusába csak a faágak reccsenése zavar be néha, amikor egy-egy vadállat riadva iszkol előlük.” – A vaddisznók, őzek valóban átjárnak Budakeszi erdeiből. Nem is akármilyen lehet az élmény, „ahogy az állatok szemében tükröződik a fény. Tűreflektorként szurkálnak fénylyukakat a titkos szerelmeseket borító fekete ködbe.” És még csak ekkor értek a kilátóhoz. Kirakodnak egy padra, kinyitják a bort és Csaba „nagyon puhán Kriszti mögé lép, a bal kezében lévő poharat átadja neki… óvatosan átöleli a derekát.” A téli, éjszakai idill így ér véget a János hegyen.

A következő szereplő Nelli, a pszichológus, aki 10 éves korától tudta, milyen kegyetlen faj az ember, s megvetett mindenkit, aki nála egy kicsivel is kevesebbet szenvedett élete során. 14 évesen, dacból, úgy döntött, a gondolkodó életet választja. Ezért pszichológus terapeuta lett. Terhelt az előzménye (anyja skizofrén, apja iszákos, verték, éheztették), de amúgy is jár szupervizorhoz. Az ottani irodában is erősen kizökkent egy részlet: a dohányzóasztalon „mindenféle stílusú vázák”, friss virággal. Ezek vajon hogy kerülnek ide télen (február 8-án)? – kérdi a szereplő helyett a szerző.

Nelliről – az elcseszett életű, állami gondozásban felnőtt terapeutáról, aki első szerelme (Martin) miatt öngyilkos akart lenni – most (kissé homályos körülmények között) kiderül, beleszeretett Julcsiba, harmadik női szereplőnkbe, s ezt őszintén el is mondja szupervizorának. De Nellinek van más érdekessége is: a szeme színváltó. „Egy pillanatra villan a rég nem látott fekete gyémánt, de most nem látja senki, mert, amikor szembetalálkoznak, már az árokparti nefelejcs néz Tomi smaragdszemébe.” Nelli kutyasétáltatás közben találkozott Tomival, egyből belehabarodott. Nőszerelem egy csapásra feledve.

Megismerkedünk a harmadik nővel is, az említett Julcsival: „elmeséli, hogy egész nap szeretkeztek, beszélgettek, ettek és megint csak szeretkeztek, aztán megint és megint. Közben meg rengeteget nevettek.” – Új lovagja (Szasza) még a valódi nevét se mondja el neki, jobbnak találja inkognitóban maradni, amíg befejeződik mostani megbízása. „Hamarosan úgyis a kezében lesz a diplomája, és terapeutaként fog dolgozni, nem lesz szükség sofőrködésre” – itt már minden olvasó gyanút foghatott, ki is a három férfi szereplő…

Úgy tűnik, a férfi, legalábbis az a harmada, ami belőle Csaba, kezd gyanút fogni, hogy baj lesz. „Nehogy naiv békességükben későn vegyék észre a veszélyt, amikor már nem tudnak mit tenni” – írja nevében a szerző. Mert mi lesz akkor? Csaba közli, szerinte mindig van mit tenni, ha mást nem, hát szembenézni a véggel. – Kriszti riadtan látja a férfi szemében megcsillanni a kegyetlen érzéketlenséget. Ő megijed, mi meg sejtjük (sőt: biztosan tudjuk), csak egy érzéketlen férfi képes párhuzamosan átverni három nőt…

A szerző meg minket próbált meg átverni, amikor nagyon eltérően jellemezte a pasit. Világos, hogy a „vitaminját” mindegyik nagyon másként látta. Egyszer öregedő, máskor izmos. Egyszer kopaszodó, másszor vonzóan fiatalos. Kriszti szerint „rövidre nyírt őszes haja plüsspuhasággal borítja szabályos koponyáját…” és az arcon a tekintet szikrázó. Titkos küldetésen van, mondta Krisztinek a pályaudvaron. Eszkort? Fizetett sofőrszolgálat? Julcsival szintén sofőrként ismerkedett meg. Nellinek „csak” a szomszédja…

Lassan kiderül, Kriszti írja Csaba pszichológia szakdolgozatát, hogy megkaphassa a diplomát. Buda László pszichiáter címlapra is kitett mondata talán nem is ezt a dolgozatot dicsérte meg (amit nem csodálok, mivel ilyen megfogalmazások vannak benne: „szeretnénk megkérdőjelezni a jelenlegi állásfoglalást a gyermekkori traumák hatásának redukálásáról”), de a könyvről igen jókat írt. Nemcsak a recenzens, de Kriszti sem elégedett a dolgozattal. Töpreng: most hogyan tovább? Hiszen másnap véget ér a „kutatás”, s nincs ürügye a kapcsolat folytatásához. Addig is így fordul Csabához „sürgősen meg kell néznem azt a kis izmot a lágyékod felett.” (Micsoda anatómiai felfedezés!)

Lassan mindennek a végére érünk, mert elindult a végjáték. Julcsi és Kriszti összeakadnak Nelli várójában… Kezd összeállni a kép. Julcsi parfümjéről Krisztinek Csaba kocsija ugrik be. Aztán Nelli kutyája őrül meg Kriszti illatától. Úgy viselkedik vele, ahogy csak Tomival szokott… Julcsi kiborul, Nelli fizikailag is rosszul lesz, mikor felidéződik benne Tomi dolgozatának témája, és ez a mondat: „a gyerekkori negatív emlékek okozta korlátozó hiedelmek lényegesen gyorsabban feloldhatók az energia-pszichológiában használt átíró kódokkal, mint hipnózissal vagy pszichoterápiával.” Kedves dr. Buda László, bocsánat, de meg kell kérdeznem: mi van?

És akit érdekel, hogy mi történik ezek után, lapozzon vissza a könyv bevezető oldalaira. Ott leírta előre a szerző, csak akkor még nem tudtuk, miről beszél. Hogy ki ez a menekülő férfi, aki a közelítő vég, a lebukás izgalmában azért – örök tanulságul – gyorsan leszögezi, hogy „nem akarja elveszteni szerelmeit…. szüksége van erre a létformára, az izgalmakra, az örömökre… Kibírhatatlan lenne az éltető imádat elvesztése. Ami táplálja és felvértezi őt a külvilág fenyegető veszélyei ellen, ami védőburkot ad és legyőzhetetlenné teszi őt.”

B.J.I. Ha úgy tekinteném Mátrai Szilvia könyvét, mint egy gyakorló párterapeuta, mediátor esetgyűjteményét, akkor eltúlzottnak találom a (nevezzük így) regényesítő részleteket, a három nőt meghódító férfi evickélését a kalandok között, és mesterkéltnek tartanám az összekapcsolás módját. Ha ellenben a kiadó profiljába illeszkedő, enyhén erotikus színezetű, fiatal felnőtteknek szóló, s egyben bemutatkozó (vagyis debütáló) regényként nézem, akkor viszont stílusbeli kifogásaimat sorolom fel, a dramaturgiailag talán indokolt, de roppant nehézkes pszichiáter szakmai nyelvezetet (a bonyolult fogalmazás nem csak az említett szakdolgozatot hatja át). De a kötet szövege a két eléggé eltérő nyelvet használó műfaj határán mozog, és úgy hiszem, kicsit korán, nem elegendő szerkesztői segítséggel jelent meg.
Nem igazán tudom, kinek ajánljam. De aki zűrös kapcsolatban él/lubickol/boldog/boldogtalan/szenved – az talán haszonnal forgathatja Mátrai Szilvia könyvét.

Mátrai Szilvia

Mátrai Szilvia: Aki betölti a hiányt
Álomgyár Kiadó, Budapest, 2021
256 oldal, teljes bolti ár 4199 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2939 Ft
ISBN 978 963 570 2930

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vajon elég a nőnek a férfi és a férfinek a nő, hogy csillapítsák egymás lelkének sóvárgó éhségét?
Kollár Nelli bántalmazással teli gyermekkorát hátrahagyva sikeres pszichoterapeutaként dolgozik, nyugodt mindennapjai kutyája társaságában telnek, mígnem egyszer csak találkozik Tomival, aki miatt szédítő fordulatot vesz az élete. Liptai Julcsi érzelmileg nélkülöző kislányból befolyásos nagyvállalati vezetővé küzdi fel magát, de negyvenes évei elején egyre erősödik benne a félelem, hogy már nem talál társat, és gyermeke sem lesz. Ekkor találkozik Szaszával, a tökéletes férj- és apajelölttel, aki ráadásul őrjítően vonzó.
Szórakoztató, elgondolkodtató, lélektanilag is hiteles történet arról, ahogy a múltunk alakítja jelenünket – ha hagyjuk. Dr. Buda László pszichiáter