Az egerek világa — vagy a szerzőé… | Jill Barklem: Szederberek összes meséje

Fazekas Erzsébet |

Vajon szeretik az egerek a szedret? Mindegy is – felőlem akár szerethetik, hiszen egészséges gyümölcs. De vajon miért szederberek a lakhelyük? A szerző szedres-tüskés sövényt (Brambly hedge) álmodott nekik otthonul, de az sejthető volt, fölösleges lenne ragaszkodni az eredeti környezethez, hiszen a mi tájainkon nincs akkora kultúrája a birtokot határoló élősövénynek. Hát így lett ebből minálunk berek, ami viszont lassan feltöltődő mocsaras öböl… (Lásd: Tüskevár) De egér él ott is, szóval a gyermek olvasónak érthető(bb) lesz.

Az író és jeles illusztrátor Jill Barklem azonban aligha ezen töprengett, amikor feljegyzéseket készített, hogy minél hitelesebben mutassa be az egerek életét. Nos, egéréknél nap-, vízóra, gyertya mutatja az időt. Az egér-mértékrendszer nem méterben, centiben, hanem farokban és mancsban számolja a távot. (Visszatekintve persze az angol hüvelyk, könyök, láb hosszmértékekre.) A súlyt pedig makkban és búzaszemben. Szeretik az egerek a makkot? A brit szigeteken élő erdei egér egész biztosan. A szerző sokat ad a részletekre. Szederberek minden növényének pont a megfelelő számú szirommal kellett megjelennie a mesében, mint amilyen külsőt a valóvilágban mutat. És ráadásul mindegyik virágnak a valóságnak megfelelő helyen, időben kellett nőnie. Ezt persze tudhatja egy botanikus. De milyen szakértőhöz forduljunk az egerekre vonatkozó további hitelesség ügyében? Panaszkodik maga Barklem is: „papírra vetni az elképzeléseket olyan, mint pillangót kergetni. Azt hiszed, hopp, elkaptam, megvan – de már tovaröppent”.

A főszereplő Vilmos kisegér épp úgy tépi fel a születésnapi ajándék csomagolását, ahogy az izgatott gyerekek szokták. A papírdarabkákat is éppúgy dobálja szét a padlón, mint ők. Igaz, tudható, hogy a mesék minden állata az embervilágot jeleníti meg. Átsüt a szövegen a brit társadalom: még egéréknél is van főúr. Szó esik Erdey grófékról, akik persze a leglátványosabb helyen, az Ódon Tölgykastélyban laknak…

Ám itt a pillanat, hogy megdicsérjük a fordító Halmai Gergelyt, amiért ötletes neveket osztott szét az egérvilágban: Szemfüles anyó, lánya Szemfüles Kispipacs. Som Samu és Parlagi Porka pék, akit feje búbjától farka végéig mindig fehér lisztpor borít. (Megjegyzem a porka jelentése a székelyeknél a földet alig belepő vékony hóréteg, mintegy porhó – ami itt lisztből képződik.) Kenyérhéj asszony lánya Turbolya. A többieket tessék fölfedezni… A környezethez illőek a tárgyak is – a kirándulásra csalántőből font plédet visznek. Ételük lehet kankalinfelfújt, vízitormaleves, pitypangsaláta, rózsaszirom vaj, tavaszfű- és ibolyasaláta, rózsaszirom-szendvics, kankalinfőzelék, amit legyezőfű-teával lehet leöblíteni. De bevezetőnek legyen elég ennyi.

A négy évszakos mesében Kispipacs és Porka esküvőjére érkezünk. No igen, kurta az egér élete, minek eljegyzéssel vacakolni… Az anyakönyvvezető igen szeretetteli szavakkal adja össze a fiatalokat: Ha szeretitek egymást, „én a mezők, a virágok, az ég csillagai, a tengerbe folyó patakok, és az örök rejtély nevében, mely csodával tölti el a világot, ezennel férjjé és feleséggé nyilvánítalak benneteket.”

A friss házasok természetesen nem ússzák meg kaland nélkül. A füvekből font tutaj elszabadul, fedélzetén a lagzi mulatozó vendégeivel, csak egy zsombék fogja meg.

A mese őszi tételében Szederberek egerei magvakat, bogyókat, gyökereket gyűjtenek, s behordják az Elemózsiás Tönkbe. Itt, „a tönkben jó meleg honol” – lám, aszalva tárolják a terményeket. S míg az egérköznép télire raktároz, Erdey grófék lánya, Kankalin elbarangol apja nem-figyelő tekintete elől. Nagy felfedezéseket tesz: megismerkedik a mássággal. Megtudja, hogy egy közeli kis házikóban két törpeegér lakik, ahol a padlót bogáncspihe-szőnyeg fedi, a fűfalakon meg könyvespolcok vannak. Kankalin a könyvekre ügyet se vet, inkább beóvakodik egy feltáruló üregbe. Alagutak útvesztőjébe jut, de nem jár úgy, mint Aliz (Alice) Csodaországban. Hipp-hopp, újra az erdőben látjuk, eső elől egy gomba kalapja alá húzódva. Akár félhetett is volna, de a szerző nem hagy erre időt neki, családja hamarosan rátalál. Ideges papája jól… – dehogy verte meg! – jól bebugyolálta, hazavitte, s otthon egy bögre, forró makk-kávét szolgáltat fel neki.

• Lapozz, olvass bele!

A téli történetben az egérgyerekek vidáman cincogják: „hóegeret építünk”. A „sövényben” azaz az egérfaluban minden családnak van egy jól felszerelt (túlélő?) szekrénye, benne térkép, ásó, sok kötél, ha úgy adódna, tudjanak alagutat ásni a fák között a nagy hóban. Mert a köznépnek mindenképpen el kell jutnia az Elemózsiás Tönkhöz (értsd: közösségi éléskamra).

A tél fénypontja a Jégcsarnokban szervezett bál, a helyszín a földi királyság Buckingham palotájára hajaz… Az egérvilágban megünneplik a téli napfordulót (december 21.), és eztán rögtön isznak a tavasz jövetelére. Árnyjátékon „megformázzák a menyét fejét, apró gonosz szemekkel” – ebből a gyerek is megtanulhatja (meg én is), hogy az egyik ősellenségük a menyét. (Megjegyzem, a ragadozó madarakat az egér, mivel előre néz, csak akkor veszi észre, ha két lábra áll, de akkor már többnyire késő.)

Tengeri kaland sem hiányozhat a bájosan illusztrált könyvből. Elfogyott a só („Talán nem kellett volna besóznom azt a rengeteg diót” – sóhajtozik Alma asszony), hát a sókereskedők régi térképe segítségével beszerző útra indulnak az Örökzöld hajóval. Szerencsésen meg is találják Sófaragó Porcsint és vendégszerető családját. A három hordó lepárolt sóért mézes süteményt, eperlekvárt, kandírozott ibolyát adnak ajándékba. (Egérék nagyon értik a cserekereskedelmet meg tartósítás módozatait.) „Ne felejtsétek szárazon tartani a sót” – figyelmezteti őket a tengeri egér Porcsin, s az ő neve nálunk salátaféléé meg egy igénytelen kis virágé.

Minden jó, ha a vége jó – megint nyár van, és a Kispipacs–Porka család megszaporodott. Az ikrek névadóján Vén pocok egy csésze frissen gyűjtött harmatot csöppent a fejükre. A pohárköszöntőt Alma úr mondta: „Rózsára, Boglárkára, Pötyire! Hogy egyem a kis bajszukat!” – hát ugye azt mégsem mondhatta, hogy eszem a kis szívüket…

Jill Barklem: Szederberek összes meséje
Manó Könyvek Kiadó, Budapest, 2021
Fordította: Halmai Gergely
248 oldal, teljes bolti ár 7490 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 5992 Ft
ISBN 978 963 403 9426

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Azoknak akik szerették Beatrix Potter Nyúl Péterét, kötelező olvasmány Jill Barklem Szederberek összes meséje, mely egy szedersövényben élő egérkolóniáról szól. Bájos hétköznapi történetek, kalandos utazások, Ódon Tölgykastély titkos szobái és közös nagy ünnepségek elbeszélései elevenednek meg a részletgazdag, szemet gyönyörködtető illusztrációkon.