Láthatatlan mérgek | Margaret Atwood: Macskaszem

Posted on 2022. április 20. szerda Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

Mást kap az olvasó, mint amire a fülszöveg alapján számít, megijedni mégsem kell. Nem lesz vér, erőszak, halál – „csupán” szóbeli zaklatás. A barátok titkos zsarolása, zsarnokoskodása, megszégyenítés. Semmi brutalitás. Vagy mégis. Vajon melyik a rosszabb: a nyílt sérülések, kék foltok, vagy a tövig rágott köröm, a magunkon levezetett feszültség elfedett nyomai? Sokan még ma is úgy vélik, hogy amit nem látunk, az nincs is. Egyébként meg nincs itt semmi látnivaló, mind felnőttünk, pedig minket is bántottak így-úgy, itt-ott. Hát nem.

A történet főszereplője és narrátora Elaine Risley festőnő. Saját életmű-kiállítására érkezik szülővárosába, Torontóba, ez azonban nem szimpla látogatás vagy nosztalgikus visszatérés. Habár volt férje lakásában száll meg, és belelátunk korábbi kapcsolatukba is, azonban a házasság végkifejletének ellenére is ez jóval kellemesebb emlékeket hoz felszínre, mint Elaine gyermekkora.

Az olvasót kezdetben kissé elandalítják Atwood gyönyörű tájleírásai. Elaine vándorló családban él, mivel édesapja kutató munkája folyamatos rovargyűjtést igényel. (Atwood szinte változtatás nélkül emelte át saját gyermekkorából ezt a motívumot.) Amikor végre letelepednek és Elaine végre rendszeresen ugyanabba a iskolába járhat, a beilleszkedés nehézségeivel kell megküzdenie. Ruházata, érdeklődési köre eltér a többiekétől, nincsenek barátai. Pontosabban: nem is tudja, milyen a valódi, pozitív gyermektársaság. Rövid időn belül lesz barátnője, három is, a körből pedig hamar kiemelkedik Cordelia, a legkarakteresebb egyéniség. Csakhogy ő egyben a fő zsarnok is. A barátság, mely Elaine számára építőnek tűnik, lassanként mérgező kapcsolattá alakul át. A kamaszlányok eleinte tanítják, segítik Elaine-t, később egyre többször már csak csúfolják vélt hibái, vagyis különbözősége miatt, szavakkal, gesztusokkal bántják, megalázzák, kényszerítik, zsarolják. A kiskamasz jó ideig elhiszi, elfogadja, hogy mindig baj van vele. Tipikus bántalmazó kapcsolat ez, melyben az elszenvedő nem kérdőjelezi meg a feddéseket, a büntetést, és egy ideig nem tűnik túlzónak a segítségnek álcázott megalázás sem.

Nehéz és nyomasztó ezeket a részeket olvasni, mert Atwood erős hitelességgel mutatja be a folyamatot, ahogyan a főszereplő egyre rosszabbul érzi magát. Lassan ébred benne a felismerés, hogy nem bűnös ő, amiért a lányok mögött kell kullognia, hogy mindenféle ostobaságokat kelljen megtennie, csak mert az úgynevezett barátai kérik – vagy megkövetelik. A gyerekek természetesen nem maguktól ilyenek, követik a szüleik mintáját. Elaine egyébként eszes lány, egy kihallgatott beszélgetésből derül ki számára, hogy Cordelia főképp a szülei lenéző véleményének szócsöve. A gyerekek kontroll nélkül tudnak gonoszak lenni, csak később, felnőtt korunkra tanulunk meg jól hazudni, és úgy piszkálódni-szurkálódni, hogyha a helyzet úgy kívánja, letagadható legyen.

A Macskaszem cselekményének számtalan perspektívája van. Érdekes például Elaine kapcsolata az édesanyjával. Az asszony úgy tesz, mintha tudná, mi történik, egy ízben próbálja is elmondani, hogy nem kéne a lányokkal barátkoznia, azonban ez a beszélgetés semmit nem hoz a felszínre. Nincs kérdés, se válasz, csak homályos utalások. Az édesapa pedig a saját rovarvadász világában él. Pedig őt is lehetne hibáztatni figyelmetlenségéért, hiszen ő is észre vehetné Elaine véresre rágott ujjbegyeit, befelé fordulását… (A kislány papája nemcsak munkájával idézi Atwood saját gyerekkorát, hanem utópisztikus gondolataival – új járvány megjelenése, fajok kihalása – is, ezek a motívumok Atwood későbbi MaddAddam-trilógiájában bukkannak fel.)

Itt kell megemlíteni, hogy Csonka Ágnes fordítása atmoszférateremtően adja vissza Atwood nyelvi gazdagságát, groteszk hasonlatait, akár a gyerekkorról, akár a középkorú asszony életéről beszél.

A fel nem dolgozott múlt emléke végigkíséri az ötvenes éveiben járó festőnő egész életét. A kiállítás festményein visszatérő motívum az iskolás években talizmánként hordott macskaszem, a barátnők, a fontos családtagok – de ez nem megszabadulás az elfojtott emlékektől. Elaine jellemén mély nyomokat hagyott a gyermekkorban átélt terror – visszahúzódó, minden elől bujkáló alakká vált. Még a tárlat is félelemmel tölti el, pedig megkoronázhatná munkásságát. Ezzel a kiállítással is Cordeliának akar bizonyítani, hogy nem az a kis setesuta szerencsétlenség, akinek a lánytrió beállította. De ő maga sem tudja, szeretné-e viszontlátni a megnyitón, vagy sem.

A regényben múlt és jelen váltakozik, az utolsó oldalakra rajzolódik ki a teljes történet. Egy önhibáztató, megfelelési kényszeres nő jellemét formáló ifjúsága. Felszólítás Atwood könyve: figyeljünk sokkal jobban a környezetünkre, a gyermekeinkre. Olvasnunk kell a jelekből, a szótlanságból, de még az étvágytalanságból is. Nem elég a felszínt kapargatni, nem elég megkérdezni, mi volt az ebéd és jobb lett-e másnak a dolgozata. Mert ezek alig számítanak. A lényeget kell előcsalogatni, csak legyen hozzá elég türelmünk.

Aki meg akarja ismerni a bántalmazó kapcsolatok hajszálpontos dinamikáját, ne hagyja ki ezt az izgalmas, letaglózó művet.

Margaret Atwood

Margaret Atwood: Macskaszem
Fordította: Csonka Ágnes
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022
668 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3599 Ft,
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 963 518 0585 (papír)
ISBN 978 963 518 0639 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Elaine Risley, az ellentmondásos megítélésű festőnő az életmű-kiállítására tér vissza fiatalsága színhelyére, Torontóba. A városba érkezve megrohanják az emlékek: eszébe jutnak egykori játszótársai, akikkel együtt fedezték fel a barátság titokzatos világát, megismerve a vágyakozást, a kegyetlenséget és az árulást, de felidéződnek a férfiak is, akikkel – az alkotás mellett – az elveszített önbecsülése helyén támadt űrt próbálta később kitölteni. Elaine-nek szembe kell néznie múltjával, művészként és nőként is számot kell vetnie önmagával.
Macskaszemben feltárul a gyermeki lét sötét oldala és a 20. század közepén művészként érvényesülni próbáló nő küzdelmes útja.
„A világ, melyet Atwood halálos pontossággal lefest, magányos, rémisztő hely, ahol az idő múlását az osztályterem ablakába lógatott papírtökök, hóemberek és tulipánok jelzik, és a jövő, minden taszító női rejtélyével, csupán fenyegetés” ‒ írta róla a New York Times. Az 1989-ben Booker-díjra is jelölt regény most először olvasható magyarul.