#jobbhabelesegondolunkvilag | Margaret Atwood: MaddAddam

Posted on 2020. február 24. hétfő Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

Sokan várták a MaddAddam-trilógia befejezését, és nagyon örülök, hogy megjelenésekor egy lendülettel olvashattam el mindhárom részt. Ha az egyenkénti megjelenéseket céloztam volna meg, valószínűleg feszülten toporogtam volna a kiadó vagy a könyvesbolt előtt. Bizonyára több ezren lehettek ugyanígy, mert az izgalmas indító kötetek után szinte kínszenvedés volt kivárni a végét. De megérte.

Margaret Atwood rémisztő jövőkép kategóriában (disztópia) egyike a legnagyobbaknak, a műfaj szinte minden jellemző jegye megtalálható a műveiben. Ezt igazolja A szolgálólány meséjének sikere is. A MaddAddam ugyanolyan félelmetes és valóságos, még ha egészen másfajta jövőt is mutat. Illetve: az nem is olyan nagyon más. A szolgálólány… egy nőket rabszolgaként kezelő, brutális világot láttat, a trilógia nem kevésbé szörnyű és kilátástalan, de kegyetlensége már mindenki ellen irányul. Közös bennük az erőszak, az ember tárgyként kezelése, a világunk tönkretétele. Az ostoba és önző ember elpusztítja maga körül a világot, aztán csodálkozik, hogy ezek után milyen nyomorúság is veszi körül. Természetesen sarkítok, hiszen mindkét műben vannak pozitív hősök, bár Atwood főszereplői, illetve a „jók” sem szeplőtelenek. Csak semmi romantika, csak semmi emberi szépség. Egyikünk sem elég jó! Viszont aki kevésbé rossz, már szinte jónak számít.

A MaddAddam-trilógia bravúrosan felépített, jól tagolt történet. Az egyes kötetek különálló (külön olvasva is élvezhető) egységet képeznek, a záró részben természetesen minden szál összefut, értelmet nyer.

A trilógia első kétharmadában a világ pusztulását és annak előzményeit láthatjuk. Hogyan jut el az ember arra a fejlettségi szintre, hogy elpusztítsa saját fajtáját. Istennek képzelve magát egy új embert hoz létre, ezzel koronázva meg manipulációját, melyet az állatokon már kipróbált. Míg a Guvat és Gazella, illetve Az özönvíz éve izgalmas, alig letehető, addig a MaddAddam története lassabban csordogál, hiszen már a végkifejletnél tartunk. Egy új világ jön létre vagy épp meghal a régi, de már nem azzal a sebességgel, ahogy az előzőekben rohantunk végig a borzalmakon. Már megint olyan Föld a cselekmény világa, ami hónapokig foglalkoztatja az olvasót. Annyira valóságos, hogy már-már feldühít, miért ad tippeket önmagunk kiirtására. Aztán persze belegondolok, hogy a génmanipulációs és állatkísérletek valószínűleg az én megkérdezésem és tudtom nélkül is remekül haladnak, és bizonyára már létezik is olyan donor disznó, melyet kizárólag a szerveinek felhasználására teremtettek. Sőt még okosabb is lesz nálunk, mert részben emberi géneket hordoz. Aztán kezdhetünk félni tőle. Satöbbi, satöbbi.

Lehet vicces egy ilyen erőszakos, vérben fürdő világ? Atwoodnál igen! Természetesen finoman, visszafogottan, de mint minden egyes művében, itt is megjelennek az irónia humorcseppjei. Ezek a poénok általában a guvatkákkal kapcsolatosak. Ők az új emberek, akiket a régi ember hozott létre, és akik sokkal egyszerűbbek, tisztábbak, mint mi. Lebutított homo sapiensnek nevezhetnénk őket, ám ez mégsem biztos hogy igaz, mert miért is lenne kevésbé okos, aki naiv, szelíd, akiben nincs hátsó szándék?

A MaddAddamben az a félelmetes, hogy teljesen valóságos. Errefelé haladunk. Ezért nem zavaró az sem, hogy befejező rész nyugalmasabb az előzőknél. Tudjuk, hogy nagy meglepetések már nem várnak ránk. Mert egyrészt Atwood nem igazán szokta lezárni a történeteit, másrészt egy idő után látható, hogy csak néhány irány maradt, amerre haladhat a történet.

A három kötet különböző fordítóinak akadt dolga bőven. Számtalan, a mai világban nem létező fogalmat kellett létrehoznia, magyarítania, és ezek legtöbbször igen frappánsra sikerültek. Plebsztelep, csirkebimbó (az elképzelt jövőben csak a húsukért tartott, már nem is élőlényként kezelt csirkéből készült étel), az emberek számára önmagán természetes parókát gyártó PuHaj-birka, a Pi-Cicák-butik, vagy az egészségfarm Mint-A-Makk Központ. A trilógia befejező részét Csonka Ágnes, a 2. részt Varga Zsuzsanna és Horváth Viktor, az 1. részt Varga Zsuzsanna egyedül fordította. Nagyon látványos a friss magyarítás, ugyanis belekerültek egészen új kifejezések, melyek a mostanság végre felismert klímavészhelyzethez kapcsolódnak. Természetesen egy részük durván negatív, mint például az ökokretén. A mű egyébként végig követi azt a vonalat, melyet naponta megtapasztalunk: a globális felmelegedés, a klímaváltozás megkérdőjelezése – aki ebben hisz, teljesen hülye, de persze utólag azoknak van igazuk, akik jól érezték a veszélyeket, csak hát széllel szemben ugye… A könyvben viszont már azt is látjuk, kinek volt igaza, mit kellett volna másképp csinálni. A PetrÓleum Egyház fennen hirdeti többek között: „Az Öko mindig kretén”, „a Sorozatgyilkosok Hisznek a Globális Felmelegedésben”. Már éppen csak egy ilyen egyház hiányzik a jelenből…

Nem vagyunk messze a MaddAddam-jelenségtől, csak éppen nem kívülről, hanem nagyon is belülről érezzük a katasztrófa előszelét. Talán Atwood is közelebb viszi az embereket a megoldáshoz, pontosabban: megmutatja, melyek a rossz utak, miből tanulhatnánk. Ha akarunk. Ha még tudunk.

Margaret Atwood

Margaret Atwood: MaddAddam
(MaddAddam-trilógia 3.)

Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019
604 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes webshop ár a libri.hu-n 3599 Ft
ISBN 978 963 676 7990
* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege­

A MaddAdam-trilógia befejező kötetének főszereplői Az özönvíz évében megismert Zeb és Toby, akik a többi túlélővel együtt új életet kezdenek az elpusztult civilizáció romjain. A Guvat és Gazella központi figurája, Hóember súlyos sérüléséből lábadozik, így Tobyra hárul a feladat, hogy átvegye a próféta szerepét a táborba érkező Guvatkák között, és megpróbálja megértetni velük, miért és hogyan pusztult el a világ.  A tábor lakóinak mindennapjai folyamatos küzdelemben telnek: a börtönként szolgáló gladiátorarénából kiszabadult vérszomjas bűnözők mellett a hiperintelligens hibrid disznófaj, a gömböcök is támadásra készülnek ellenük; és mindeközben megpróbálnak a Kertészek vezetőjének, Ádám Egynek is a nyomára bukkanni.
Margaret Atwood nagyszabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg, a befejező kötet pedig most először olvasható magyarul.