Lesifotóktól a világhírig | Ann Silberberg: Capa, a világhírű fotós / Spinoza Színház

Bedő J. István |

A Spinoza Színház már jó ideje szorgalmasan mutatja fel kamaradarabjaiban azokat a neves, nagyon ismertté vált személyiségeket, akik a hazai (és nem csak) zsidóság köréből startoltak, és világhírnévre jutottak.

Herzl Tivadar, Pulitzer József, Kálmán Imre, Frida Kahlo után most Robert Capa a fő- és címszereplő Ann Silberberg darabjában. Capa, a „világ legnagyszerűbb fotós hadi tudósítója”, született Friedmann Endre. Mint rendesen e sztori kapcsán is lehetnek sokan, akiknek csak a fotós felvett neve az ismerős, szintén sokan, akik többet megtudtak róla és életéről a legendás fotós legelső könyv(reprint) bemutatója alkalmából – de azért mégiscsak A milicista halála kép az, amit a legtöbben ismernek.

Ez a mostani előadás a Friedmann Bandi névtől a Robert Capa névig és brandig – meg persze tragikus haláláig – vezető ívet rajzolja meg, a lehető legkézenfekvőbb dramaturgiai fogással: Bandi halálhírét olvassa a táviratban gyerekkori pajtása, lánybarátja: Besnyő Éva – mind az első percben, mind a darab zárásában.

Ami közötte van, lineáris, de szaggatott történetmesélés, hiszen az érzelmek, a rokonszenv nem változik a sokéves szünetek, a ritka találkozások ellenére sem a két jó barát között. Bandi/Capa (az igazi) sármos pasi, külsejével, nevetős, hatalmas szájával (innen a Cápa becenév), a világ minden csaját elszédíteni képes dumájával meg is hódítja mindet. Az eleinte csak időtöltésnek, játéknak tekintett fotózás magához rántja, és a leleményességével, a kor kifejezésével élve: dörzsöltségével aratja az első jól fizető szakmai sikereket. Pedig ezt a sikert két erős függés veszélyezteti: a pia- meg a kártyaszerelem. Ezek a képesek a legvastagabb brifkókat is gyorsan kiüríteni.

A darabban Ódor Kristóf bújik Bandi/Capa bőrébe. Könnyen azonosul a nagydumás kölyök figurájával, aki a Városház utca 10-ből (Ó-Lipótváros) indult, majd a balszerencse és a szerencse keverékével jutott el a világ nagyvárosaiba, de leginkább – felnövekedvén – hadszíntereire. Élvezet figyelni, ahogy a kíváncsi és vagány lesifotósból válik egyre profibb, majd kiégettebb haditudósítóvá. Közben nem veszíti el iróniáját, öniróniáját – mert anélkül túl sem élte volna a sok halált, köztük szerelme, Gerda elvesztését. Ódor kevés eszközzel jelzi ezt a belső változást – és rögtön mondom: nagy erénye a színrevitelnek (dramaturg: Fabacsovics Lili), hogy valójában ennek a hosszú barátságnak a tragikus és közismert végét a néző is csak egy felolvasott táviratból tudja meg.

Capa sorozatos rossz döntéseit is csak Ódor fanyar, önironikus tálalásából tudjuk meg, és ettől elhussan az az érzés, hogy önismétlő módon mekkora balfácán volt. De mit sem érne mindez, ha csak monodrámaként hallgatnánk. Ám a színen mindig jelen van Besnyő Éva: Grisnik Petra.

Ez a vackorízű történetmesélés éppen attól válik élvezetessé, ahogyan Besnyő mindenre reflektál. Illetve dehogyis: Grisnik reflektál, kacag és mókázik, rátesz még egy lapáttal Capa/Ódor öniróniájára, és bár mindent komolyan vesz, sikerül elcsennie minden bajnak a tragikumát. Bandi még a pia meg a kártya miatt is csak szelíd korholást kap.

Éva/Petra minden mondatából kihallatszik, hogy mennyire kedveli ezt szívtipró hóhányót, akinek persze sosem lenne a párja, hiszen önsorsrontó és veszélykergető – mégis ellenállhatatlan. Még jó barátnak is. Habár a darab felépítéséből következhetne az is, hogy Grisnik a színen csak szekundál, de nem így áll a dolog. Kiegyensúlyozott játék kettőjüké, egyenértékű főszereplők. A nagy formátumú, nagy eszméket képviselő hős: Herzl és a kétkedő Nordau (Gyabronka József, Makranczi Zalán), a sajtómogul Pulitzer és a perbe fogott Roosevelt elnök (Fodor Tamás, Makranczi Zalán) után most két derűs fiatal ember lép a történelem (és a Spinoza) színpadára. Azon igyekeznek, hogy szeressük őket. És így is van: szeretjük. Czeizel Gábor ügyesen terelgetve hagyja őket játszani, hogy megmaradjon a szükséges komolyság mellett a szükséges derű. Ez nagyon fontos, a néző érzi a szereplők felszabadultságát, és nem törik össze a halálhíren. Csak együttérez Besnyő Évával.

A takarékosan berendezett színpadon csaknem száz évet megélt kofferek adják az éppen szükséges bútorzatot, és van még egy pompás lelemény: Besnyő az indító jelenetben ruhákat tereget. A szárítókötél vendégeit – kiskabát, boleró, kosztümkabát, sivatagi egyenruha stb. – éppen csak lekapják a következő jelenetekben, és máris elmarad a színfalak mögötti gyorsöltözés terhe… Köszönet az ötletért, Veréb Dia!

Az illusztrálásra válogatott képek talán kissé eltolják a derű felé a darab valóságát, de így hiteles. (BJI)

Fotók: Kolbe Gábor

Ann Silberberg: Capa, a világhírű fotós
Rendező: Czeizel Gábor

Robert Capa: Ódor Kristóf
Besnyő Éva: Grisnik Petra

Dramaturg: Fabacsovics Lili
Jelmez: Veréb Dia

Spinoza Színház
1074 Budapest, Dob u. 15.

Következő előadások:
Április 19. (kedd), 19:00
Április 28. (csütörtök), 19:00
Május 12. (csütörtök), 19:00
Május 24. (kedd), 19:00