Minden tisztázandó | Mai Jia: A szél hangja

Posted on 2022. január 16. vasárnap Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Ahogy a szél képes csendesen, lágyan simogatni, majd tájfunná dühödve ordít és letépi a házak tetejét, úgy hullámzik, változik számomra olvasás közben Mai Jia* regénye. A történet látványosan könnyedén meghúzott tusvonalai, bár egyszerűnek tűnnek, bonyolult összefüggéseket rejtenek; a keleti finomságok mögött nyers erővel ütközik ki a(z emberi) természet vadsága; a politikai és emberi játszmák mindig különös párviadala. Restellem bevallani, de csak kapkodom a fejem.

A Jiang Benhu* néven 1964-ben, Kína Hangzhou* városában született alkotó híres íróvá Mai Jiaként vált. Eredetileg műszaki végzettséget szerzett, majd 17 éven át szolgált a Kínai Népi Felszabadító Hadseregben, a hírszerzés területén. Részben ezek az ismeretek inspirálják írói munkásságát, amelyek révén 2010 óta Zhejiang* tartomány irodalmi életének egyik vezetője, Kína elismert és népszerű kortárs alkotója lett. A szél hangja a második magyarul is olvasható regénye. (Az előző a Kódfejtő.)

Nem véletlen, hogy a regény műfaji besorolása még a kiadói ajánlóban is többértelmű: történelmi kémthriller, játékos metafikció; hiszen nehéz eldönteni, mit is olvasunk. Bár lehet, hogy csak nekem. Én csupán egyszerű fikcióként, kitalált történetként kezdtem olvasásába. De már az alaphelyzetet sem volt egyszerű felmérni, mivel nem ismerem eléggé a második világháború kínai–japán viszonyrendszerét (a többi időszakét sem). Történelmi-politikai ismereteim hiánya így eleve megnehezíti egy kémjátszma teljes áttekintését, bár többnyire elég jól boldogulok a bonyolultabb szövésű regényekkel is. Szívesen adom át magam a több nézőpontú történetmesélésnek, a sajátosan strukturált regényszerkezeteknek – de ami itt kavarog, az számomra időnként soknak bizonyult. Ez esetben még a gyönyörűnek mondott (a szerző szülővárosa) Hangzhou* városát sem tudtam elhelyezni, de ennek utánanéztem; Sanghajhoz viszonylag közel van, és lakossága most annyi, mint egész Magyarországé… Mondhatjuk tehát, hogy tudáshátránnyal indultam. Eleinte ezt leküzdendő akadálynak tekintettem. (Arról most nem beszélek, hogy a nevek hasonló hangzása miatt, a fedőnevek azonosítása végett hányszor kellett visszalapoznom, hogy rögzítsem, ki kicsoda, és mit is akar.)

Ámde – gondoltam – egy kémhistória végül mégis csak egy kémhistória, bárhogy csűrik-csavarják is az eseményeket. Egy jó krimi fordulatait is követni kell, a nem várt, de elfogadható magyarázatú csavarok még csodálatot is kiváltanak. Nos, változásból akad bőven A szél hangjában, de a Keleti szél című első részben még egészen jól elboldogulok. Legalábbis addig, amíg a „csapos” közbe nem szól; az író ugyanis egyszer csak magáról a történetről – és saját írói módszereiről kezd beszélni, összevetve azt másokéval. Még ezután is vissza tudom venni a (nagy nehezen elkapott) fonalat, s elfogadom; a szövevényes történetre új fény vetül, és lám, a dolgok összeállnak. Aztán jön az újabb csavar, és már újra harcolnom kell a szövegértéssel meg a történetszálakkal, a mozaikok összerakosgatásával, tisztázásával. Nem szeretnék – nem is tudnék – ünneprontó lenni, így nem árulom el senkinek a rejtelmek feloldását, mert valójából az is tisztázandó: megtörtént esemény változó nézőpontú, kreatív feldolgozását olvasom, vagy pusztán az írói képzelet kreálta világba csöppentem – a valódinak tűnő, az alkotó által narrált, „dokumentatív” részekben is.

Annyit elég tudni, hogy meglepően színesnek találtam a gondos és játékos, többrétegű történetszerkesztést, ami azonban bizony kissé kifogott rajtam, pontosabban a műélvezetemen. Mai Jia* rafináltan bánik a szavakkal, könnyed, változatos stílusban ír, amelybe éppúgy beleférnek a szoros, drámai dialógusok, mint a költői ihletésű, vagy épp az objektivitás látszatát nyújtó mondatok (amelyeknek élvezetét Kiss Marcell fordításának köszönhetjük). Ám a sok tettetés, szerepjáték, múltbeli indíttatás és magyarázat közben mindig ott van a lehetőség a cselekedetek mögötteseinek félreértésére is. Mert hiába rajzolódott ki olykor világosan, hogy ki az áruló és milyen motívumok mozgatják, hit vagy kényszer lökte erre az útra, gyakran megfordul a szél, és kételyeket felborzolva, másik oldalát mutatja a cselekedeteknek. Ahhoz, hogy minden kellő pontossággal a helyére kerüljön a történetben és az „utójátékban” is, valószínűleg újra át kell lapoznom a könyvet, főleg a ki, kinek, mikor és miért hazudik és mikor mond igazat, valamint a ki kinek a kije vázlatával, és a miért is történt, megtörtént-e mindez kérdésfelvetéseivel.

Utána még gondolkodom egy kicsit a szerző szándékain is.

Nem szeretnék viszont én is homályosan fogalmazni: annak ajánlom a könyvet, aki nem a könnyű ellenállás irányába szeret haladni. Igazi szellemi akadálypálya lesz.

– – – – – –

*A szerkesztő megjegyzése. A könyvben a kínai földrajzi és személyneveket ún. pinjin formában olvashatjuk. Ez a mesterséges átírás angol mással- és olasz magánhangzók felhasználásával készült, az egész világon megkönnyíti a visszakeresést, de semmit nem árul el a kiejtésről. A különféle átírások (szótagok szerinti) összevetéséhez javasolható és hiteles Csongor Barnabás és Ferenczy Mária e célra készített munkája, A kínai nevek és szavak magyar átírása.
Az alább felsorolt ún. népszerű magyar (= nem tudományos) átírásformák csak közelítenek a kínai kiejtéshez: Mai Jia/Maj Csia, Hangzhou/Hangcsou, Jiang Benhu/Csiang Pen-hu, Zhejiang/Csöcsiang

Mai Jia

Mai Jia: A szél hangja
Fordította: Kiss Marcell
Libri Kiadó, Budapest, 2021
432 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a bookline.hu-n 3400 Ft,
e-könyv változat 2080 Ft
ISBN 978 963 433 7546 (papír)
ISBN 978 963 433 8833 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A második világháború legádázabb időszakában Japán uralja Kínát. Hangzhou szépséges városában a japánok irányította bábkormány föld alatti háborút vív a kínai ellenállással.
Egy sötét éjszakán három férfit és két nőt kísérnek a Nyugati-tó partján álló elszigetelt épületbe. Mindegyikük a bábkormány munkatársa, ám a titkosrendőrség biztos benne, hogy közülük egy az ellenállásnak kémkedik. Egyikük sem távozhat, amíg az árulót le nem leplezik.
Hogy ártatlanságát bizonyítsa, mindegyik őrizetbe vett személy saját történettel áll elő, az események újabb és újabb változatát beszéli el, és egyre több a kérdőjel azzal kapcsolatban, mi is történt valójában. Vajon honnan tudhatjuk, hol végződik az igazság, és hol kezdődik a hazugság? Megbízhat-e bajtárs a bajtársban, író az adatközlőben, olvasó az elbeszélőben?