Édesbús | Stacey Halls: A lelenc

Posted on 2021. november 29. hétfő Szerző:

0


L. Sz. |

A belső a fontos, a külső másodlagos. Ezt csak azért említem, mert Stacey Halls második regénye is igen figyelemreméltó borítót kapott. Anélkül, hogy lebecsülném egyéb pozitívumait, azért a könyvnek a szépség az elsődleges jellemzője. Kívül is, belül is.

Vegyük előbb Stacey Halls 18. század derekán játszódó történetét. Bess, a fiatal főszereplő nagy szegénységben él Londonban, apjával és bátyjával. Nem túl nagy perspektívájú életébe az hoz némi változást, hogy teszi neki a szépet egy férfiú, aki hamarosan el is csábítja – csak éppen a férfi nős, hamarosan el is illan, s a futó kapcsolatból fogant törvénytelen gyermeket Bess kénytelen árvaházba adni.

Halls egy másik, szintén könnyfakasztó szálat von be: ebben megismerjük Alexandrát, a lányát egyedül nevelő özvegyet. Az ő sorsát követjük, míg a két szál össze nem fonódik, és előre sejthető módon kiderül, hogy a kislány valójában a lelencházba adott gyermek, Clara. Bess éveken át kuporgatott, mert szerette volna őt kiváltani, de a kislány egyszer csak eltűnt onnan. Egy jólelkű pártfogó segítségével Bess mégiscsak a gyermek nyomára bukkan, sőt sikerül a közelébe kerülnie, mert ugyanez a derék doktor (az említett lelencház orvosa) beajánlja Alexandráékhoz nevelőnőnek.

Talán feltűnt az olvasónak, hogy kissé idejétmúlt (dőlt betűs) kifejezésekkel ékesítettem írásomat. A Dickens tollára méltó (sőt őt idéző), nem túl bonyolult történet kicsit stílusjáték is – amit Simonyi Ágnes fordítása szépen ad vissza. A vége is kiszámítható, de legalább nem szakad meg a szívünk és sok könnyet hullajtani sem kell, mert minden jóra fordul. Eszközeiben A lelenc erősen emlékeztet Halls korábban megjelent, Familiárisok című könyvére, mármint itt is sejtelmes, lassan kibomló a történet, a főszerepben érzelmek és emberi viszonyok vannak, balszerencséből szerencsébe forduló sors, a háttér pedig most is történelmi kor, a György királyok Angliája.

A Halls által megrajzolt környezet teljesen elképzelhető, hitelesek az alakok, ezért feltétlenül jó pontokat érdemel. De ha az olvasót el is sodorja a múlt szele, csak felmerülnek benne kérdések. Például hogy Bess hat évig gyűjtöget a gyerek kiváltása végett, de egyszer sem megy el az árvaházba, hogy megkérdezze, él-e egyáltalán a gyermeke (mert a halandóság akkor azért igen magas volt), mennyit kell fizetnie, hogy kiválthassa, hiszen a lelencház fenntartója cselédnek, olcsó munkaerőnek neveli a gyermekeket.

És bár regény cselekménye kellően váltogatva adagolja az izgalmat és a megnyugvást, mégis feltűnik, hogy az előző könyvhöz hasonlóan kissé kidolgozatlan (azt ne mondjam: gyorsan lekerekített, mint egy füzetregényben) a lezárása. Persze olvasója válogatja, hogy maradnak-e megválaszolatlan kérdései, de ez nem ront túlságosan a nyújtott élményen.

Ez alkalommal is nagyszerű a borító (az eredeti kiadásé), a színek és szimbólumok grafikusan elmesélik a könyvben előforduló fontos, jellemző tárgyakat. Engedd el magad, olvasó, vedd kézbe ezt a kellemes tapintású könyvet, esetleg tégy magad mellé néhány papírzsepit, és kövesd Bess életének búsédes fordulatait.

Stacey Halls

Stacey Halls: A lelenc
Fordította: Simonyi Ágnes
KULT Könyvek sorozat,
21. Század Kiadó, Budapest, 2021
318 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3742 Ft
e-könyv változat 2990 Ft,
ISBN 978 963 568 0528 (papír)
ISBN 978 963 568 0535 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

London, 1754. Hat évvel azután, hogy törvénytelen gyermekét, Clarát megszülte és a lelencházban hagyta, Bess Bright visszamegy lányáért, akit nem is ismer. Attól tart, hogy Clara nem is élte túl a csecsemőkort, de kiderül, hogy a kislányt valaki már örökbe is fogadta. Bessnek tótágast áll az élete, miközben igyekszik kideríteni, hogy ki fogadta örökbe Clarát – és miért.
Bess szállásától nem messze, London külterületén él egy fiatal özvegy, aki már egy évtizede nem hagyta el az otthonául szolgáló nagy, komor házat. Orvos barátja – aki a lelencházban dolgozik – rábeszéli, fogadjon pesztrát a lánya mellé. Az özvegy azonban nem biztos benne, hogy jó ötlet beengedni egy idegent az életébe. A múlt fenyegető árnyai azzal riogatják, hogy feldúlják gondosan elrendezett világát.