Az erőszak gyökerei | Juan Gabriel Vásquez: Dalok a tűzhöz

Somogyi András |

J. G. Vásquez az irodalom minden ágát sikeresen, díjakkal elhalmozva műveli: író, újságíró, műfordító, esszéista. Kritikusai – talán helyesebb így: méltatói – szerint csaknem minden művében a világunkat behálózó erőszak gyökereit kutatja.

A Dalok a tűzhöz című kötetében – szubjektív megítélés alapján – háromféle novella különböztethető meg. Az egyik absztrakt műalkotásokra emlékeztet: még ha a művésztől kaptak is címet, mégsem tudom, mit ábrázolnak, de érzéseket, hangulatokat keltenek a szemlélőben. Vásquez itt nem ad igazi, kerek történetet, de ha olvasom, szomorúságot, szorongást, sajnálatot, félelmet ébreszt bennem. Ilyen a Nő a parton és A hasonmás: az első egy elhazudott eseményen és egy látomáson alapul, a másik a fiát balesetben elvesztő apa haragján, gyilkos érzelmein.

A novellák második típusa művészien megírt, végig feszültséget, mély érzelmeket hordozó, igazi történet. Erre példa lehet a Rossz hírek: itt a szerző Párizsban találkozik egy helikopterpilótával, aki elmeséli neki életének és barátja baleseti halálának történetét. Neki kellett közölni az özveggyel a férje halálát, és ez magrázó élmény volt számára. A szerző meg akarja ismerni a másik oldalt is: felkeresi az özvegyet. A nő a pilótát rohadéknak nevezi, felidézi, hogy a bajtárs csak azért látogatta meg, hogy lefekhessen vele – és nem is beszélt a férje haláláról, ezt csak később, a parancsnokától tudta meg. Az Utolsó corrido (ez egy mexikói románcféle) egy gégerákos énekesről szól, aki a némaságra kárhoztató műtét előtt még végigénekel egy műsort.

• Olvass bele!

A harmadik típusban a brutális erőszak jelenik meg. A fiúk egy csoport tizenéves tragikus végű véres verekedéseit jeleníti meg Columbia polgárháborús, a drogmaffia gyilkosságaitól, robbantásos merényleteitől szenvedő időszakában. A Repülőtérben a szerzőt párizsi tartózkodása idején statisztaként alkalmazzák Roman Polanski új filmjéhez. A jelenet egy reptéri csarnok díszletében játszódik. A rendező jelenlététől megihletve a szerző naturálisan megidézi a hírhedt történetet, amikor 1969-ben a várandós Sharon Tate-et, Polanski feleségét a Manson-család lemészárolta.

Példáimban az elbeszélőt szerzőként aposztrofálom, de csak azért teszem, mert a történetek elbeszélője egyes szám első személyű. De hogy ezekből mennyi a valóság és mennyi a fikció – nem tudnám megítélni. De végül hadd idézzem Vásquez (illetve a szerző vagy „szerző”) egyik tömör, s ettől félelmetes megjegyzését: „Nincs a kitalált világnak olyan fenyegetése, amely ne történhetne meg a valóságban, s amelynek ne válhatnánk áldozatává erőszaktól elöntött korunkban.”

Bár a kötet nem minden darabját hatja át az erőszak, a történetek rendkívül gondolatgazdagok, némelykor katartikus hatásúak – és most csak a saját élményeimről beszélhetek. Az említett hatáshoz jelentősen hozzájárul Csuday Csaba kitűnő fordítói munkája.

Juan Gabriel Vásquez: Dalok a tűzhöz
Fordította: Csuday Csaba
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2021
168 oldal, teljes bolti ár 3350 Ft
kedvezményes ár a lira.hu-n 2847 Ft,
ISBN 978 615 564 0513

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kötet kilenc novellájának szereplőiben közös, hogy mindannyian – ki fizikai valójában, ki közvetetten – megtapasztalják az erőszakot, amely sorsszerűen, gyökeresen megváltoztatja az életüket. A rendkívüli, olykor megrázó, bonyolult etikai kérdéseket feszegető, a fikciót a történelmi és személyes traumatikus eseményekkel elegyítő történetek újabb bizonyítékként szolgálnak Vásquez elbeszélői sokoldalúságára, rendkívüli karakterteremtő tehetségére.
Ahogy Winston Manrique Sabogal, az El País kritikusa fogalmaz: Vásquez írói világának egyik központi eleme – az emberi természetben mindenütt jelen lévő, Kolumbia történelmében és a közelmúlt mindennapjaiban is meghatározó szerepet játszó – az erőszak gyökereinek kutatása, eredetének, okainak, következményeinek bemutatása. A Dalok a tűzhöz elbeszéléseinek helyszíne többnyire nem Kolumbia – a világ különböző helyein élő szereplőket megérintő erőszak ugyanis egyetemes.