Ha az osztálytársad másmilyen | Kiss Judit Ágnes: A Csodabogár

Posted on 2021. augusztus 15. vasárnap Szerző:

0


H. Móra Éva |

Úgy alakult, hogy rövid idő alatt két hasonló témájú könyv is a kezembe akadt. Nemrégiben olvastam Marie Pavlenko Akár egy kismadár című regényét, s lám, költő-írónőnk, Kiss Judit Ágnes kisiskolások számára, mesében mutatja be a testi fogyatékkal élés nehézségeit. Csakhogy a Pavlenko-regény ifjú főhőse egy balesetben veszti el karját, A Csodabogár nyolcéves Zsófija alkar nélkül született; felső karja végén nőttek torz ujjai. „Fú, de ronda!” – összegzi az egyik osztálytársnője, amikor felhúzva blúza ujját, megmutatja.

Másodikosként ez már a második iskolája: annyit csúfolták előző helyén, hogy hosszú hezitálás – és viták – után úgy döntöttek szülei, iskolát váltanak. A kislány szorongva, mégis reménykedve várja a fogadtatást. A kezdeti ígéretesebb benyomásokat újra a csüggedés követi: itt se találja helyét. Társai udvariasan érdeklődnek ugyan: „Mi történt a kezeddel?”; ám megelégszenek a válasszal, nem firtatják tovább, közönyösek maradnak. Összeszokott közösség, kinek-kinek megvan a baráti köre. Pedig Zsófi igyekszik a legváltozatosabban reagálni a rettegve várt kérdésre. Sokszor meg se várja a kérdést, magától mondja, amikor rászegeződik egy szem: „Így születtem.” Máskor merészen közszemlére is teszi az annyi keserűséget okozó végtagot. Úgy tűnik, menthetetlenül, javíthatatlanul hiányzik önbecsülése annak ellenére, hogy futásban kivételesen ügyes, atlétikaedzésre is jár.

„Csodabogár” – előző tanító nénije emlegette őt ezen a néven. Gondolt egyet az író, s szó szerint értelmezve e köznyelvi metaforát alkotta meg a kislány segítőjét, egy fényes páncélú, aranypettyes, hatalmas bogarat, amely beszélni is tud, s gyakorlati tanácsokkal segíti a kislányt a közösségi élet útvesztőiben. Ez sem megy könnyen. Először undorodik a bogártól Zsófi (lám-lám, ugyanúgy, ahogy tőle is undorodnak társai!), el akarja taposni. Később lehetetlennek, teljesíthetetlennek tartja a bogár tanácsait. Ám kiderül, hogy nemcsak teljesíthetők, de mindegyik közelebb hozza őt a többiekhez. Cseppet sem lepődünk meg azon, hogy kikkel kerül kapcsolatba, kit választ barátjául. A fél szemmel született kislánnyal véletlenül sodródnak egymás mellé a kóruspróbán, ám Danit, a szintén kiközösített fiút bár a bogár tanácsára szólítja meg, de barátságuk tartósnak bizonyul.

A kisördög végig azt mondatta velem olvasás közben: ez nem is igazi mese, hanem nagyon is didaktikus történet, tán túl direkt módon tanítja a gyerekeket az elfogadásra. Ám – még ha nem is tudnám, hogy a történet a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány számára íródott –, bölcsebbik énem máris érvel: annyira tabutéma a testi fogyatékosság, hogy igenis szükség van minden csatornán keresztül az érzékenyítésre. Nemcsak a gyerekek, de még a felnőttek se igen tudnak mit kezdeni a közvetlen közelükben élő fogyatékkal élővel. A regényben is találunk erre példát: Panni segíteni akar Zsófinak a cipőjét bekötni; később Panni édesanyja szívesen feldarabolná Zsófi tányérján a tortát, hogy segítsen neki – holott nincs szüksége erre. (Ideillik: remeknek tartom az egyik felsős évfolyam etikakönyvének szemelvényét, amiben vakok összegzik kéréseiket a látó emberekhez: miben segítsenek és miben ne.) A kicsik különösen gonoszak is tudnak lenni, ezt is tapasztalhatta mindenki – akár szülőként, akár pedagógusként. Az elfogadáson túl meg kell őket tanítani a helyes kommunikációra is; arra, hogy a kimondott szavakkal micsoda lelki sérüléseket okozhatunk.

Erénye Kiss Judit Ágnes könyvének az egyszerű kifejezésmód, a szöveg megfelelően rövid mondatokra tagolása – sajnos bőséggel előfordulnak ellenpéldák is a kortárs gyermekirodalomban… És valamit még el kell árulnom: már az első lapon megütköztem azon, ahogy a pedagógust ábrázolja. Igencsak idejétmúltnak találtam. Nem csoda, hiszen efféle mondatokkal találkozhatunk: „… ha valaki fészkelődik, pláne hintázik a széken, akkor a tanító néni rászól.” A „Ne szaladj! Elesel! Aztán valami bajod lesz!” intelemsorozat is inkább hiteles egy aggódó nagymama szájából. Később jöttem rá, hogy akire rábízták, aki felel érte, a tanítónő Zsófiért aggódik ennyire. Csakhogy a legelején még nem nem vagyunk beavatva, az író nem világít rá a kislány különösségére.

Olvasmányos, hasznos, és a gyerekek lelkét valóban megérintő könyvvel lehetünk gazdagabbak a szerző – és az illusztrátor, Radnóti Blanka – jóvoltából.

Kiss Judit Ágnes

Kiss Judit Ágnes: A Csodabogár
Illusztrátor: Radnóti Blanka
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2021
64 oldal, teljes bolti ár 2699 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2159 Ft
ISBN 978 963 486 8019

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Zsófit sokszor csúfolták osztálytársai, mert más, mint a többiek. Szülei ezért döntöttek úgy, hogy új iskolába íratják. Első napján máris rendkívüli dolog történik vele: egy különleges bogarat talál a szekrényében. Kezdetben viszolyog tőle, de mikor a rovar beszélni kezd hozzá, Zsófi megbizonyosodik arról, nem egy átlagos lény szegődött mellé. Valóban, Csodabogár fontos küldetéssel érkezett: meg kell tanítania a lányt leküzdenie gátlásait, hogy beilleszkedhessen az új közösségbe.