Történnek hibák | Daniel Kahneman, Olivier Sibony, Cass R. Sunstein: Noise

Posted on 2021. augusztus 14. szombat Szerző:

0


Paddington |

A gazdaságpszichológia nagyágyúi álltak össze, hogy az olvasók elé tárják a döntési hibák egyik – és talán legkárosabb – típusát. A döntési zaj fogalmát az elmúlt években a bírósági ítéletek és biztosítási feltételek elemzése során vizsgálták a legbehatóbban. Sokféle kutatás, számos terület példáit foglalja össze közérthetően a Noise című kötet. Rögtön jelzem, a mű angolul 2021 májusában jelent meg, magyar kiadása (még) nincs, ám aktualitása miatt az angolul is olvasók figyelmébe ajánljuk.

A jeles szerzők tudományos alapossággal foglalják össze, amit ebben a témában tudni lehet, és aránylag egyszerű javaslatokat is tesznek a döntési zaj kiszűrésére. Ehhez új fogalmat vezetnek be: a respekt-szakértőkét. Ők azok, akiket szerzett címeik alapján szakértőként kezelnek, bár sokuknak a gyakorlatban sosem volt alkalma bizonyítania, hogy valamiben tényleg szakértő lenne. De ma velük készítenek naponta interjúkat a lapok.

Egy kritikusuk azt írta, a gazdasági Nobel-díjas Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás és Sunstein – a szintén Nobel-díjas Richard H. Thalerrel közösen írt, és Kahneman klasszikusát két évvel megelőző – könyve, a Nudge (magyarul is ezzel a címmel jelent meg 2011-ben) a Noise-zal együtt immár trilógiának tekithető.

Kahneman alapműve az emberi döntések születését elemzi, megismertet azzal, hogy milyen tudattalan befolyások vezethetnek ahhoz, hogy ösztönös döntéseink sokszor tévesek.

Sunstein és Thaler a döntésekről való tudásunk egyik lehetséges felhasználási lehetőségét ajánlja azok figyelmébe, akik nagyobb tömegek döntéseit akarják befolyásolni. A kötet címe, a Nudge tulajdonképpen gyengéd erőszakot, mondjuk úgy erőteljes noszogatást jelent. A kötetben ajánlott technikákat olyan esetekben alkalmazzák – sokszor nem is teljesen károsan –, amikor nehéz döntéseket kell meghozni, például a hozzá nem értő ember előtt túl sok választási lehetőség van. Ilyen lehet például egy egészségünkkel kapcsolatos döntés meghozatala vagy a megfelelő nyugdíjbiztosítás kiválasztása. Felsőbb szinten ilyenkor olyan módon alakítják ki a döntéshozatal rendszerét, hogy az általuk kedvezőnek ítélt megoldás felé tereljék az embereket. Ennek leginkább bevett módszere, hogy az alapbeállítástól való eltéréshez többet kell kattintanunk. Az olvasó naponta találkozik ezzel, amikor a weboldalak sütibeállításaira kérdez rá a böngésző. De ilyen megoldást választott a kormány a 60 éven felüliek koronavírus elleni oltásának erőltetésére is azzal, hogy az egyébként önkéntes oltás visszautasításához nyilatkozatot kell aláírni.

A Noise egyszerű ábrával szemlélteti a döntési zaj fogalmát (fontos megemlíteni, hogy ez nem azonos a kommunikációelméletből ismert zaj fogalmával). A két lőlap, amelyen a találatok nagy szórást mutatnak, döntési zajt ábrázol. Az ideális helyzetet a bal felső ábra mutatja. A bal alsó ábra szinte egyhangúlag hozott, de rossz döntéseket mutat, míg a jobb alsó sarokban zajos, de nagyobbrészt torzított döntéseket látjuk. Az ábra legnagyobb trükkje, hogy ha a lőlap hátoldalát nézzük, nem látszik, hogy egy nagyjából egyhangúlag hozott döntés helyes vagy elhibázott/részrehajló. Az viszont tisztán látható a lőlap túloldalán is, ha a döntési zaj nagy, azaz össze-vissza döntenek.

Az egyik legalaposabban elemzett és részletesen kutatott terület az amerikai jogalkotás, ahol a bíróknak (illetve az esküdtszéknek) sokáig teljes szabadsága volt a döntéshozatalban. Ők döntötték el, hogy egy vádlottat óvadék ellenében szabadlábra helyeznek-e, és ha igen, mekkora óvadékot szabnak ki. Szabad kezet kaptak abban, hogy egyes bűncselekményekért milyen büntetést szabnak ki, de egyedi elbírálás tárgya volt az is, hogy például ki kap menedékjogot. A döntések vizsgálata azt mutatta, hogy óriási különbségek vannak bíró és bíró között. És nem csak azt találták, hogy vannak következetesen nagyon szigorú, nagyon engedékeny, vagy mondjuk a fehér elkövetőkkel erősen kivételező bírók. Az már önmagában óriási zajt jelent, ha gyakorlatilag már ott eldőlhet egy bírósági ügy, hogy melyik bíróhoz kerül. De a kutatások azt is kimutatták, hogy sok bíró döntése múlhat azon is, hogy milyen napszakban van a tárgyalás, vagy az ítéletet éppen étkezés előtt vagy után hozza meg. Erre válaszként részletes irányelvek születtek, amelyeket egy ideig kötelező volt alkalmazni, ám a bírák ezt szabadságuk megsértéseként élték meg. Így ma az irányelveket csak ajánlják, de legalább van összehasonlítási alap.

A bevezetőben említettem már a respekt-szakértők fogalmát. Olyan emberekről van szó, akik megszereztek valamilyen tudományos fokozatot, betöltenek valamilyen posztot, és ezért, ha elmondják a véleményüket, azt a hallgatóság akkor is ájult tisztelettel fogadja, ha a vele vitatkozó hasonló respekt-szakértő egészen mást mond vagy ha az illető homlokegyenest mást mond, mint két nappal korábban. A kötetet éppen akkor olvastam, amikor az azonnali.hu megkísérelte szembesíteni Falus Ferenc respekt-szakértőt saját véleményével, amely szerint a Pride felvonulás (szabadtéri rendezvényként) nem volt veszélyes, ám az augusztus 20-i, szintén szabadtéri ünnepségek azok lesznek. Aki mindkét nyilatkozatot elolvasta, főleg azokkal az indokokkal, amiket a volt tiszti főorvos (ez a titulus a respekt alapja) hozott föl – ti. hogy a melegfelvonulás résztvevői többet mosakodnak – azonnal érti, mi a gond azzal, ha vakon bízunk egy címben vagy rangban.

Napjaink legnagyobb hatású respekt-szakértői kétségkívül az önjelölt vagy mások által annak kinevezett járványszakértők, akik közül – ezt fontos tudni – gyakorlatilag csak a svéd Anders Tegnell mögött van korábbi teljesítmény, az Ebola-járvány megfékezése. Amit ma látunk/élünk, az ábra jobb alsó sarkában látható nagy zajjal kísért, de teljesen elhibázott döntéssorozat, a helyes döntés közelében pedig csak kevesen járnak. Egészen más lenne a helyzet, ha megszabadulnánk azoktól, akik teljesítmény nélkül kapnak szakértőnek járó tiszteletet. És fontos lenne – ahogy a szerzők javasolják –, ha a cégek, kormányok döntéseik előtt megvizsgálnák, hogy nincs-e jelen a káros döntési zaj.

Daniel Kahneman * Olivier Sibony * Cass R. Sunstein

Daniel Kahneman, Olivier Sibony,
Cass R. Sunstein: Noise

Harper Collins Publishers, 2021
ISBN 978 000 830 9008

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Imagine that two doctors in the same city give different diagnoses to identical patients—or that two judges in the same courthouse give markedly different sentences to people who have committed the same crime. Suppose that different interviewers at the same firm make different decisions about indistinguishable job applicants—or that when a company is handling customer complaints, the resolution depends on who happens to answer the phone. Now imagine that the same doctor, the same judge, the same interviewer, or the same customer service agent makes different decisions depending on whether it is morning or afternoon, or Monday rather than Wednesday. These are examples of noise: variability in judgments that should be identical.
In Noise, Daniel Kahneman, Olivier Sibony, and Cass R. Sunstein show the detrimental effects of noise in many fields, including medicine, law, economic forecasting, forensic science, bail, child protection, strategy, performance reviews, and personnel selection. Wherever there is judgment, there is noise. Yet, most of the time, individuals and organizations alike are unaware of it. They neglect noise. With a few simple remedies, people can reduce both noise and bias, and so make far better decisions.
Packed with original ideas, and offering the same kinds of research-based insights that made Thinking, Fast and Slow and Nudge groundbreaking New York Times bestsellers, Noise explains how and why humans are so susceptible to noise in judgment—and what we can do about it.