Mikola Péter: Életre való (részlet)

Posted on 2021. március 1. hétfő Szerző:

0


1. A jelenlét fogalma

Kutatások szerint kommunikációnk csak 10%-a tudatos, a többi 90% tudattalan. Ezzel a tudattalan személyiségüzenettel foglalkozunk majd 200 oldalon keresztül, hogy miként működik személyiségünk akaratlan hatásmechanizmusa, ember-mágnesként vagy taszítóként mennyire maghatározó, amit jelenlétünk tudattalan üzen rólunk, mi befolyásolja érezhetőségünk elfogadását vagy elutasítását, egyáltalán a véleményt rólunk. Megkomponálható-e és ha igen hogyan, emberi, női-férfi minőségünk? Mi az a szavakon túli, ami ha akarjuk, ha nem, pletykál rólunk? Tudjuk-e befolyásolni? Miként hat önértékelésünkre az, hogy ez alapján mit gondolnak rólunk? Mi működteti az érzékiséget, a sármot, a vonzást? Mi az, ami táplálja vagy akár el is személytelenítheti a párkapcsolatunkat, gátolhatja vagy segítheti szakmai előmenetelünket? A fejezet áldása vagy sorsrontása.

Van, akivel szalad az idő és van, akivel ólomcipőben vánszorog.

Lehet tudni, hogy győztes vagy vesztes mérkőzés után jön ki a közönség a stadionból, hogy temetésről vagy lagziból bóklászik egy nagyobb csoportosulás, vagy, hogy mást ne mondjak, bizsergető szerelmeskedés vagy szakítás utáni hangulat szárnyal vagy búslakodik, hogy elégedett vagy elégedetlen valaki az életével.

G. B. Shaw igen találóan jegyezte meg „ha tekintettel gyilkolni és megtermékenyíteni lehetne, csupa hulla és kisgyerek lenne az utcán”. Ennyire szélsőségesen érezhető lenne egy szándék egy pillantásból, kisugárzásból? Igen.

A jelenlét – az én értelmezésemben – kettős jelentést hordoz.

Az egyik szerint: a jelenlét az egyénre jellemző, felcserélhetetlen, érezhető emberi tartalom, minőség, rezgés, amely alapján mások szavakon innen és túl, szimpatikusnak, ellenszenvesnek, szelídnek vagy erőszakosnak, visszahúzódónak vagy éppen magamutogatónak, hideg távolságtartónak, netán barátságos szeretnivalónak, pancsernak vagy hozzáértőnek, vagy sok minden másnak gondolhatnak minket. A jelenlét tehát az én értelmezésemben, emberi tartalmunk rezgése, ami különös hitelességet, tartalmat ad minden szavakon inneni és túli megnyilvánulásunknak. Emberi többlet vagy deficit, amitől valakinél érintettek, másnál érintetlenek maradunk.

Van rá esély, hogy szereted a palacsintát. Ugye, így van? De, hogy mennyire kívánod vagy mennyire ízlik, az nagyban függ attól, hogy mivel van töltve az a palacsinta. Így van ez velünk, emberekkel is. Hogy kívánatos-e valaki személyisége vagy éppen nem, az nagyban függ attól, hogy mivel van töltve.

Ez a töltöttség irányítja, hogyan viszonyulnak hozzánk, szavainkhoz, férfiasságunkhoz, nőiességünkhöz, egyéniségünkhöz. Mennyire vagyunk elfogadhatóak, kedvelhetőek, hatékonyak az éppen aktuális környezetünkben. Sokszor ez dönti el lehetőségeinket, személyes és hivatalos kapcsolati hálóinkat, szakmai előmenetelünket.

A jelenlét érezhető üzenet rólunk, gondolatainkról, véleményünkről, ami ott van a megjelenésünkben, gesztusainkban, mondatszerkesztésünkben, szóhasználatunkban, hangsúlyainkban. Üzen arról is, hogy mit gondolunk magunkról, másokról és a helyzetről. Arról, hogy miként kezeljük, alakítjuk az éppen pillanatot.

Aki Robert De Niróra gondol, egy szikár, férfias, erős jellemű színész egyénisége jelenik meg előtte. Robin Williams humánus, mókás kisugárzásával üzen nekünk. Brad Pitt sármos eleganciájával ejti rabul a női szíveket. Scarlett Johansson és Angelina Jolie érzéki és szexuális, Sandra Bullock és Anne Hathaway kedves „szomszédlány”, Natalie Portman az okos lány érzését kelti bennünk. Mást üzen Hajdú Péter, Ganxsta Zolee és mást Gundel Takács Gábor, Ördög Nóra vagy Liptai Claudia kisugárzása.

Ahány ember, annyiféle érezhető egyedi tartalom. Lehet szorongó, környezetbe simuló, magányos, rejtőzködő, magabiztos, életszerető, együttműködő, vicces vagy komoly, harmonikus és mennyi mindenféle még.

Sokunkról nem feltétlenül valós emberi értékeink, hanem ránk nőtt szerepeink, történelmünkből érkező félelmeink, veszteségeink, frusztrációink, elismertségeink, győzelmeink, kompenzálásaink, megélt szereteteink üzennek. Van, aki nem is tud róla, mégis egész életét biztonságosnak hitt álarca védelmében éli.

A jelenlét másik értelmezése: az a megélés, amit jól érzékelhetünk a gyerekek játéktevékenységében, örömeikben, csalódottságukban, félelmeikben. A gyermek, ha örül, mindenével örül, ha fél, mindenével fél, ha szeret, mindenével szeret. Ki ne élte volna át vagy lett volna szemtanúja, ahogy egy apró ember minden rajongásával szalad anya vagy apa kitárt ölelésébe? A kontrolálatlan önfeledtséget tapasztalhatjuk a szerelmesek egymást boldogító teljes odaadásában is. A gyerekek és a szerelmesek ösztönösen és osztatlanul jelen vannak a pillanatban, az érzésben, cselekedetben, saját minőségükben. Ismétlem, saját minőségükben. Nincs agyalás, manipulálás, kontroll. Megélés van! Természetesen, fesztelenül ön-azonosak. Ismétlem: agyalás, kontroll, manipuláció nélkül, teljes odaadásban.

Hallottam egy történetet. De, már olyan régen, hogy csak arra emlékszem, hogy egy színész mesélte. Olyan árnyalt és emberi az üzenete, hogy nem tudtam elfelejteni azóta sem.

Szerelmes pár búcsúzott a pályaudvaron. Mindent, ami kedves, ami játékos, ami szerelem odaadtak az elválásuk előtti utolsó pillanatokba. Megszűnt számukra a külvilág, csak egymásnak léteztek. Sütött, melegített a szemérmesen szemlélődő számára is összetartozásuk. Olyan átszellemülten adták magukat, kényeztették egymást érintéssel, szóval, nézéssel, hogy megtelt a levegő szerelmük szépségével. Ekkor bemondta a hangosbemondó, hogy vonat indul a nyolcas vágányról. A fiú leszállt, a lány a lehúzott ablakra támaszkodva incselkedett, huncutkodott vele. A lány a vonaton, a fiú a peronon készült a pillanatra, hogy amikor megindul a szerelvény, eltávolodnak egymástól, mind a ketten magukkal viszik az elválás szerelemittas érzését, hogy innen számolják a perceket az újra találkozásig. Ekkor a hangosbemondó jelezte a kedves utasoknak, hogy a pályán történt rendkívüli esemény miatt, mégsem indul a szerelvény. A fiú visszaszállt a vasúti kocsiba, újra egymás karjaiba bújtak, újra búcsúztak, de már nem volt ugyanaz az érzés. És amikor újra a vonat indulását harsogta a hangosbeszélő és távolodtak egymástól, úgy érezték az újból búcsúzás valamit elvett az első megismételhetetlenségéből. Valami megváltozott. Valahogy fakóbb volt, mint előtte, mert mindenből a legtöbbet, a legszebbet már odaadták az első búcsúzásnak. Csak néhány perc telt el, mégis más volt a színe, illata, csendje, JELENLÉTE ugyanannak a mondatnak, integetésnek, távolodásnak. Remélem, ebből a történetből érezhető volt, hogy ugyanannak a két embernek, ugyanaz a mondata, érintése is lehet más mélységű, színű, jelenlét tartalmú. A jelenlét, amiről beszélgetünk a könyvben, a szavakon túli érezhető tartalmak tudatalatti üzeneteiről, jelbeszédéről szól. Előre szólok, sokszor elhangzik majd a jelenlét szó, sok helyen több aspektusból járjuk körbe a témát, hogy értő módon bánjunk saját minőségünk érezhetőségével és fejlődjön érzékenyüljön az érzéssel befogadásunk.

Általam nagyra tartott pszichológusok is tartanak személyiségfejlesztő, kommunikációs jelenlét-tréninget. Minden tiszteletem az övék. Az ő értelmezésükben „jelen lenni a pillanatban” tartalom kap fő hangsúlyt. Életünk minőségében fontos, hogy meg- és át tudjuk élni a pillanatot. Nem felületesen, hanem mélyen és gazdagon.

Az a jelenlét, amiről ez a könyv szól, nem azonos a Mindfullness-szel – bár fontos szerepe van a pillanat megélésének –, inkább az ön-azonos, természetes emberi minőség szabad, tudattalan áramlásáról szól. Ami analóg azzal az érzéssel, amit akkor is érezhetünk, amikor egy színész szerepformálása elvisz magával minket. Nem csak elhisszük neki, hogy ő az a valaki, akit játszik, de át is éljük a szerep alakítását, a film vagy színdarab történetét, a cselekmény mondanivalóját. Elönt a megformált emberi jellem, a helyzet adta szituáció érezhetősége. Ez a jelenlét-hatás, ami az adott pillanatban tudattalanul, de érezhetően hat ránk.

Mikola Péter

A mi esetünkben te is, én is, saját sorsunk, életünk szerepét játsszuk, éljük, jó esetben természetességgel és átélhető befogadás lehetőségével. Nem mindegy, hogy milyen gazdag eszközökkel rendelkezünk sorsunk, milyenségünk önfelvállalt megélésével.

Ez a valami működtette a fiatalokat is, akiket tanítottam a modelliskolákban. Ez a sajátságos tartalom sugárzott vagy nem a kifutón, a figyelemre érdemes és tartalmakra éhes objektívek előtt.

Mikola Péter: Életre való
Magánkiadás, Budapest, 2020
200 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft
webshop ár a kiadónál szállítással 3500 Ft
ISBN 978 615 010 2689