Tóth Krisztina: Kígyóuborka (részletek)

Kígyóuborka

Kedves kígyóuborka,
miért vagy olyan undok ma?
– Ez a kettős identitás
késztet engem undorra!

Egy ládában heverek,
uborkának becézve,
mikor felnőtt ubor vagyok,
kígyósággal tetézve!

Leszek sziszegő uborka,
gúnynevemre lessssz így ok,
salátából kiugorva
tekergőzöm és kígyok!

Az elfelejtett vers

Anyukám ott ül sárga ruhában, pont szemben.
Vár a virág a padon, amit csak neki, én szedtem.

Anyukám látja, hogy felsorakoztunk, minden kész,
ő a tömegben, látom az arcán, engem néz.

Fényképeznek a bácsik, aztán intenek és csend lesz.
Izgulok, és csak tátogok végig az énekhez.

Most jön a vers, anyu rám figyel ott, szemben.
Ez az a vers, amit hirtelen elfelejtettem.

Ez az a vers, amit tegnap a kádban elmondtam.
Kár, hogy a tegnapi fürdés nem most van.

Nem baj, majd elsuttogom, hogyha nem látnak:
te vagy a legszebb, a legjobb és a legbátrabb.

Tóth Krisztina: Kígyóuborka
Manó Könyvek, Budapest, 2020