Tisztelgés egy iskolateremtő sebész előtt | L. Horváth Katalin: „Az utolsó mondattal kezdd!”

Posted on 2020. október 11. vasárnap Szerző:

0


Bedő J. István |

Nem könnyű híres embernek lenni a huszadik század végén: életében interjúk, riportok mutatják meg őt, de a hírét az információáradat képes elsodorni is. A felejtés ellen született meg L. Horváth Katalin könyve a korszakot jelölő sebészről Kulka Frigyesről. Címét a professzor sokszor kimondott és még annál is többször idézett szólása adta: „Az utolsó mondattal kezdd!”

Kulka professzor – munkatársainak, tanítványainak Frédi (bácsi) – egyszer büszkeséggel említette, hogy majd úgy fognak róla beszélni, mint Kulka János, a színész édesapjáról. A jóslat beteljesedett. A könyv beharangozói gyakran így hivatkoznak a mű főszereplőjére.

L. Horváth Katalin könyve kicsit emlékeztet a vidám parki tükörlabirintusra: csak a tükrök által látjuk a sebészkés Paganinijét. De már pontatlan az is, ha csak így jelölöm meg, hiszen Kulka prof egyszerre volt nagyszerű diagnoszta, (a kor kifejezésével élve) nukleáris agyú problémamegoldó – és hihetetlenül virtuóz sebész. Meg a társaság – szakmai, családi, rokoni – lelke, motorja.

A könyv legfőképpen emlékezésekből áll össze, a kollégák, közeli barátok és érintőleges ismerősök, az egykori beosztottjai szólalnak meg, és természetesen a család, az első, második leszármazó generáció. Ezt egészíti ki egy sor dokumentum, köztük saját írásai. Sokan láthatták ugyanazt az embert, de az emlékmorzsák különbözőek – és ettől rajzolódik ki háromdimenziósan Kulka alakja. Még ha látjuk is, vagy olvassuk a vele készült tévés beszélgetések szövegét, akkor sem teljes a kép. Természetesen háttérnek ott a sajtó, a cikkek nemcsak az országosde a megyei lapokból is – mert el ne feledjük, Dél-Magyarországon, Szegeden ő virágoztatta fel a mellkassebészetet. De ezen a szakterületen túl még elképesztően sok mindent tett. Fogalmazzunk konkrétabban: a Korányi Intézet mellkassebészetét európai léptékű tanszékké alakította, a mellkassebészet Mekkájaként tekintettek rá a világban, innen indult el az a sebész, aki idővel megvalósította a magyar sebészet nagy álmát, a hazai tüdőtranszplantációt; ő vezette az Orvostovábbképző Intézet I. számú Sebészeti Tanszékét is (a Szabolcs utcai kórházban), és ő emelte egyetemi rangra az intézetet, amelynek – haláláig – rektora is volt. Emellett számos hazai is nemzetközi szakmai szervezetben töltött be vezető szerepet, és például Szegeden és Budapesten még tanácstag is volt. Kulka prof életében annyi funkciót töltött be, hogy ami az egyik mondatban precíz kijelölése munkakörének, az egy bekezdéssel (és néhány évvel) odébb már nem az.

A szerző egy régész buzgalmával és fáradhatatlanságával gyűjtötte össze – természetesen a család segítségével és közreműködésével – mindazt, amit a nyomtatott sajtó megőrzött. Felkutatta nemcsak a tévéinterjúkat és műsorokat, melyekben a Kulkák szerepeltek, de még a családi előtörténetbe is beleásta magát, és persze megszólaltatta mindazokat, aki még személyesen is együtt dolgozhattak a proffal. És most fordult a kocka, őt faggatták a könyv tartalmáról. Amit elmondott, nem ismétlem meg, de itt olvasható.

Két dolog feltétlenül meg kell említenem a könyv kapcsán. Az egyik, hogy a Kulka-féle iskola, az integrált, ún. összműtétek gyakorlata (ti. hogy a betegen több szaksebész „dolgozott” egyetlen feltárásban) egy egészen más szemléletű korban forradalminak számított. Az azóta elmúlt évtizedekben az orvoslás is, a szervezeti háttér is, a legfelső szakmai irányítás is alaposan megváltozott (sok esetben nem előnyére) és L. Horváth sok szakembert megszólaltatva ezt is megmutatja: látleletet ad az orvoslás egészének nem kimondottan kedvező helyzetéről (belevéve a könyv születésekor egyre szélesedő járványpanorámát is).

A másik megjegyzés könyvszakmai: az életutat megrajzoló mű nem egészen szokványos formájú – és gyönyörű. (A szerző ötletét Szondi Bence [Napkút Kiadó] valósította meg.) A főrész könyv formátumú, sok-sok széthajtogatható melléklettel, a többoldalas magazincikktől a halálos ágyon átadott kitüntetésről szóló hírig, a dobozban pedig szakmai és családi dokumentumok fakszimiléit találja az olvasó.

 

Az utókornak általában nem a jó memória, hanem a feledékenység a jellemzője. Különösen, ha rövid szavatosságú információkkal árasztják el a piacot. Kulka Frigyes nevét márványtábla, szobor, egy műtő neve őrzi, de méltányos akkor lenne korunk, ha szakmai munkásságát szélesebb körben ismernék – a sebész társadalmon kívül is. L. Horváth Katalin könyve méltó tisztelgés egy rendkívüli gyógyító emléke előtt.

L. Horváth Katalin (Fotó: Szabó Luca)

L. Horváth Katalin: „Az utolsó mondattal kezdd!” – Kulka Frigyes – egy rendkívüli gyógyító emlékére
Napkút Kiadó, Budapest 2020
512 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4790 Ft,
ISBN 978 963 263 9635

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Ő már akkor Európában volt, amikor mi még Ázsiában. Körülbelül akkora különbség volt közte és a többiek között, mint a honfoglaló magyarok és az akkori Európa között: Európában már hatalmas katedrálisok épültek, amikor mi még nyereg alatt puhítottuk a húst. Frédi személyében a katedrálisépítőt csodáltam. Kimagasló alakja volt az orvoslásnak, sem előtte, sem utána nem tudok megnevezni a magyar orvostársadalomban senkit, aki hasonló jelenség lett volna. Nincs hozzá fogható egyéniség. Pontosan diagnosztizált, pillanatok alatt átlátta a legbonyolultabb helyzeteket is, villámgyors és helyes döntéseket hozott. Briliáns manualitású sebész, a kés Paganinije volt. Mérhetetlenül szerencsésen ötvözte a kiváló orvost és a rendkívül jó embert; megvolt benne az igazi gyógyítókra jellemző együttérző képesség. Csodálatosan bánt a betegekkel, nagyon vigyázott a szemérmükre. A viziteken úgy vizsgált, hogy paravánt készített a beteg takarójából, még a kollégák sem látták, mi történik. Azt vallotta, hogy a vizsgálat kettejük bizalmas viszonyán alapul, nem tartozik másra. Hihetetlen tehetsége volt a sebészethez, a gyógyításhoz, az élethez. Mindenki érezte, hogy rendkívüli ember, nem lehetett nem felnézni rá. Aki mellette nőtt fel, akaratlanul is átvette az elveit, munkamódszerét. Amit harminc, negyven, ötven évvel ezelőtt tudott, azzal le­iskolázná a mostani orvosokat is.” (Dr. Kostic Szilárd)