A szakadék vonzása | Bodor Ádám: Sehol

Posted on 2020. július 25. szombat Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Nehéz a kortárs magyar irodalom kiemelkedő képviselőjének, az erdélyi magyar irodalom mondhatni doyenjének művéről írni. Ráadásul nem tartozom a Bodor-hívők táborába, bár tisztelem és elismerem írói érdemeit. Azt is tudom, képes arra, hogy újra meg újra meglepjen, noha alig változik. Vagy mégis? Bodor Ádám novelláskötete, a Sehol az életmű korábbi alkotásaival összevetve azonos és mégis eltérő hangot üt meg. Ugyanazt írja, mégis mintha másként. S ugyanúgy rádöbbenti az olvasót az élet egyszerre egyszerű és bonyolult, kápráztató és kiábrándító, keserű és édes voltára. Bár Bodor „alig-édességét” elnyomja a fanyar, a biztos tudás már minden-mindegy félmosolya.

Kisprózái olyan világokra nyitnak kaput, amelyek egyszerre ismerősek és mégis borzongatóan idegenek számunkra. Mintha minden leírt sorában szimultánt játszana a kétely és a bizonyosság. Kortalan, mégis nagyon riasztóan jelen-idejű írásainak alakjai egyszerre emberarcúak és pusztán ösztönlények. Az elénk táruló életek keserűsége hagy némi tartós, fémes utóízt az olvasóban, felvillantva a semmibe vetettség és üresség szédítő űrjét. Még az első novellánál is – ami elüt a többitől, hiszen a közvetlenül ismert társadalmi valóságra (a „megfigyelés” ténye és a „jelentések” megismerhetősége) reflektál – érzékelhető a szenvtelenség és a reménytelenség. A szemlélődés és tisztánlátás keserűsége. Pedig itt a mormotákat tanulmányozó tudós még egy esetleges kapcsolat lehetőségével is eljátszik, s élete, körülményei hétköznapinak tekinthetők.

A Sehol többi novellája homályosabb, a bennük megjelenő események szereplői érzéketlenek. Vagy legalábbis tompa köd fedi érzékeiket, ezért képesek rezzenéstelen arccal viselni a nyomorúságot. Ezekben a többnyire elzárt és kietlen terekben – ahol Bodor szereplői élnek – a világ rendje kemény, annak a boldogság nem szerves része. Talán az alapvető szükségletek kielégítése nyújt némi örömet; egy-egy étel vagy ital. De ebben sem lehetünk biztosak. Az írás ritmusa, akárcsak az életé, lassúdad, egyenletes. A halál – bár olykor váratlanul, erőszakosan és riasztóan zajlik le előttünk – érzékelése, tudomásulvétele, vagy éppen a „temetés” megoldása legtöbbször minden érzelemtől mentes, az élet szerves részét jelenti, alig jár valódi veszteséggel, fájdalommal.

A szolidaritás, a szeretet – ha ugyan létezik ezekben a lecsupaszított világokban – apró, furcsa jelekben mutatkozik csupán, s az utolsó novellában – ahol egy atomtámadás után vagyunk – érhető leginkább tetten. Itt a társ elvesztése mintha szokványos érzelmi állapotokat jelezne, és miközben a világ összeomlik, az egyén vesztesége nagyítódik fel, majdnem kozmikussá. Mindez egyszerre lehangolóan reménytelen, mégis őrzi a „talán”-t.

Nem könnyű olvasmány ez a kis kötet, megüli a lelket, lerakódó keserűséget hordoz – holott nem nevezhetjük humortalannak. A történetek fordulatai meglepőek, de nem kínálnak fel sok tanulságot vagy a fájdalom katarzisát. A Sehol a lét végső szakadékába, a szédítő bizonyosságba enged bepillantani, az ürességet hozza riasztó közelbe. Nehéz szembenézni vele.

Bodor Ádám

Bodor Ádám: Sehol
Magvető Kiadó, Budapest, 2019
150 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2799 Ft,
e-könyv változat 2499 Ft
ISBN 978 963 143 8574 (papír)
ISBN 978 963 143 9175 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Bodor Ádám talán nem is regényeket és novellákat ír, hanem történeteket, amelyek időnként, mint a sebes patakok, széles medrű folyóvá állnak össze, máskor pedig a deltatorkolathoz hasonlóan apróbb szigetek, mederrészek, rejtélyes alakzatok alakulnak ki a folyam körül. A Sehol hét elbeszélése, abszurd balladája ilyen delta-történetek füzére. Újabb variációk végnapokra.
Hol van ez a Sehol? Valahol a közvetett közelünkben, a vaktérképek szélén, kollektív tudattalanunk mélyén. A Dvug folyó mocsaras partján, a pitvarszki réten, a Hlinka-tetőn, a maglaviti fegyházban vagy éppen a földrajzi valóságban is létező máramarosi Leordinán. Merthogy a többi hely is létezik: megismerjük természeti sajátosságaikat, legerősebb törvényeiket. Temetések és találkozások, árulások és menekülések, háromszögek és mindenféle bonyodalmak. Atombomba az éjszakában. Bodor Ádámnak a kései Beckettet idéző elbeszélései csavarokban és fordulatokban gazdag történetek, elképesztő nyitásokkal és a legváratlanabb végjátékokkal a véletlenek erejéről.