Melinda Metz: Cirmos-hadművelet (előzetes, részlet)

Posted on 2020. július 26. vasárnap Szerző:

0


Jamie Snyder harmincnégy éves és szingli. És kit érdekel, ha az? Szentül elhatározta, hogy az idei „Az Én Évem” lesz a számára. Annyiféle év volt már az életében — volt a „Csak Magával Törődő Pasi Éve”, az „Elfelejtettem Említeni, Hogy Nős Vagyok Pasi Éve”, a „Levakarhatatlanul Tapadós Pasi Éve”, a „Nem Tudok Elköteleződni Pasi Éve”. „Az Én Évem”-ben nem lesz semmiféle pasi — kizárólag egy cuki cirmos cica, MacGyver. Akinek viszont van egy nem annyira cuki szokása: szeret lopkodni. Jamie-nek mégis tökéletesen elég az ő társasága.
Csakhogy a macskájának más tervei vannak…

|| 1. fejezet ||

MacGyver kinyitotta a szemét, és elégedetten dorombolni kezdett. A kedvenc alvóhelyén feküdt, a hasával odasimulva Jamie puha, meleg hajához. A gazdája illata megvigasztalta – ez volt az egyetlen ismerős szag ezen az új helyen.

Csak egy baj volt… még mindig érződött rajta valami furcsa, csípős aroma is. Nem éppen betegségszag, de ahhoz hasonló. Mac gyanította, hogy mi lehet ennek az oka. Bármennyire is nem szívesen gondolt erre, de az emberek – bizonyos szempontból legalábbis – sokkal inkább a kutyákra hasonlítanak, mint a macskákra. Szükségük van a falkára, a saját fajtársaik társaságára.

Mac remekül érezte magát úgy, hogy ő az egyetlen macska a lakásban, ahol a rendelkezésére áll az ennivaló, a víz, az alomtálcája, a játékai, és ott van vele a gazdája is. Jamie azonban nem ilyen. Macnek az volt a határozott véleménye, hogy keresnie kéne magának egy másik embert. Van belőlük éppen elég, tudna miből válogatni. De Jamie néha nem veszi észre a legnyilvánvalóbb dolgokat sem. Ahogy például azt sem képes felfogni, hogy a nyelve mosakodásra való. Semmi szükség arra, hogy vízben áztassa magát.

A dorombolás elhalkult. Macet egyre jobban aggasztotta ez a csípős szag. Feltápászkodott, és otthagyta kényelmes fekvőhelyét.

Ideje a tettek mezejére lépni! Párszor odadörgölte a fejét Jamie-éhez, hogy megjelölje, és ha valaki esetleg megszagolná, érezze rajta, hogy az övé, aztán leugrott az ágyról, és átballagott a nappalin a tornác szúnyoghálós ajtajához. Már korábban felfedezte, hogy alul van rajta egy kis szakadás, ahol kibújhat.

Kibámult a sötétségbe. Csak akad valaki ezen az új helyen, aki úgy fog Jamie-hez tartozni, ahogyan a lány tartozik őhozzá… De egyedül soha nem lesz képes megtalálni ezt a személyt.

Gond egy szál se. MacGyver rajta van az ügyön!

Mac átfurakodott a kis szakadáson, aztán megtorpant. Életében először járt a kinti világban, amit eddig csak az autó ablakán át vagy a szállítódoboz rácsán keresztül látott. Rengeteg veszély leselkedik idekint, ám őt ez cseppet sem aggasztotta. Tudta, hogy képes megbirkózni bármely helyzettel, amivel csak szembekerül.

A fülét hegyezve, peckesen magasba emelt farokkal kisurrant az éjszakába, és beleszimatolt a szagok kavalkádjába: fűszeres paradicsomszósz, csokoládémáz, tonhalsteak és tucatnyi más étel szaga csapta meg az orrát. A ház oldalára felfutó lila virágok tömény illata vegyült hozzá, édeskés, avas szagfelhő a járda szélén sorakozó kukákból, ráadásul izgalmas egérürülékszag és a kutyavizelet mindent átható bűze. Mac undorral prüszkölt egyet.

Bizonyára van a környéken egy kutya, aki mindent összepisil. Az a tökfej nyilván azt képzeli, hogy az övé az egész hely. Hát ebben nagyon téved!

MacGyver odaballagott a fához, amit a kutya a legutóbb megöntözött. Jó alaposan megélesítette rajta a karmait, és mire végzett, az ő szaga elnyomta azét a korcsét. Elégedetten megint beleszippantott a levegőbe, most kissé a száját is kinyitotta, és ide-oda mozgatta a nyelvét, így szinte érezte a levegő ízét.

Nem Jamie volt az egyetlen ember a környéken, akiből a magányosság szaga áradt. Mac úgy döntött, hogy az ösztöneit követve a legerősebb szag után indul. Párszor megállt, hogy egy kis körömélesítéssel eltüntesse az undorító kutyaszagot, de így is hamar odaért a lekerekített tetejű kis házhoz, ahonnan a szag áradt.

A magányosság szagán kívül sok másféle illat is lengedezett a ház körül, ami tetszett neki – szalonna, vaj, egy kis izzadság és frissen nyírt fű szaga –, viszont nem tapasztalta azt az orrfacsaróan éles szagot, amit Jamie a konyhában szokott egy flakonból szétspriccelni; azzal mindig lehetetlenné tette, hogy Mac teljes mértékben kiélvezhesse az étkezéseit. Vajon hogy tudná rávenni Jamie-t, hogy felfedezze, van itt valaki, aki remek falkatárs lehetne…? Mac egy pillanatig törte a fejét, aztán úgy döntött, magával visz valamit a házból. Jamie orra ugyan korántsem olyan érzékeny, mint az övé, de biztos volt benne, hogy ha az a társ ott lesz az orra előtt, és megcsapja az illatok keveréke, akkor rögtön tudni fogja, mi a teendő.

Itt nem volt szúnyoghálós ajtó, mint az új otthonában, de nem aggódott emiatt. A felső ajkát kissé felhúzva tovább vizsgálódott.

Az a tökfej kutya erre is megfordult, az biztos. Macnek sikerült kizárnia az orrából a bűzt. Emlékeztette magát, hogy most fontos küldetésen van. Alaposan körbenézett, míg végül megtalálta, amit keresett: az emeleten félig nyitva állt egy kis, kerek ablak.

Nem lesz probléma feljutni oda. A ház mellett álló nagy fát mintha egyenesen arra tervezték volna, hogy lépcsőfeljáróként szolgáljon. Gyorsan felkapaszkodott rá, a fejével beljebb lökte az ablakot, és már be is ugrott. Valami puhán landolt. Rögtön meg is volt a tökéletes tárgy, amit hazavihet Jamie-nek: vonzó illatok itatták át, és a magány szaga is áradt belőle. Ebből rögtön fel fogja ismerni, hogy ez a holmi olyan valakié, akinek pontosan ugyanannyira szüksége van falkatársra, mint neki.

Mac a szájába kapta az anyagdarabot, élvezve, hogy a szagokat ízek is kísérik. Diadalmasan visszaugrott az ablakpárkányra, majd ki az éjszakába, a szájában cipelve a zsákmányt.

*

Másnap reggel Jamie éles, követelőző nyávogásra ébredt.

– Megyek már, Mac – motyogta. Kikászálódott az ágyból, bár még csak negyedrészt volt ébren, tett két lépést, aztán beleütközött egy csukott ajtóba. Ettől legalább annyira magához tért, hogy már félébernek lehetett mondani.

Ja igen, persze…. Már emlékszik. Az új lakhelyén van, és itt az új lakásban a szekrény az ágy másik oldalán áll, nem a megszokott helyen.

Miaúúúúúúú!

– Mondom, hogy megyek! – szólt rá a macskára, miközben kibotorkált a konyháig. Mac újból hallatta a „Kérem a reggelimet!” nyivákolást. Mintha csak hosszas kísérletezést folytatott volna, hogy kitapasztalja, a repertoárjának melyik hangja hasogatja a leginkább Jamie dobhártyáját, aztán eldöntötte, hogy ez lesz az ennivalót követelő nyávogás.

– Annyiszor mondtam már, hogy ha megtanulnád bekapcsolni a kávéfőzőt, akkor mindkettőnknek sokkal kellemesebben indulna a reggel – motyogta Jamie. Meg sem próbált kávét főzni magának, mielőtt kiszolgálta volna őfelségét. MacGyver tökéletesen beidomította erre.

Bármennyire is áhítozott a koffeinre, nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el, amikor Mac dörgölőzni kezdett a bokájához, ahogy elővette a macskaeledel-konzervet a konyhaszekrényből.

Mindig is úgy tartotta, hogy a cicája nagyon okos, de azért voltak dolgok, amiket Mac nem bírt felfogni: például hogy sokkal gyorsabban fel tudná tálalni neki az ennivalót, ha közben nem sündörögne ott körülötte, amitől csak összeakad a lába.

– Tessék, parancsolj! – Sikerült kitálalnia az eledelt Mac tálkájába anélkül, hogy a felét a fejére öntötte volna. Figyelte, ahogy párszor megszaglássza, óvatosan belekóstol, aztán még egy falatot bekap. Úgy tűnt, az Alli-Cat márkájú eledel továbbra is szerepel azoknak a listáján, amiket hajlandó megenni. Elég nehéz volt elhinni, hogy aligátorhússal eteti a macskáját, de az állatorvos azt mondta, a vadhús jót tesz neki, és Mac is szerette – legalábbis egyelőre. Jamie elszórakozott azzal, hogy elképzelte, amint Mac a négy kilójával úgy szerez magának reggelit, hogy egy aligátor lába körül próbál sündörögni.

Tett egy lépést a kávéfőző irányába – ez egyike volt a néhány létfontosságú használati tárgynak, amiket már előző este kicsomagolt –, de aztán leroskadt egy székre, mert hirtelen teljes súlyával ránehezedett az új helyzet. Épp kihajította az egész eddigi életét. Felmondott a munkahelyén, és olyan messzire költözött a régi otthonától, amennyire csak lehetett az Amerikai Egyesült Államok határain belül. Átkarolta felhúzott térdét.

Mégis hogy gondolta ezt az egészet? Harmincnégy éves. Az embernek ennyi idős korában már meg kell állapodnia, és nem nulláról újrakezdeni mindent. A barátai már mind révbe értek.

Egytől egyig mind házasok, több mint a felüknek gyereke is van, és nem is kicsik. Samantha barátnőjének az egyik gyereke már tinédzserkorú.

Ne csináld ezt! Ne csináld ezt, nem így kell nekikezdeni az új életnek – mondogatta magában. De mégis hogyan kellene nekikezdeni? Egy pillanatig elgondolkodott. Legelőször is fel kellene állni. Nagy nehezen talpra kecmergett. És most?

Szinte azonnal belehasított a válasz: elmegy itthonról! Ez azt jelenti, hogy fel kell öltöznie. Átsietett a nappaliba, és gyorsan elhúzta a cipzárat a legnagyobb bőröndjén, még mielőtt meggondolná magát. Felkapta a kedvenc farmerét és az átalakított felsőt, amit az Etsyn vásárolt. Bármennyire is imádta, még csak egyszer volt rajta. Valahogy nem illett egy olyan kisvárosba, mint a pennsylvaniai Avella. Egy kicsit tényleg őrült darab volt: korallpiros színű, fekete rózsákkal, de tarkabarka mintás szegély és külön rávarrt zöld levelek is díszítették.

Ez a felső tökéletes Los Angelesbe – legalábbis Jamie így gondolta. És kit érdekel, ha nem az? Szentül elhatározta, hogy 2018 „Az Én Évem” lesz a számára. Csak magában határozta el, némán, de azért nagyon is eltökélte. Annyi mindenen ment már keresztül – volt a „Csak Magával Törődő Pasi Éve”, az „Elfelejtettem Említeni, Hogy Nős Vagyok Pasi Éve”, a „Levakarhatatlanul Tapadós Pasi Éve”, a „Nem Tudok Elköteleződni Pasi Éve”, és a legrosszabb mind közül, az „Anya Betegségének az Éve”.

„Az Én Évem”-ben nem lesz semmiféle pasi. Kizárólag arról fog szólni, hogy olyan ruhákat hord, amik szerinte csodásak, még akkor is, ha senki másnak nem tetszenek. Arról, hogy követi az álmait – amint sikerült rájönnie, hogy pontosan mik is az álmai.

Abban biztos volt, hogy nem az, hogy történelmet tanítson egy középiskolában.

„Az Én Évem” arról fog szólni, hogy olyan helyen él, ahol nem ismer senkit, és bárhová is megy, mindenhol új kezdet várja. „Az Én Évem” meg fogja változtatni az egész életét! Megrázta a fejét.

Pillanatok kérdése, és dalban fog kitörni, mint Maria A muzsika hangjában. Felkapta a táskáját, és az ajtó felé indult, de aztán megtorpant. Talán nem ártana meg is fésülködni. És fogat mosni.

Miután elkészült, elindult otthonról. Amint kilépett az ajtón, megakadt a szeme valamin, ami a lábtörlőn hevert. Lehajolt, és felvette: egy egyszerű, kis fehér kéztörlő. Biztos volt benne, hogy tegnap még nem volt ott, és nem az övé. Soha nem szerette a sima fehér holmikat.

Ki akarta nyitni a szúnyoghálós ajtót, hogy kihajítsa a kéztörlőt a tornácra. Épp csak tíz centire nyílt, amikor egyszer csak ott termett Mac – a fenébe azokkal a hangtalan bársonytalpacskákkal! –, és már ki is surrant.

Jamie kirohant utána. Mac még soha nem járt odakint a nagyvilágban. Jamie agyát azonnal elárasztotta a tucatnyi rémség, ami történhet vele.

– MacGyver! – kiáltotta el magát, de a macska ügyet sem vetett rá, ami persze nem volt meglepő. Újból próbálkozott, bár tudta, hogy úgyis hiába: – MacGyver!

– Micsoda tekintélyes hang! – szólalt meg valaki egy horkantással. Jamie megfordult, és megpillantotta Al Defranciscót, aki épp a szomszéd ház tornáca mellett húzódó kis virágágyást gyomlálgatta. Amikor Jamie előző nap megérkezett, megismerkedett vele és Marie nevű feleségével. Ők voltak az egymás mellett sorakozó huszonhárom házikó egyikének a lakói.

A lakóparkot „Meseudvarnak” nevezték el. Azért kapta ezt a nevet, mert a kis házak mindegyike a húszas években épült, és az akkori építészeti megoldásoknak köszönhetően kifejezetten mesébe illő házikók voltak. A kis lakópark műemléki értékkel bírt, kizárólag ezért menekült meg attól, hogy lerombolják, és magas toronyházakat húzzanak fel a helyére. Jamie-nek óriási szerencséje volt, hogy az egyik házikó épp azon a délutánon üresedett meg, amikor ő lakást kezdett keresni.

– Néha idejön, ha hívom… hébe-hóba. Ha macskaeledel van a kezemben. Vagy ha épp tonhalas szendvicset eszem – magyarázta Jamie Alnek. Mac szerencsére nem ment túl messzire, egyelőre legalábbis. A cirmos cica épp a központi udvart díszítő szökőkút melletti pálmafák egyikét használta kaparófának.

Pálmafák a háza mellett! Hát nem csodás? Szinte hihetetlen, hogy ez az új élete. De mégis így van. Hála a kis örökségnek, amit az édesanyja hagyott rá, eltölthet itt egy évet. Még dolgoznia sem kell. Az életben egyszer adatik meg ilyesmi. Persze azért nem akart csak lustálkodni. Abban már teljesen biztos volt, hogy nem akar többet tanítani, de arra is rá kell jönnie, hogy mi az, amit csinálni akar – aztán belevágni!

Melinda Metz

Fordította: Gieler Gyöngyi

Melinda Metz: Cirmos-hadművelet
General Press Kiadó, Budapest, 2020
325 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a bookline.hu-n 2967 Ft,
e-könyv változat 2399 Ft
ISBN 978 963 452 4212 (papír)
ISBN 978 963 452 4229 (e-könyv)