Jó kormányzás? | John Scalzi: Az utolsó emperátor

Paddington |

John Scalzi regényfolyammal, a Vének háborújával vált a hazai és külhoni olvasók kedvencévé. A 2020 áprilisában megjelent, és dicséretesen hamar a magyar olvasók kezébe került Az utolsó emperátor egy másik trilógia zárókötete. A sorozat magyar címe Az egyesülés, de az eredeti cím, The Interdependency (Egymástól függés) sokkal beszédesebb.

Egy olyan bolygóközi társadalom néz szembe az egymástól függő gazdaságok közötti normális, folyamatos kapcsolatának ellehetetlenülésével, amelyet nyíltan vállalatok irányítanak. Ami a trilógia esetében a bolygók közötti átjárók összeomlása, kísértetiesen hasonlít arra, ami az elmúlt hónapokban a globális gazdasággal történik. Az pedig, hogy jelenleg a globális politikát is egyre jobban befolyásolják vállalati érdekek, és egyre több vállalati vezető lép nyilvánosan is a politika színpadára, csak aktuálisabbá teszik a történetet az olvasó számára. Mindez pedig Scalzi szokásos fanyar humorába pácolva kerül a kezünkbe.

A könyvajánlót azzal kell kezdenem, hogy aki még nem olvasta az első két kötetet (Az összeomló birodalom és Pusztító tűz), először azokat vegye kézbe, és csak azután kerítsen sort az új regényre. Ellentétben a Vének háborújával, Az egyesülés eleve trilógiának készült. Míg az előbbi sorozat kötetei általában azért íródtak, mert olvasói igény volt rá, ebben az esetben a szerző eleve így tervezett, a kötetek egymásra épülnek. Scalzi, aki rendszeresen kifejti a véleményét közéleti, politikai kérdésekben a közösségi médiában, tudatosan helyezte a politikai berendezkedést regényfolyama középpontjába.

Az első kötet 2017-ben jelent meg, tehát röviddel Donald Trump hatalomra kerülése után, a szerző pedig igen nyílt kritikusa a jelenlegi rezsimnek. A második kötet 2019-es hazai megjelenésekor, a kiadó vendégeként Scalzi Magyarországon járt, és erről is beszélt, amikor volt szerencsém interjút készíteni vele.

„Az Összeomló birodalom univerzumában nem a mai politikai viszonyokra akartam reagálni, hanem egy machiavellista birodalmat akartam bemutatni azért, hogy beszélni lehessen a demokráciáról általánosságban. Írás közben olyan világot teremtek, ami illeszkedik a történethez, és nem feltétlenül akarom belekeverni a napi politikát, de mindig lesznek ennek nyomai. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy egy fasiszta, nem részvételi alapon működő kormányzás lenne az, amerre mennünk kellene. Hiszek a demokráciában, és hiszek abban, hogy az embereknek részt kell vennie a politika formálásában.”

Akkor még az adta a regénybeli közelgő összeomlás különös aktualitását, hogy elkerülhetetlen volt az összevetés a klímaváltozás kezelésének kérdésével. Közben viszont az elmúlt hónapokban ízelítőt is kaptunk abból, hogy mi történik a megszokott kereskedelmi láncok elszakadásával és a demokratikus folyamatok felfüggesztésével. Így aztán az olvasó, miközben halad előre a humoros történetben – hiszen Scalzit olvasni nagyon szórakoztató –, óhatatlanul reflektál a napi eseményekre is.

Például a regény megjelenésével nagyjából egy időben Elon Musk óriási sikereket könyvelt el egy olyan területen, ami korábban szinte kizárólag állami fejlesztés volt: az űrutazásban. Egészen pontosan nem egészen két évtized alatt látszólag megelőzte az állami mamutot, a NASA-t. Közben igen aktívan részt vesz napi aktuális politikai kérdések megvitatásában, erősen befolyásolva a közvéleményt. A politikai paletta túlsó oldalán ugyanezt teszi egy másik milliárdos, Bill Gates is. Ebben a környezetben olvasni a trilógiát minimum elgondolkodtató.

• Olvass bele!

A most megjelent utolsó kötet fő kérdése – azt hiszem, ezt el lehet árulni –, hogy mi fog történni a kisemberrel, ha vállalati érdekek irányítják a világot. Vajon az oligarchák odafigyelnek az ő megmentésükre is, vagy csak a saját közvetlen túlélésük érdekli őket. Amikor két fejezet között az olvasó elfogyasztja a napi híradagját, és látja, hogy gazdag országok hogyan mentik meg saját nagyvállalataikat és közben hogyan alakult ki hetek alatt éhínség a magukra hagyott beszállító országokban, kicsit nehéz folytatni az olvasást.

Benkő Ferenc, aki a trilógia valamennyi kötetét fordította, otthonosan mozog Scalzi világában és stílusában. A korábbi kötetekből megismert szereplők a megszokott pimaszsággal és szabadszájúsággal élik tovább életüket Az utolsó emperátorban is. Az eredmény, ahogy korábban említettem, egy nagyon szórakoztató sztori, amit sokkal jobban élveztem volna, ha a mindennapok valósága nem kopogtatott volna be a képernyőn. Talán érdemes a nyári szabadság alatt, hírdiéta közben olvasni.

Ezzel a kötettel lezárult Az egyesülés trilógia, de a befejezés nem zár be minden „féregjáratot”. Az olvasók láthatóan kedvelik ezt az univerzumot. Én pedig nem lennék meglepve, ha egyszer csak kézbe vehetnénk egy folytatást vagy inkább egy oldalhajtás (spin-off) történetet.

John Scalzi: Az utolsó emperátor
Fordította: Benkő Ferenc
Agave Könyvek, Budapest, 2020
272 oldal, teljes bolti ár 3480 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2610 Ft,
e-könyv változat 2480 Ft
ISBN 978 963 419 7461 (papír),
ISBN 978 963 419 7478 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

John Scalzi díjnyertes, nagyszabású és kalandos űroperája lebilincselő végjátékához érkezett.
Az ár, az Egyesülés bolygóit összekötő csillagközi útrendszer összeomlása felgyorsult. Egész naprendszerek – és emberek milliárdjai – szigetelődtek el egymástól. Noha az összeomlást tudományos módszerekkel megjósolták, sokan még a tagadhatatlan és temérdek bizonyíték dacára is inkább nyerészkedni akarnak, miközben az emberiség történelmének legnagyobb birodalma a végóráit éli.
II. Grayland emperátor végre visszaszerezte a birodalma feletti hatalmat az ellene áskálódóktól és az összeomlást tagadóktól. De a „hatalom” illékony, és miközben Grayland minden erejével azon van, hogy a lehető legtöbb alattvalóját megmentse az elszigetelt nélkülözéstől, az uralma ellen lázadók minden lehetséges módot megragadva egy végső, kétségbeesett támadást indítanak ellene, hogy megfosszák a trónjától és a befolyásától. Grayland és fogyatkozó szövetségesei kénytelenek minden szalmaszálat megragadni, hogy nemcsak önmagukat, de az egész emberiséget megmentsék. Azonban lehet, hogy minden erőfeszítésük sem lesz elég.
Vajon Graylandre az emberiség megmentőjeként fognak emlékezni, vagy úgy, mint a történelem utolsó emperátora?