Varró Dániel: Diótörő (részlet)

Egy régi szép karácsony este,
míg az égből fehéren esve
szitált a hó,

vidáman botorkált a német
városkában pár ifjabb s vénebb
német lakó.

Ellepték a kis német utcát,
s mind egyfelé cipelte cuccát
(mert sok csomag

volt náluk, sok pompás ajándék,
miket a gyerekek kiváltképp
áhítanak).

Lám, mennyi fényes gyertya ég már
bent a Stahlbaum tanácsoséknál!
Tanácsos úr

házába vendég gyűlt, temérdek,
és a konyhájában nejének
kalácsa sül.

A kulcslyukon át kukucskálva
Stahlbaum Misi és hugocskája,
Stahlbaum Mari

csak lesik a gyerekszobából,
hogy koccint sok meleg pohár bor
(krampampuli),

s hogy csillog-villog a hatalmas
karácsonyfán sok aranyalma s
ezüstdió,

az ágain száz csillagocska,
körötte fenyőillatocska,
az is de jó!

Misi orrát előrenyomja
– ki elsőként fut a szalonba,
az ő legyen –,

de az ajtó kitárul akkor,
és Misi orra bukva landol
a szőnyegen.

Varró Dániel: Diótörő
Szegedi Katalin illusztrációival
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020