Mondatok emléke | Saly Noémi: Példabeszédek

K A R A N T É N K Ö N Y V T Á R

Somogyi András |

Először is a szerző bocsánatáért esedezem azért a szemtelenségért, hogy a továbbiakban Noémiként hivatkozom rá – így egyszerűen. Ez a könyv ugyanis rövid fejezetekre strukturált családtörténet, amelyben sok helyen szerepel Saly Noémi, és sem az olvasót, sem magamat nem akarom bosszantani a „szerző”, illetve család- vagy teljes neve állandó váltogatásával. Talán enyhítő körülmény a közöttünk lévő kerek 20 év korkülönbség (én vagyok az öregebb).

Tehát családtörténet, amely nem időrendbe szedve, de fontos eseményeket, élethelyzeteket, egymás iránti érzelmeket mutat be. Mégpedig kedves humorral, iróniával, öniróniával és a család – különösen annak kitüntetett tagjai – iránti szívet melengető, mélységes szeretettel. Számos példabeszéd (vagyis fejezet) olyan emléket idéz fel, vagy olyan mondattal záródik, amely képes Noémi élete egy egész korszakának összefoglalására, komoly a súlya, de akár poénnak is felfogható.

A szemelgetésből hadd emeljem ki először „A nemzetről” című példabeszédet, amely nyilván hihetetlen mennyiségű kutatómunkával a 13. századig vezeti vissza a család történetét. Csak az újkori családtagok között említem meg a dédapát, a városligeti Korcsolyacsarnok tervezőjét, a nagyapát, a Széchenyi fürdő alkotóját, az amerikai filmekben Drakulaként ismert Lugosi Bélát, egy másik dédapát, az ácsmestert, aki daru nélkül volt képes elhelyezni a Hősök tere 36 méter magas főoszlopának tetejére az 5 méteres Gábriel arkangyalt. Utóbbinak (mármint nem az arkangyalnak) idézem azt a mondatát, amelynek ma – amikor divat a kollektív emlékezet hamisítása és turulmadár hirdeti a százszor lejáratott nemzetfogalmat – igazi jelentősége van: „Én egy nemzetalkotó elem vagyok, fiam.”

A könyvből idézem az alábbiakat, mert hatásosabban nem tudnám megfogalmazni. (A 13 éves Noémi előadást tart a családnak a burzsoázia gaztetteiről, amelyekről történelemórán értesült.) „Valamelyik felnőtt megkérdezi: Édesem, tudod, hogy eredetileg franciául mit jelent az, hogy »bourgeois«? Nem tudtam. Polgár, édesem, polgár. És ki a polgár? Kussoltam. Hát, édesem, az összes felmenőd. Polgár, tudod, az az ember, aki hozzárak a világhoz.”

Egy másik emlékezetes mondat Noémi imádott apai nagyanyjától, „Nagyikától”, ami akkor hangzott el, mikor a kamasz Noémi szörnyű bosszút forralt egy vélt sérelem okozója ellen: „Rosszat rosszal nem lehet helyrehozni.”

• Olvass bele!

Noéminek mind anyai nagyapját, mind apját szovjetek vetették a gulágra. A nagyapát Iránból, az apát Budapestről. Egymásról nem tudtak, gulágból meg sok volt. Az apa ugyan jogász volt, de a lágerben orvosnak képezte ki magát (doktor = doktor), mégpedig sikeres orvosnak. Egyszer jelentkezett nála egy magyar beteg. Mikor bemutatkozott, az orvos döbbenten borult a nyakába: „Kedves bátyám, én az egyik veje vagyok!” Noémi kedvenc története ugyancsak a lágerből: Sorakozó, parancs: „Sapkát levenni! Meghalt Sztálin!” A magyarok nem mozdultak. Noémi apja látta, hogy ebből tizedelés lesz, szembefordult a magyar csoporttal, lekapta fejéről a sapkát és elkurjantotta magát: „Fiúk! Sapkát le! Van Isten!”

És még egy mondat, amely korszakokat, háborút, forradalmat tömörít össze néhány szóban. A 80-as években vagyunk, a Döbrentei utcai lakásban, amit az ostrom és a forradalom után felújítottak, de hiányosan. Noémi, imádott édesanyja – Mami – és zsarnoki hajlamú anyai nagyanyja voltak a helyszínen, amikor a fürdőszoba ajtajának apró döccenésétől iszonyatos dörrenéssel leszakadt négy méter magasból a fürdőszoba korhadt gerendák által tartott mázsás plafonja, összetörve mindent, ami alatta volt. Porfelhő, csobogó víz. Nagymama és Noémi döbbenten álltak, mozdulni se mertek. Maminak arcizma sem rezdült, csak ennyit mondott derűsen, szinte hálával: „De legalább nem lőnek.”

Ha van szeretni való könyv, hát ez az. Köszönet érte Noéminek, a szerzőnek.

Utóirat: Csak idén került a vékony kis kötet a kezembe, pedig 2015-ös megjelenésű (remélem, még valahol kapható). De kár, hogy nem előbb, már akkor is sok derűs órát szerezhetett volna.

Saly Noémi: Példabeszédek
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2015
160 oldal, teljes bolti ár 2750 Ft
ISBN 978 615 535 3895

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege­

A kötet oldalain egy kalandos életű család történetei elevenednek meg, példabeszédek a pulóverről, az alázatról, a reményről, a plafonról és még sok minden másról – Saly Noémi elragadó stílusában, sok-sok emlékfotóval fűszerezve.
„Vannak ezek a mondatok. Mindenkinek vannak ilyenjei. Gyerekkorban jönnek, ritkán később. Helyzetek is tartoznak hozzájuk, a mondattal együtt ott teremnek, fények, szagok, tárgyak, mozdulatok merülnek föl a semmiből, Atlantisz népe felvonul, magas szárú fűzős cipők, keskeny, ripszkötésű fekete nyakkendők, egy tömpe szarvakkal fenekedő, különös kalapács, a gimnázium napverte folyosóablaka a felnyurgult, poros muskátlikkal – ilyesmik. Ahogy Proust hársfateába omló, aprócska madelaine-jéből előgombolyodott a szinte végtelen szöveg, az én kis zömök mondataimból – mert jobbára azok – valóságtörmelékek potyognak. A legprózaibb hétköznapok költészete avagy hőseposz-foszlányok a kredencfiókból, praktikus erkölcstan kezdő és haladó túlélők számára.”