Mit rejt egy kép? | Nádasdy Ádám: 100 év – 100 kép – 100 gondolat

Paddington |

A Fortepan különleges online fotógyűjteményének tizedik születésnapja alkalmából született kötet az 1890 és 1989 közötti száz év egy-egy, szubjektíven válogatott fotóját állítja reflektorfénybe. A képek mindegyikéhez kapcsolódva Nádasdy Ádám papírra vetett néhány gondolatot. Ezek közül néhány a kép egy-egy részletére hívja fel a figyelmet, mások az adott korszak történeti vagy politikai eseményeihez kapcsolódnak.

Vannak olyanok is, amelyek előhívtak egy asszociációs láncot, aminek a végén személyes történetet találunk, aminek semmi vagy kevés köze van az adott évhez. Valószínűleg azzal jár a legjobban az olvasó, ha maga is belemegy ebbe az asszociációs játékba, és saját vagy családja életéhez köti a képeket. Aztán vagy összetalálkoznak gondolataik, vagy nem.

Vegyük tehát kézbe a kötetet, és mielőtt kinyitnánk, tervezzünk. Száz képet és száz rövid történetet nem érdemes azonnal behabzsolni, érdemes valamilyen stratégiát tervezni az olvasásra. Szerintem ez nem afféle borítótól borítóig olvasandó kötet. Mi legyen a stratégia? Találomra átpörgetjük a lapokat és megállunk egy-egy fotónál, ami felkeltette a figyelmünket? Jó megközelítés. Így bárhol landolhatunk: a Millennium utáni aranykorban, a háborús években, a beatkorszakban vagy éppen a rendszerváltás előszobájában. A képszemlélgetés legfőbb üzenete ebben az esetben az lesz, hogy minden korszak sokkal több rétegű, mint amit a történelemkönyvek vagy akár családi legendáriumunk mutat róla. Nádasdy, megtagadni nem tudva és nem akarva azt, hogy ő ízig-vérig tanár, sok esetben ennek megértését segíti tényszerű vagy egy-egy különleges részletre rávilágító rövid szövegével.

Én azt a megoldást választottam, hogy a családom szempontjából fontos évszámokhoz lapoztam először. 1900: beállított fotó egy parasztcsaládról. Nem tudom, merre készülhetett, de a régi-régi családi fotókon az asszonyok pont úgy néznek ki, mint ezen a képen az anyuka. Akár készülhetett volna a nagyapám falujában, amikor megszületett ebben az évben. 1909: megszületett a másik nagyapám egy felvidéki faluban. Nádasdy a Klotild-palota képét választotta ebből az évből a fővárosban, ahová nagyapám még jó pár évig nem jut el. 1910: megszületik a nagymama is egy újpesti kereskedőcsaládban. Az év fotója Medgyaszay Vilma és asztaltársasága. El tudom képzelni, hogy a dédszüleim is így ünnepelték a kis Bözsi születését. 1933: megszületik az apukám egy erdélyi falusi szatócsboltos házában. A kiválasztott fotón egy áruházi termékkóstoló képe. A dédapám boltjában is biztosan volt ilyen, csak nem volt ennyire puccos. Nádasdynak erről a képről például az jutott eszébe, hogy ő maga mennyire utálja ez a műfajt, míg partnere él-hal az ingyenes termékmintákért.

• Olvass bele!

Lassan haladtam a kötetben, eljutottam azokhoz az évtizedekhez, amelyekről már saját tapasztalataim és élményeim is vannak. „Áprilisnégyről/szóljonazének”, szemfelszedő, Ifipark, BNV, Commodore 64… Érthető módon Nádasdy gondolatai is személyesebbek a maga is megélte évekről, és ezekről az évekről sok szempontból hasonlóak az emlékeink. Ha azonban az 1989 után született, ma már részben felnőtt fiatalok kezébe adjuk a kötetet, nekik éppen annyira távoliak és furcsák lesznek a mi életünk képei, ahogy nekünk a nagyszüleink vagy a szüleink élete abból a korból, amikor mi még nem születtünk meg.

Jó eszköz lehet a kötet arra, hogy ennek a nemzedéknek megmutassuk, nem feltétlenül olyan egyoldalú a valóság, mint ahogy az iskolában tanítják. A remek érzékkel válogatott képek segítenek abban, hogy beszélgessünk velük arról a rendszerváltás előtt valóságról, amit megéltünk. Amelyik „átkosban” nyugodtan ültek a nénik és vártak a húsvéti ételszentelésre a templom előtt, amiben a nagypapa élete végéig saját műhelyében lehetett önálló vállalkozó, de amiben persze voltak fura és értelmetlen ünnepségek (amelyek nem nagyon tértek el a mai iskolai megemlékezésektől) és volt Munkásőrség. Ez ennek a kötetnek a legfőbb értéke.

Nádasdy a bevezetőben elmondja, hogy különleges kapcsolat fűzi a fotókhoz, mivel egész életében fontos volt a fényképezés. Nálunk is szertartása volt a fényképezkedésnek, a fotók kidolgozásának, a hátukra írt apró feljegyzéseknek. Valószínűleg sok családban volt ez így. Aki – hozzám hasonlóan – ült a piros izzós, sötétkamrává alakított fürdőszobában, és leste, hogy bújik elő a fehér fotópapíron a kép, szeretni fogja ezt a kötetet is.

Nádasdy Ádám: 100 év – 100 kép – 100 gondolat
A fotókat előválogatta: Horváth Edit
Kossuth Kiadó, Budapest, 2020
208 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 5092 Ft,
e-könyv változat 2990 Ft
ISBN 978 963 544 0689 (papír),
ISBN 978 963 544 1440 (e-könyv)

* * * * * *

A kötet kiadói fülszövege

Épp tíz éve hozzáférhető a Fortepan és a nagylelkű adományozók jóvoltából egy immár százezernél is több képet tartalmazó fotóarchívum. Az online gyűjteményben kisebbségben vannak a művészi fotográfiák vagy műtermi beállítások – a képek döntő többsége amatőr munka, amelyek épp személyes indíttatásuk miatt izgalmasak, még ha technikailag nem is tökéletesek.
E hatalmas és lenyűgözően változatos anyagból merít ez az album. A kiindulásként kiválogatott négy-ötszáz képből Nádasdy Ádám jelölte ki azt a 100 fényképet – az 1890 és 1989 közti száz esztendőből évenként egyet-egyet –, amelyek őt „megszólították”, majd szubjektív lencséjén átszűrve újra megelevenítette ezeket az objektív által leképezett pillanatokat. Nádasdy „félpercesei” tele vannak személyes emlékekkel és benyomásokkal, s gyakorta el is kanyarodnak a fotón megörökített valóságtól. A képen látható személyről, tárgyról, helyszínről, eseményről eszébe jut valami, majd továbbfűzi azt – akár egy kötetlen beszélgetésben.