»Egy történet akkor jó, ha több van benne, mint amennyit beleírok« | Kiss Judit Ágnes beszél új gyerekkönyvéről

Kovács Eszter, Navratil Dominika |

Megjelent a Zsálya hercegnő és az öregnek hitt herceg, ami olyan varázsmese, ahol minden egy kicsit ki van fordítva. Ahol minden jellegzetes mesei elemet megtalálunk, mégis átformálva, modernné alakítva. És a fantáziába egy picit beszüremlik a valóság is. Nemcsak felejthetetlen mese, de különleges irodalmi élmény is. Erről beszélgettünk Kiss Judit Ágnessel.

Mit gondolsz az igazi, „hagyományos” tündér- és varázsmesékről, szereted őket?
Nagyon szeretem őket, erősnek és gyógyítónak tartom. Nem véletlenül létezik meseterápia, és nem véletlenül mondja azt Boldizsár Ildikó, hogy legjobban ezekkel a mesékkel tud gyógyítani. A varázsmesék több ezer évesek akár, a szimbólumrendszerüket többen is kutatják, régi nagy kedvencem Clarissa Pinkola-Estes Farkasokkal futó asszonyok című könyve, vagy Robert Bly elemzése a férfivá válásról a Vasjankó című mesén keresztül.

Nem gondolod – mint mostanában sokan – hogy esetleg túl félelmetesek, a gonosz túl gonosz, a halál túl halálos? Egyáltalán, mit gondolsz, jó az, ha a mesében van valami félelmetes? (Ennek kapcsán egyébként elárulhatunk egy kulisszatitkot – a Zsálya hercegnőben a gonosz király, a gonosz apa eredetileg meghalt. Szerkesztői kérésre finomítottunk a halálon – mondván, mégis a gyerek apja… – így hát végül a gonosz király dolmányos varjúvá változott. Ezzel te most így elégedett vagy, vagy szívesebben láttad volna őt holtan?)
Én nehezen írok bármilyen rossz dologról. A felnőtteknek szóló regényeimben is küzdelmes megölnöm egy szereplőt. A varázsmesék ezt sokkal lazábban kezelik. Látott már bárki a sárkány halálán sírva fakadó gyereket? De nemcsak a gonoszok halnak meg, a mesék rendszeresen megölik a főhős anyját, például a Hófehérkében, a Hamupipőkében. De a Világszép nádszálkisasszony című mesében két nádszálkisasszony fullad meg, mire a főhősnek eszébe jut, hogy úgy vágja fel a nádszálat, hogy már van nála víz.
Én simán megöltem volna a bántalmazó apát, és azt hiszem, a bántalmazott gyereknek kell is ennyi elégtétel, szerintem senki nem ütközne meg rajta a gyerekek közül. De a varjúvá válás is ezt a szimbolikát hordozza. A lányom ugyanakkor megkérdezte aggódva, nem tér-e vissza a varjú, vagy nem fog-e visszaváltozni. Ebből a szempontból szívesebben láttam volna a gonosz királyt holtan. De szeretem a varjú szimbólumot is, mint minden szimbólumot.

Kiadóként nagyon nagy különbséget látunk a magyar és például a holland gyerekirodalom között. Ők egyenesek, szókimondók – itthon szeretjük burokban tartani a gyerekeket, és azt gondolni, addig jó, míg nem tudja, milyen szörnyűségek vannak a világban. Mit gondolsz erről?
Elvben a hollandokkal értek egyet, de én is félek a szörnyűségekről beszélni a gyerekemmel. Nemrég az aradi vértanúkról kérdezett, és komolyan kínlódtam, mit mondhatok neki például egy kivégzésről.
Lehet, hogy könnyebb ilyen dolgokról beszélni, ha nagyon eltávolítjuk és áttesszük egy nem valódi, mesei világba, és amint felismerhető, mai környezetbe tesszük a mesét, a rossz dolgok sokkal félelmetesebbé válnak? Ugyanakkor mintha a mai gyerekek (vagy a mai szülők?) jobban szeretnék, ha a mesében egyértelműen felismerhető a valódi élet, óvodástul, iskolástul.
Drámapedagógiából ez volt az egyik alapvetés, amit tanultunk: az eltávolítás. Az feloldja a hárítást. Ha egy osztályban lopás van, nem játszódhat a kerettörténet egy osztályban. Inkább egy indián törzsben. Bármilyen eltávolítás működik, de ha direkten akarok írni, akkor a legrosszabb tanmese születhet meg. Babaróka történetei hiába estek meg velünk, sokkal nagyobb szabadságban beszélhettem el a rókákon keresztül. Egyébként én gyerekként is jobban szerettem a szürreálisat, untattak a hétköznapi életről szóló történetek. Sokkal jobban szerettem például a népmeséket, vagy Lázár Ervint, mint Janikovszkyt – őt csak kamaszkoromban kedveltem meg.

Tudjuk rólad, hogy rendkívül érzékeny vagy minden társadalmi problémára, nagyon sok minden jelenik meg ebből a meséidben. A Zsályában egy nagyon súlyos kérdés áll a középpontban – a családon belüli erőszak. Ugyanakkor, szögezzük le, mielőtt a szülők rögtön megijednének – nagyon-nagyon finoman, egy gyerek számára semmiképp nem ijesztően, nem tanító célzattal, hanem szervesen a mese szövetébe illeszkedve jelenik meg. Hogyan lehet egyensúlyozni ilyen esetben, mi az, ami még belefér, illetve a „mi”-nél talán fontosabb a „hogyan” – hogyan lehet nehéz, fontos, szomorú kérdésekről beszélni a gyerekeknek, hogy attól az még mese maradjon?
A mese nem ezzel a szándékkal született. Egyszerűen a gyerekem kitalált egy címet: Az öregnek hitt herceg, és megíratta velem hozzá a történetet, amiben lennie kellett unikornisnak, tündérnek és hercegnőnek. Én gondoltam tovább: öregnek hitt? Akkor nem öreg. De miért hiszik öregnek? Mert biztosan úgy néz ki. Miért néz ki öregnek? Mert megfordult az idő – innen már csak egy lépés volt az időt megfordító gonosz apa, aki nem akarja átadni a hatalmát. Nyilván azért kúszott be ez a téma, mert a társadalom legsúlyosabb problémájának tartom a családon belüli erőszakot. Elképesztően sok szülő veri a gyerekét, és tartja ezt helyesnek.
Egy felolvasás kapcsán szörnyedtem el, hogy nagyjából a csoport fele beszélt erről. Tanárként is hasonló élményeim vannak, bár a kamaszokat már kevésbé bántalmazzák a szülők. Én nem abban látom a fő különbséget, hogy a szíj csatos végével veri a szülő a gyereket, vagy csak megpofozza, hanem abban, hogy tisztában van-e vele, hogy hibázott, amikor ütött, és tud-e bocsánatot kérni például. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy a sorozatos bántalmazást a sírós bocsánatkérés, virágcsokor, csoki jóváteszi – a bántalmazó kapcsolatokban nemegyszer ez a dinamika. A gyerekverésben viszont a szülő jogosnak állítja be a verést, és ezt a gyerek is sokszor elfogadja. Így válik majd maga is gyerekverő szülővé. (…)

Szimonidesz Hajnalka illusztrációi

A teljes interjú elolvasható a Pagony.hu oldalon

Kiss Judit Ágnes: Zsálya hercegnő és az öregnek hitt herceg
Szimonidesz Hajnalka illusztrációival
Pozsonyi Pagony Kiadó, Budapest, 2020
120 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3137 Ft,
ISBN 978 963 410 5800

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kiss Judit Ágnes meseregényében minden benne van, ami egy jó meséhez kell: unikornis, tündérek, sárkány, herceg, hercegnő! Csak éppen minden egy kicsit másképp…
Zsálya hétköznapi kislány, akit nagy feladatra szemelnek ki: egy nap megjelenik a szobájában egy tündér, és a segítségét kéri. Hazája, Aevus királysága ugyanis nagy bajban van – egy idő óta másképp telik az idő. Felcserélődtek az éjszakák és a nappalok, a király nem öregszik, hatalmát pedig nem szeretné átadni fiának, a hercegnek. Zsálya az egyetlen, aki a földi világ lakójaként Aevus hercegével egyazon hónapban, napon, órában és percben született, neki kell segítene, hogy a herceg megkaphassa jogos jussát, az őt illető trónt.
Zsálya tehát elindul, és Fényilonca, a zsörtölődő tündér, Efirfira, az unikornis és Aldo, a titokzatos öregember társaságában megpróbálja teljesíteni a küldetést.