Gabriel García Márquez: Az évszázad botránya (előzetes, részlet)

Posted on 2020. május 15. péntek Szerző:

0


A cikkgyűjtemény a fiatal, ismeretlen újságíró, első cikkeitől vezet el a nyolcvanas évek közepéig, amikor már érett, nemzetközileg elismert alkotó volt. A több mint három évtized írásai megmutatják, hogy a kolumbiai író publicisztikája alig különböztethető meg szépprózájától. És kiderül, milyen nehéz megfelelő témát találni egy íráshoz, milyen érdekes sztorit lehet kanyarítani a soha célba nem érő levelekről, milyen az, amikor a pápa szabadságra megy, és milyen érzés, amikor az íróból érettségi tétel lesz.

A postás ezerszer csenget

Látogatás az elveszett levelek temetőjébe

Mi a sorsuk a kézbesítésre sosem kerülő leveleknek? A láthatatlan embernek szóló levelek. Egy hivatal, ahol teljesen megszokott az őrültség. Kiknek van kizárólagos jogi felhatalmazásuk a levelek felbontására.

Valaki feladott egy levelet, de az sosem ért el a címzetthez, és a feladóhoz sem jutott vissza. Az írás pillanatában helyes volt a cím, kifogástalan a postai díj, tökéletesen olvasható a címzett neve. A postai alkalmazottak lelkiismeretes pontossággal továbbították. Egyetlen láncszem sem maradt ki. A bonyolult ügykezelési gépezet a lehető legtökéletesebben működött, és nemcsak ebben az esetben, amikor a levél sosem ért célba, hanem annak az ezernyi küldeménynek az esetében is, amelyet ugyanazon a napon adtak föl, és amely rendben meg is érkezett a címzetthez.
A postás többször csengetett, korrigálta a címet, érdeklődött a szomszédoknál, és azt a választ kapta, hogy a címzett elköltözött. Megadták neki az új címet, egészen pontosan, de a levél végül is a „postán maradó” küldemények közé került, ahol harminc napig várt a címzettre. Az a sok ezer ember, aki naponta benéz a postahivatalokba a várt levélért, amelyet igazából sosem írtak meg, jól látja azt a másikat, amelyet valóban megírtak, de sosem jut majd el a címzetthez.
A levelet visszaküldték a feladónak. Csakhogy a feladó is címet változtatott. A visszaküldött levél újabb harminc napig várt rá a „postán maradó” küldemények hivatalában, miközben ő azon tűnődött, vajon miért nem kapott választ. Végül aztán a szóban forgó kis iromány – négysornyi üzenet, amely talán semmi különöset nem tartalmazott, vagy épp sorsdöntő lehetett valaki életében – bekerült egy zsákba sok-sok névtelen levél kusza tömegébe, és elkerült a Carrera Octava megkopott, porlepte 567-es számú házába. Ott van az elveszett levelek temetője.

Postai detektívmunka

Sok millió nem keresett levél fordult már meg abban az egyszintes, lapos tetős, hulló vakolatú házban, amely úgy fest, mintha teremtett lélek sem élne benne. Némelyik küldemény bejárta a világot, aztán ugyanitt végezte, miközben várta, hogy valaki érte jöjjön, az pedig talán már meg is halt, miközben várt rá.
A levéltemető olyan, mint az emberek temetője. Békés, csendes és hosszú, mély folyosók szelik át, sötét polcait zsúfolásig megtöltik a levelek. Az emberi temetőkkel ellentétben, a levéltemető esetében hosszú idő telhet el, mielőtt elfogy a remény. Hat módszeresen, lelkiismeretesen dolgozó hivatalnok, akit már belepett a megszokás rozsdája, mindig mindent elkövet, hogy valamilyen nyomot találjon egy-egy ismeretlen címzett felkutatásához.
Az egész országban hatuk közül csak hárman bonthatnak fel egy levelet anélkül, hogy levéltitok megsértéséért beperelnék. Ám legtöbb esetben még ez a jogi formula sem vezet eredményre: a levél tartalmában sem akadnak semmilyen támpontra. És ami még különösebb: száz bélyeggel ellátott és téves címre küldött boríték közül legalább kettő üres. Levél nélküli levelek.

Hol lakik a láthatatlan ember?

Bár mesterkéltnek tűnhet, a címzett, illetve a feladó lakcímváltozása a legegyszerűbb és leggyakoribb ügy. A maradványok irodájában – mert hivatalosan ez a neve az elveszett levelek temetőjének – a hivatalnokok már nem tudják számontartani, hányféle helyzet adódhat az eltévedt küldemények zűrzavaros útvesztőjében. A naponta hozzájuk érkező, átlagban száz elkallódott levél közül legalább tízet megfelelően bélyegeztek és adtak fel, de teljesen üres a boríték. „A láthatatlan embernek küldött levelek”-nek nevezik őket, olyanok dobhatták a postaládába, akik valamilyen ötlettől vezérelve egy-egy nem létező, következésképpen sehol sem élő embernek írtak levelet.

Levelek Ufemiához

„José. Bogotá” – áll egy elveszett levélen. Felnyitották a borítékot, benne egy kétlapos, kézzel írt levelet találtak, az aláírás: „Diógenes”. Egyedül a megszólítás adhat némi támpontot a címzett megtalálásához: „Kedves Enriquém!”
A maradékkal foglalkozó irodában ezerszámra van olyan levél, amelyen csak egy kereszt- vagy vezetéknév olvasható. Ezernyi levél Albertónak, Isabelnek, Gutiérreznek, Medinának és Francisco Josénak. Ez az egyik leggyakoribb eset.
Ebben a hivatalban, ahol teljesen megszokott az őrültség, van egy levél egy gyászborítékban, amelyen se a címzett neve, se a lakcíme nem szerepel, csupán csak ez az ibolyakék tintával írt mondat: „Fekete borítékban küldöm, hogy gyorsabban odaérjen.”

Ki kicsoda?!

Ez a végtelenségig szaporodó ostobaság, amitől egy normális ember megbolondulna, egyáltalán nem hatott az ott dolgozó hat hivatalnok idegrendszerére, pedig ők napi nyolc órán át legjobb tudásuk szerint igyekeznek megtalálni a célba nem ért levelek címzettjeit. Az Agua de Dios-i lepratelepről százszámra érkeznek – különösen karácsony táján – név nélküli levelek. Mindegyikben segítséget kérnek: „Annak az úrnak küldöm, akinek a Carrera 28 Surban van egy kis boltja, két házra a hentestől” – olvasható a borítékon. A postás aztán rájön, hogy képtelenség megtalálni egy boltot egy ötven háztömbből álló utcában, arról nem is beszélve, hogy az egész negyedben nincs egyetlen hentes sem. Akadt azért egy levél Agua de Diosban, amely célba ért; ennyi volt megadva: „Annak az asszonynak, aki minden reggel eljár a fél hatos misére az Egyiptomi Miasszonyunk templomába.” A maradványok irodájában kitartóan érdeklődtek az alkalmazottak és a küldöncök, végül sikerrel azonosították a névtelen címzettet.

Fordította: Scholz László

A Magvető Kiadó oldalán közölt beleolvasó részlete (A teljes részlet elolvasható itt)

Gabriel García Márquez: Az évszázad botránya
Publicisztikai írások (1950–1984)
Magvető Kiadó, Budapest, 2020
352 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3599 Ft,
ISBN 978 963 143 9946