Csalódások kora | Kulcsár István: Nem ezt ígértétek!

Posted on 2020. április 1. szerda Szerző:

0


Bedő J. István |

Visszarántott a gyerekkoromba Kulcsár István, aki már nem először ígérte: Na ez lesz az utolsó könyvem!, aztán mégsem. Nagyon jól tette a kiadó (személy szerint Bokor Pál, a régi kolléga), hogy kimasszírozta belőle. Mert majdnem két generáció nőtt már fel úgy, hogy mit sem tud a legutóbbi kötet, a Nem ezt ígértétek! koráról.

De talán némi magyarázattal is kellene szolgálnom az említett gyerekkorról. Ugyanis a szüleim elbeszélésből tudtam meg, hogy a háború után a szerencsésen és épségben hazatért Hegedűs Géza – klasszika-filológus, író-költő-fordító, majd országos tanár, az egyik legelbűvölőbb mindentudó – elkezdte írni a közelmúltja történetét, regényesítve. Megírta a háborút, a munkaszolgálatot, a túlélést, az inflációt, a pártharcokat, az államosítást – de miért folytassam, most nem róla van szó, amúgy is elolvasható Európa közepén gyűjtőcímű regényfolyamában.

Kulcsár István némiképp ezzel párhuzamos életrajzot írt. A kor csaknem ugyanaz, de csak egyetlen főhőst választott regénye központi alakjául, az ő életének eseményeivel ismerjük meg ezt a nagyon mozgalmas és nagyon életveszélyes időszakot. Az általa választott látószög felülírja – pontosabban kiegészíti – az általam már ismert múlt képét. Kulcsár ugyanis Velkó Péter nevű hasonmásával élteti meg a saját életének sok-sok részletét.

Velkó Péter, ha élne, ősszel töltené be a kilencvenet (alig két évvel fiatalabb Szilágyi Györgynél, aki a Hanyas vagy?-ban foglalta össze életének állandó rosszabbra fordulásait).

Nos, itt kezdődik Kulcsár játéka, amely egyben magyarázza a kissé talányos alcímet: Regénynek álcázott korrajz. Ugyanis eléggé szabályos regény ez, csakhogy Kulcsár valóban a kor eseményeit fókuszál, így válik korrajzzá. A közelmúlt krónikásaként a mai – remélhetően fiatal – olvasót szolgálja ki. Olyan információkkal szórakoztat és közben tanít, amelyek egy iskolai történelemkönyvben sűrű lábjegyzetelést igényelnének Hiszen (tapasztalatból tudom) a mai huszonévesnek a Rákosi-korszak és (akármelyik) Ramszesz fáraó uralkodása szinte azonos távolságban van. Tőle.

Velkó gyerekként, kamaszként tapasztalta meg a zsidótörvények korát, a bujkálást, a hamis papírokat, Ausztria lerohanását, a mi hazánkét is, a nyilasok terrorját – meg mindent, ami ezzel együtt járt. Ez a srác a leventézést megúszta, rokon gondolkodású munkás fiatalok (szocdemek) között vélte megtalálni a helyét, és ez a szemléleti és társadalmi indíttatás vitte elég éretlen fővel a sajtó közelébe. A háború utáni politikai csatározások idején lett újságíróvá.

Kulcsár személyes életútja egyesül a fiatalemberével, a sajtóházak berkeiben szerzett tapasztalatait, az ott átélt vagy hallott sztorikat Valkó Péter éli meg, ő hallja. Az egyoik exponált helyszín a Szabad Nép szerkesztősége – amelynek a regény kora után sikerült letornászni magát a legpocsékabb emlékű orgánummá. A fiatalembert a valódi történelem valódi szereplői veszik körül, köztük ismert újságírók (egyiküket tehetsége, riportjai, másikukat gonoszsága és gerinctelen talpnyalása miatt őrizte meg az emlékezet…). Így jutunk el a magán- és közéleti fordulatok után a szerelemhez, az 1949-es Rajk-perig – és a mindkettőben megélt csalódásig, ami a címben is elhangzó kiáltáshoz vezet.

Kulcsár dicsérnivalóan ravasz szerző. Egyrészt hatalmas sajtós-rádiós tapasztalattal mesél úgy, hogy akármekkora a terjedelem, sosem lanyhul el az olvasó figyelme, mert a kellő pillantokban pontosan előkerülnek az élénkítő részletek: táncdalokról, poénokról, valamikor létfontosságú, de már elfeledett tartalmú szavakról, s ezeken a történet tovagördül. Persze vannak benne közismertebb anekdoták is (mint például amikor Illyés Gyula anyanyelvén cseveg az őt megszólító francia költővel), de ha ez nem így esnék, azok is kikopnának a közös emlékezetből.

Ám az idősebb olvasónak (pláne ha még a Blaha Lujza téri, valamikor volt Sajtóházban is nőttek gyökerei), nem kizárólag a nosztalgiázás kavarja fel a lelkét. Inkább az, ahogyan egy-egy villanásban felismeri a politikai szélfordulást meg a vele együtt mozgó szélkakasokat. A közszereplők hirtelen megfordítják a köpönyeget, gyorsan átfestik a politikai sminket, emberek tűnnek el, egykori barátokat ellenségnek nyilvánítanak – röviden: a közjóra felesküdött szereplők éppen a közt darálják le.

Ennek az erkölcsi összeomlásnak az elszomorítóan hiteles képét rajzolja meg Kulcsár István egy kalandregény fordulatosságával, könnyed szövegével, és rokonszenvesen balek hősével, Velkó Péterrel. Mint tudjuk, ő idén lett volna kilencvenéves. Csak éppen egy erkölcstelen korba nőtt bele, ami az illúzióit is legyilkolta.

„Aki ezen elgondolkozik – írta ide (is) vágóan Örkény István –, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.”

Kulcsár István

Kulcsár István: Nem ezt ígértétek!
– Regénynek álcázott korrajz

Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2019
378 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a bookline.hu-n 2966 Ft
ISBN 978 615 569 3960

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege­

Minden idők egyik legnépszerűbb magyar riportere, Kulcsár István történelmi regénnyel lepte meg rajongóit. Velkó Péter, egy tizenhét esztendős kölyök, 1947 nyarán azzal a kéréssel állít be a Szabad Nép szerkesztőségébe, hogy vegyék fel gyakornoknak. Ígéretet is kap erre, de azzal a feltétellel, hogy az érettségiig lejegyez mindent, ami vele és körülötte történt és történik.
Így kezdődik egy élményekben és eseményekben kivételesen gazdag történet, melyben a szerző csalhatatlan realitásérzékkel és keserű humorral eleveníti meg a háború borzalmait és a háború után következő évek szörnyűségeit. A különleges megfigyelőképességgel megáldott fiatalember előtt sorra tárulnak fel a Horthy-korszak, majd a csalárdságban elődjével is vetekedő Rákosi-korszak illúziói és bűnei, prominenseinek tettei és áldozatainak mindennapjai.
A cím egyszerre utal szerelmi csalódásra és politikai kiábrándulásra, de Kulcsár ezzel az önéletrajzi ihletésű regénnyel az emlékek felidézésén messze túlmenő feladatot teljesít. Olyan hiteles korrajzot fest a negyvenes és a korai ötvenes évek izzó szenvedélyekkel, vakhittel és gyűlölködéssel is teli Magyarországáról, ami csakis személyes élmények és megfigyelések alapján állhatott össze.