Egy diktatúra buktatói | Margaret Atwood: Testamentumok

Posted on 2020. március 14. szombat Szerző:

0


Jeney Barbara |

A szolgálólány meséje sorozat (2017) sikerének is köszönhetően Margaret Atwood 34 évvel a regény megjelenése (1986) után megírta a folytatást, a Testamentumokat. A korábbi főszereplőtől eltávolodva, három különböző társadalmi helyzetű nő naplószerű beszámolóján keresztül ismerhetjük meg a diktatúra másfél évtizeddel későbbi helyzetét.

A szélsőséges vallási alapokra épült Gileádot majdnem ugyanabban az állapotban találjuk, ahogy elhagytuk, a szekta továbbra is rabszolgaként tartja fogva a termékeny nőket, és a gyereknemzés velük még mindig vallási keretek között, nemi erőszak útján történik. A világ szabadabbik fele ezt az állapotot és államot megveti, de Gileád katonailag erősebb, ezért a médiabeli tiltakozásokon kívül nem igazán lépnek bármit is. Az egyedüli változás, hogy a rendszeren belül egyre többen lázadnak.

A történet egyik szálát is egy nyomozás adja: valaki adatokat szivárogtat, és munkája képes meggyengíteni a diktatúra stabilitását. Ugyanis ennek egyik pillére a zártsága, a cenzúrája, hogy működéséről, mechanizmusáról a külvilág szinte semmit nem tud. Másik támasztéka a belső propaganda, a vallási köntös, a vezetők szent életűségébe vetett hit, amit szintén nyíltan megkérdőjelezni lehetetlen. Atwood már az első részben is azt sugalmazta, hogy ezt a fajta diktatúrát éppen e két tartóelem lebontásával lehet felszámolni. Egy olyan közegben, ahol az egyéniségnek már a csíráját is elfojtják, ezt csak közösségi összefogással és hatalmas önfeláldozással lehet véghez vinni. Egy olyan helyen pedig, ahol a legkisebb kihágásért is halálra kövezés jár, ez szinte lehetetlen.

Emiatt válik nagyon összetetté az egyik vallomásíró, Lydia néni története, aki a megalkuvást választja a megtagadás helyett, pedig az halált – de egyben erkölcsi tisztaságot is – jelentett volna számára. Lydia néni elfogadja a rendszer szabályait, sőt részt vesz a kialakításukban, ezáltal maga is bűnössé válik. Ám mindezt azért teszi, hogy integrálódjon, hatalmat szerezzen a kereteken belül, hogy az ennek révén kialakított mozgástér adjon majd számára lehetőséget, hogy a megfelelő pillanatban ellene forduljon.

Ez a fajta bonyolult politikai taktika nem újkeletű, ám mindig is rengeteg kérdést vont maga után. Például megbocsátható-e, hogy a saját magunk vagy közösségünk életben maradásáéért ártatlanokat bántunk? Mentesül-e a megvetéstől az, aki a bűnt egy nagyobb jó eléréséért követi el? A túlélés érdekében elfogadható-e saját elveink feladása? Lydia néni pálfordulása mindenesetre nagyon vitathatóan, kissé kidolgozatlanul épült a regénybe. Az ő mesélésén keresztül előzménytörténetet is kapunk, hogyan alakult ki a diktatúra, de ezek az összefoglalások rövidek és alig adnak hozzá valamit korábbi ismereteinkhez. Lydia néni személyiségét is csak vázlatosan ismerjük meg, ezért döntéseinek háttere is kissé homályban marad az olvasó előtt. Mindezek ellenére egyértelműen ez a Testamentumok legerősebb szála, és a rajongók számára igazi csemege.

A két másik beszámolót író lány története így másodlagossá válik, de mivel eddig csak egyetlen szolgálólány szemszögéből láttuk Gileádot, most érdekes újdonság két más rangú (társadalmi állású) személy ábrázolását is megismerni. Az egyik lány a szabad világból, Kanadából érkezik, és körülbelül a mi tekintetünkkel vizsgálja, írja le az ottani állapotokat. A másik viszont már a megkövesedett rendszerbe és annak szabályaiba született bele, nem is ismerhette a diktatúra előtti, régi szabad világot. Elfogadja ideológiáját, a problémát csak részletekben érzi, a teljes berendezkedést nem változtatná meg, csak egyes részeit. Ám ebben a diktatúrában még a mérsékelt cselekvést sem tűrik meg, így ő is csak a csöndes szenvedés vagy a hangos tiltakozás közül választhat.

A szolgálólány meséje és a Testamentumok több globális problémára hívja fel a figyelmet, ezért sem véletlen, hogy több évtizeddel az első kötet megírása után újraértékelődött a történet. A papírra vetett Gileád és Kanada közti viszony rávilágít világunk demokratikus államainak politikai tehetetlenségére a diktatúrákkal szemben. A vallási szekta hatalomátvétele összecseng az utóbbi évek populista eszméinek térhódításával, és azzal, hogy az egyén védtelen ezek ellen. Nem is beszélve a nők helyzetéről, hiszen még a fejlett országok többségében, például az Egyesült Államokban sem lerendezett kérdés az abortusz és a nők önrendelkezési joga saját testük fölött.

A Testamentumok nem ad hozzá jelentősen Atwood korábban megteremtett víziójához, de témája messze túlmutat önmagán.

(Szeretném még felhívni a figyelmet a borító kiváló grafikájára (Noma Bar): az arctalan szereplő gallérja által formált, felszabadult gesztusú nőalakra. A szerk.)

Margaret Atwood

Margaret Atwood: Testamentumok
Fordította: Csonka Ágnes
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019
416 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a bookline.hu-n 3842 Ft,
ISBN 978 963 676 9987

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Szolgálólány meséjének folytatásában Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá – szabadság, börtön vagy halál. Az új regény – három gileádi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…