Sajnos, nem lehet elég | Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal

Posted on 2020. február 7. péntek Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Tanult, olvasott, mélyen humanista ismerősöm őszinte aggodalommal kérdezte tőlem a napokban: nem sok már ez a holokausztozás meg auschwitzozás? Ha az emberek megcsömörlenek a téma túl gyakori ismétlődésétől, ha azt érzik, hogy a vízcsapból is náci meg gettó, vagyis egy múlt század közepi történet folyik, nem fordul-e visszájára a nemes és fontos szándék? Nem félő, hogy előbb-utóbb elfordulnak attól, amiről hitük szerint már mindent hallottak, tudnak, sőt amit esetleg már őszintén át is éreztek? Kérdésére a válaszomat ez a könyv tartalmazza.

Nem szokványos, hanem nagyon különleges történetről szól. Egy német asszony, aki cigány hegedűművészhez ment feleségül, akkor is hű marad hozzá, amikor a férjét Auschwitzba hurcolják. Pedig ő színtiszta árja, nem vinnék el, megúszhatná. Megy tehát az egész család a gyerekeikkel együtt. Természetesen meg kell halniuk, de addig… Nos, ami addig történik, azok számára is új ismeretet jelenthet, akik alaposan ismerik a 20. század legszégyenteljesebb hónapjainak a történetét. Mengele doktornak szüksége van az antropológiainak és biológiainak minősített „kísérleteihez” gyermekekre is, ezért gondoskodik a szadizmustól sohasem tartózkodó ötletekhez szükséges fiatal húsról. Ezért létesít a tábor területén óvodát, amelynek a vezetésével a származása révén megbízhatónak talált német nőt, az árja cigányfeleséget bízza meg.

Az asszony, aki így a saját gyermekeitől se kénytelen elszakadni, boldogan végzi a munkát, amellyel valóságos tündérkertet teremt a zsidó kisgyerekek számára is. Bejáratos lehet Mengeléhez, akinél akkoriban luxusnak számító ellátást és körülményeket is ki tud harcolni. Szó szerint: harcolni, ugyanis mindenért meg kell küzdenie, és minden küzdéssel egzisztenciális borotvaélen jár, hiszen sohasem tudhatja, mennyit néznek el neki. Eleinte a körülményekhez képest könnyebben és sokat, később mind nehézkesebben és keveset. Amikor Heinrich Himmler, a nagyhatalmú vendég és Rudolf Höss, a tábor parancsnoka személyesen sétál el az óvodába, még többet. Még arra is engedélyt kap Mengelétől, hogy – mint kiderül – a tőlük mindössze néhány száz méterre raboskodó férjét felkereshesse. És bár a férje akkor már nincs igazán jó állapotban, találkozásuk a halál árnyékában is megindítóan szép, felemelő jelenet, amelyben még a szerelmi fellángolás érzését is a biztosan tudott, közelgő tragédia sötétje hatja át.

Auschwitz kapcsán sok hősről és még több mártírról tudhat a világ. Ebben a könyvben egy olyan asszonnyal találkozhat, aki hős is, mártír is, aki önként vállalja a családjáért a biztos pusztulást, és aki a végsőkig kihasználja mások életéért és hasznára is azokat a különleges lehetőségeket, amelyekkel a sors megkínálja. Az ő szemszögéből bemutatott – egyébként régóta ismerős – helyzetekre vonatkozó ismereteink is új részletekkel, színekkel gyarapodhatnak. Mario Escobar, a spanyol történész-író nem fikciót írt, a hőse és annak története valóságos: Helene Hanemann ápolónő a 27-es és 29-es barakkban működő óvodát vezette, és – Mengele ígérete ellenére – öt gyermekével együtt a gázkamrában végezte. Felajánlották neki a menekülés lehetőségét, ő azonban, ahogyan korábban a férjéhez, úgy a gyermekeihez is hű maradt – mindhalálig.

Aligha kell bizonygatnom, hogy a kérdés, amellyel ezt az írást kezdtem, nem igazán kérdés. Az emberiség legnagyobb tragédiái örök témák maradnak a művészetek számára, és ez így is van rendjén. Ezek nem olyan „csontok”, amelyek valaha is lerághatók lennének, még ha az aktuális – olykor kereszténységüket fitogtató – pártok, hatalmak felelőtlen szűklátókörűséget, haszonelvű előítéletességet, mondjuk ki: embertelenséget is tanúsítanak ezek „kezelésében”. Éppen ezzel emelve sajnálatosan, sőt gyakran fenyegetően időszerű témává mindezt, több mint hetven évvel Auschwitz után…

Mario Escobar

Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal
Fordította: Pávai Patak Márta
Kossuth Kiadó, Budapest, 2019
256 oldal, teljes bolti ár 3200 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2720 Ft
ISBN 978 963 099 8062

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A regény egy német ápolónő igaz történetén alapul, akit öt gyermekével és férjével hurcoltak Auschwitz-Birkenauba. Helene Hanemann árja németnek számított, így rá nem vonatkoztak a faji törvények, férje azonban cigány származású volt – egyébként hegedűművész –, így ő és a gyerekek is a náci faji törvények hatálya alá tartoztak. Amikor a Gestapo tisztjei megjelentek a lakásukon, hogy elvigyék a családot, Helenére nem terjedt ki a deportálási parancs. Maradhatott volna, de ő családjával tartva, önfeláldozó módon osztozott sorsukban.

Megérkezve a birkenaui táborba, rögtön szembesültek a kíméletlen körülményekkel, a mindennapi élet-halál küzdelemmel. Egy napon azonban új orvos érkezett Auschwitzba, Josef Mengele, akinek az a különös ötlete támadt, hogy létesítsenek óvodát és kisiskolát a táborban, s ennek Helene legyen a vezetője. Ez a nem mindennapi vállalkozás határozta meg aztán a Hanemann család sorsát.