Browsing All posts tagged under »Pávai_Patak_Mária«

Sajnos, nem lehet elég | Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal

február 7, 2020 Írta:

0

Cserhalmi Imre | Tanult, olvasott, mélyen humanista ismerősöm őszinte aggodalommal kérdezte tőlem a napokban: nem sok már ez a holokausztozás meg auschwitzozás? Ha az emberek megcsömörlenek a téma túl gyakori ismétlődésétől, ha azt érzik, hogy a vízcsapból is náci meg gettó, vagyis egy múlt század közepi történet folyik, nem fordul-e visszájára a nemes és fontos […]

Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal (részlet)

február 7, 2020 Írta:

0

|| 10. fejezet || Auschwitz, 1943. június …Motorzúgást hallottam, többet is, és ahogy kinéztem, a széles főúton tisztán kivehető volt, amint a négy fekete jármű lassan közeledik a cigánytábor felé. Olyan idegesség fogott el, hogy mint az őrült, kezdtem osztogatni a parancsokat. Megigazgattam a munkatársaimon a köpenyt, kértem őket, hogy viselkedjenek természetesen, ne látsszon rajtuk […]

Jorge Bucay: Életmesék

január 5, 2013 Írta:

0

Mennyi minden megváltozna, ha élvezni tudnánk kincseinket, olyannak, amilyenek! Demián, e könyv fiatal páciense számos terápiával próbálkozott már. Úgy érzi, valami baj van vele, mert szüleivel, barátnőjével és munkatársaival is folyton problémákba ütközik; és szeretné minél jobban megismerni önmagát, s választ találni az élet nagy kérdéseire is. Csupa kíváncsiság, csupa elégedetlenség, csupa lázadás, csupa útkeresés. […]

Jorge Bucay: Életmesék (részlet)

január 5, 2013 Írta:

0

A bumeráng-tégla Aznap nagyon rossz passzban voltam. Rosszkedvem volt, minden zavart. A rendelőben csak panaszkodtam, és így persze nem igazán jutottunk előbbre. Utáltam mindent, amit csináltam, mindent, amim van. Leginkább magammal voltam haragban. Akárcsak abban a Papini-elbeszélésben, amelyet Jorge olvasott fel nekem, aznap én is azt éreztem, hogy „nem tudom elviselni önmagamat”. – Én egy […]

A leláncolt elefánt | Jorge Bucay: Életmesék

január 5, 2013 Írta:

0

Írta: Kleyer Éva Tegye föl a kezét, aki nem szerette gyermekként az esti mesét! Na ugye. És azt vajon tudjuk-e, hogy gyerekkorunk meséi nem csak a gyermekagy elzsibbasztását célozzák, hanem szép lassan beszivárognak a tudatunk mélyére, ott pedig aztán megkezdik áldásos gyógyító tevékenységüket? Ennek talán nem is vagyunk tudatában sem szülőként, pláne nem gyerekként, mégis, […]