Világ Gusztávjai, egyesüljetek! | Kokan Mladenović: Gusztáv a hibás mindenért / Kosztolányi Dezső Színház

Posted on 2020. február 8. szombat Szerző:

0


Balogh Tibor |

Az előadásban öt Gusztáv jelenik meg, négy férfi meg egy nő. Hófehérke és a négy törpe? Elérkezett a Gusztáv-nők ideje? Hölgyiesek a Gusztávok, amióta világ a világ? A rendező Kokan Mladenović koncepciója (=darabja) szabad képzeletű közön-séget feltételez, és tizennyolc éven aluliak számára sem tilos.

Hárman ontották (szülték) az emberi nem és a szűkebb haza Gusztávjait a rajzfilmstúdiók számára, Nepp József, Dargay Attila, Jankovics Marcell. (Társrendezőként Rofusz Ferenc is feltűnt a stábban, aki utóbb Oscar-díjig fejlesztette a bögölyűző Gusztáv epizódját.) 1964 és 1978 között, tizennégy éven át nevelődtünk ezeken, mulatva vagy bosszankodva felismert önmagunkon.

A rövidtávú történelmi emlékezet számára hosszú idő ez. 1956 után vagyunk, túl a megtorlásokon, az első amnesztián, s éppen a sorozat indulása évében, 1964-ben veszi kezdetét a színleges megbocsátás a politikai tévelygőknek, együtt a gulyáskommunizmussal. Gusztáv valójában gulyáskommunista újcsökevény (kispolgár bolsevik). Ostorozni szükséges a mivolta miatt, de imádva megvetni eközben, hiszen ő a lakosság túlnyomó hányada, a közönyös lakosság pedig egyetértő népet jelent. Alap a nihil. Gusztáv életét a közöny apró lázadásokban megcsillanó romantikája, a dicsőséges pofára esések özöne gazdagítja. Az eredeti figura ötletgazdái a törpe-gyarlóságok enciklopédiáját rajzolták meg, a szocialista embertípus kimunkálása ürügyén. A kisember szolgalelkűségénél csak a kisember lázadása lehet kisszerűbb. És mosolyfakasztó.

Kokan Mladenović felfogásában Gusztáv közveszélyes túlélő. Színészei katonai gázálarcot formázó Gusztáv-maszkot öltenek. Alakzatban dolgoznak a futószalag mellett, s a munkából való elbocsátásuk is emlékeztet valamelyest a lakosságtizedelések virtusára, ám egyebekben épp olyan, következménytudat nélküli, tucatsorsú lények, mint a magyar rajzfilm kishőse. „A bábszínész szíve a kezében dobog” – olvasom egy művészvallomásban. A Gusztáv-maszkba csuklyázódott színészek rokonságba hozhatók az egész alakjukban színre lépő bábosokkal. Az arctalanságban a kéz, a kézfej és az ujjak fontosak: virtuális marionett: önmagunk, vagy egymás zsinóron mozgatói vagyunk.

A fázisrajzolók aprólékosságával építik fel mozdulataikat a játszók. Az animáció hazai kőkorszakában még nem az e célra kifejlesztett szoftverekkel dolgoztak a filmesek, hanem műszakirajz-asztalon készült képek millióit fényképezték egymáshoz. A képkockák pörgetése adta ki a mozdulatot. Ez a technikai sutaság beépült Gusztáv jellemébe a filmben, s átörökítődött a kosztolányis előadásba is. Színpadi animáció, amelyben mozi-hőskori ritmusban ugrálnak a képkockák, s nem okvetlenül a színészre összpontosul a teljes figyelem. Lélektani iránytűhatásukban a vágóképek olykor egyenrangúak. Az etűdökhöz eleven környezettanulmányt mellékel a rendező. Szerda Árpád zeneművé komponált életképzsivaja tölti be a színháztermet. Mulatságosan kényelmetlen mozaiktükörré ragadnak össze az epizódok közé animált emlékcserepek. Miközben szembesülök a torz valómmal, megmutatkozik az egész töredék-környezetem, és ez a világpanoráma enyhíti a magamra pillantás okán keletkezett bánatomat.

Enyhíti, amennyire azt a rendező megengedi. (…)

Az előadásban fellépő Gusztávok: Búbos Dávid, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek m. v., Szorcsik Kriszta m. v.

Az írás eredeti változata teljes terjedelem­ben elolvasható a magyarteatrum.hu oldalon

Képek: Molnár Edvárd

Részletek és jegyvásárlás