Tétova szél | A. Túri Zsuzsa: Sivatagi szél

Posted on 2020. január 31. péntek Szerző:

0


Kleyer Éva |

Van, amikor a lektűr irodalmi köntösbe öltözik, és abból valami érdekes, szép, maradandó születik. Mint A Pendragon legenda, Szerb Antal regénye. Aztán van, hogy a közlésvágy kitüremkedik az íróeszközzel felszerelt szerző íróasztalán túlra, és könyv formáját veszi magára. A következmények ilyenkor lehetnek pozitívak, de zavarba ejtőek is.

A Sivatagi szél, A. Túri Zsuzsa könyve a minap akadt a kezembe, hogy elkísérjen egy rövid repülőútra. Más olvasnivaló nem lévén, mikor már kívülről fújtam az összes fedélzeti tudnivalót, a menü horribilis kínálatát és az ülések feliratait, mégis visszatértem a könyvhöz.

Pedig kettőnk kapcsolata szépen indult. A főszereplő Anna sok gondolatával, érzésével tudtam kezdetben azonosulni. Egy kapcsolat elején, a könyv számos helyzetében feltehetőleg hasonlóan reagáltam volna, legalábbis ahogy memóriámból előbányásztam az emlékeimet, az érzelmeket. Anna fiatal, tapasztalatlan lány, kevés kezdeti sikerrel a szakmájában, belekapaszkodik az első menekülési lehetőségbe, és elvitorlázik a saját, alig vállalható családja nyomasztó árnyékából egy reménybeli svájci pasival.

E ponton azonban óhatatlanul ketté válnak a hősnővel közös útjaink: Anna egy romboló, agresszív kapcsolatba került, amiben én egy percig sem maradtam volna.

Innentől a szinopszis három mondatban összefoglalható.
Mutatós magyar menyecske keresi párját, keresi önmagát. Hét határon át, hódolók garmadáját hagyva maga után, mindig visszatér azonban a megmagyarázhatatlanul nemtörődöm, slampos, igénytelen magyar származású férfihoz, akihez még feleségül is megy. Jó sorsa eztán Afrikába veti, ahol szembesül a másfajta kultúrával, s az megérinti, akárcsak a német diplomata, és komolynak tűnő vonzalom alakul ki közöttük.

De vajon mi viszi újra vissza ahhoz a férfihoz, aki megcsalta, megalázta, megverte? A szánalom? Vagy valami más, meg nem magyarázható érzelem? Hosszú vívódás után végre megfogalmazódik benne, hogy el kellene válni, kockára téve akár az értékes svájci tartózkodási engedélyt is. (Talán épp ez lenne a maradásra motiváló titkos erő?)

Igaz, cserébe a német diplomata nyújtotta biztonság vár(hat)ja. S hogy ne legyen annyira klisészerű – vagy éppen ettől válik azzá? –, hősnőnk mélységes szociális érzékenységről téve tanúságot, ragaszkodik hozzá, hogy beállhasson önkéntesnek egy kicsi, valahol a sivatag peremén fekvő településen.

És amikor jönne megint az érzelmi inga-hinta (mert vissza kell repülni Svájcba, hogy elindulhasson a válóper), akkor hirtelen megoldódik a párkapcsolati probléma: az ellenszenves férfiembert a szerző leejti egy Genf fölötti sziklafalról.

Elképzelem, amint a vívódó hősnő egykedvűen lenéz a szakadékba, megtörli gyöngyöző homlokát, és visszafordul a fényes jövő felé.

A. Turi Zsuzsának nem ez az első könyve, verseskötei pozitív visszhangot váltottak ki. De itt a prózának kell jól működnie. A regényben feltűnően sok a párbeszéd, amivel nem az a baj, hogy nem túl magasröptű. A valóságban bizonyára így zajlik két ember beszélgetése. De vajon egy ilyen párbeszéd viszi-e előbbre a világot meg a cselekményt? Hát ez az. Ha csak pontosan rögzítünk a papírra egy ellesett beszélgetést, akkor a valódit rögzítjük, de nem az igazat. Bennem a könyv több kérdést vetett fel, mint amekkora katarzist okozott. Azonban mindenkinek merem tanácsolni, hogy bátran vágjon neki. Lehet, hogy bántalmazó kapcsolattól szenvedő olvasója ötletet merít majd, hogyan merjen kilépni belőle. Vagy hozzám hasonlóan átéli a kezdeti rokonszenvet, de neki kitart a könyv végéig.

És mondjunk el még valami pozitívumot: nagyon szép a borító fotója, a könyv kellemes formátumú, méreténél és terjedelménél fogva nagyon alkalmas, hogy egy Budapest–Stockholm menettérti repülőút alatt lekösse az egyébként rettegő utas figyelmét.

A. Túri Zsuzsa

A. Túri Zsuzsa: Sivatagi szél
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2019
348 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 2975 Ft
ISBN 978 615 536 1913
* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege­

Anna, a fiatal színésznő a kilencvenes években, pár hét ismeretség után követi Svájcba új szerelmét, a jóval idősebb Miklóst, így menekülve önző anyjától és pszichés zavarokkal küzdő húgától. Azt gondolja, végre megállapodott és nyugodt, élete lesz, holott igazán csak most kallódik el. Miklós, aki másokkal megnyerő, humoros és kedves, egy idő után hanyagolja feleségét, agresszív lesz és önző.
Amikor végre megérti, hogy élete zátonyra futott, Anna Afrikába utazik. Ráébred, hogy ott szeretne élni és másokon segíteni. Egy új szerelem is felbukkan, de vajon túl tudja-e tenni magát kudarcain, tud-e újra bízni valakiben? Be tud-e illeszkedni a fekete földrészen, ha Svájcban nem volt képes? El tudja-e viselni őt új szerelme, aki nem ismeri pontosan a múltját? Anna utazásai közben fokozatosan közelebb kerül a saját lelkéhez. Mauritánia és Szenegál megismerésével egyre inkább saját magát fedezi fel.