Hogyan is özvegyültek meg? | John Updike: Az eastwicki boszorkányok

Pokorny Zsófia |

John Updike a 20. századi amerikai irodalom egyik megkerülhetetlen egyénisége. Saját generációja és a huszadik századi amerikai próza egyik legnagyobb alakjává a Nyúl-kötetekkel vált. (Aki most találkozik ezekkel először, annak érdemes megismerkednie a szerző életével is.) Az amerikai középosztálybeli családok és párok életéről sajátos megközelítéssel ír: a „sövény felett átleselkedő”, mindentudó elbeszélő mutatja be a főszereplők ártatlannak tűnő, valójában nagyon is komoly háttértörténetű mindennapjait.

Az eastwicki boszorkányok három egyedülálló nő története, a hatvanas évek vége felé. A jó karban lévő özvegyek életéből hiányzik a patriarchális társadalomképbe illeszthető férj, aki mellett megvalósíthatnák glóriás (és elvárt) háziasszonyi szerepüket.

Egészen eddig a pillanatig azt is hihetnénk, hogy a beltartalom szoros összefüggésben áll a kötet külsejével. A ’40-es években oly népszerű címlaplányok (pin-up girl-ök) megjelenése a borítón azt sugallja, hogy mindenkori szexszimbólumokkal találkozhatunk majd, akik a család jóllétéről kifogástalanul sminkelve és rezzenéstelen frizurában gondoskodnak. Azonban a grafika sejtelmessége inkább jól eltalált fricska, hiszen ők hárman nemigen sorolhatók be az amerikai kertvárosi anyák közösségébe.

Jane, Sukie és Alexandra teljesen ellentmond amerikai családról alkotott elképzeléseknek: életfelfogásuk teljességgel polgárpukkasztó. A három titokzatos módon megözvegyült fiatal anya ugyanis szabadidejében nem gyermekeik továbbtanulásán vagy a legújabb receptkülönlegesség kipróbálásán töri a fejét, hanem boszorkányságuk tökélyre fejlesztésén. Képességeikkel egy igazi férfit próbálnak megidézni, s ekkor jelenik meg közelükben az új szomszéd, Darryl van Horne, akiért azonnal megindul a vetélkedés. És mind győznek… A férfi pedig arra ösztönzi őket, hogy kihozzák magukból a legrosszabbat.

• Olvass bele!

Updike műve nem csak a szabadosság és a boszorkányság – meg az ördögi Darryl – miatt vált sikeressé. Kevéssel 1984-es megjelenése után filmet forgattak belőle – a regényhez képest jelentős eltérésekkel! –, sőt musicalszínpadra is került. Népszerűsége ellenére a könyv kritikai fogadtatása nagyon ellentmondásos lett. (Kikiáltották feministapártinak és nőgyűlölőnek is.)

Az olvasóban gyakran felmerülhet, hogy valódi boszorkánysággal állunk-e szemben vagy inkább a mindentudó elbeszélő túlozza el ennyire az egyes történések összefüggéseit a drámai hatás érdekében? Mert túl sok a különös haláleset. Az eastwicki boszorkányok igazi titka a finom humorú szatírában rejlik. Updike egyszerre teszi komikussá, szerethetővé és – hatalmukat tekintve – félelmetessé a karaktereket. A regénybe épült fanyar monologizálások a párkapcsolati dinamikáról, hűségről, szerelemről és egyenjogúságról zavarba ejtőek. Vajon a boszorkányok valóban Updike szócsöveiként jelennek meg – vagy inkább az író gúnyolódik az amerikai középosztály törvénytisztelő és ugyanakkor törvényszegő mentalitásán.

John Updike: Az eastwicki boszorkányok
Fordította: Göncz Árpád
21. Század Kiadó, Budapest, 2019
384 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2992 Ft
ISBN 978 615 595 5471

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A vége felé közeledik a vietnami háború, amikor Rhode Island államban, egy eldugott tengerparti városkában Alexandra, Jane és Sukie, a három igéző, elvált nő hirtelen azt tapasztalja: boszorkányos képességek birtokába jutottak, amelyek segítenek kiteljesíteni nőiségüket, termékenységüket és különleges karakterüket.
Alexandra hobbi gyanánt szobrocskákat készít, záport és zivatart idéz elő; Jane csellón játszik, felemelkedik és lebeg; Sukie pedig, a helyi lap pletykarovatának újságírója, képes tejszínné változtatni a tejet. A boszorkányok vidám kis gyülekezetének élete baljós fordulatot vesz, amikor egy sötét, gazdag férfi, Darryl Van Horne, felújítja a városka egyik – üresen álló – kúriáját. Ezzel botrányos események sorát indítja el Eastwick girbegurba, sötét utcácskáin… és persze az ott élők kollektív tudatalattijában, amely mindig kapható a piszkos fantáziákra.