Felemás érzések | Agnès Karinthi: Testvérlélek

Tóth Zsuzsanna |

Bevallom, először kicsit fanyalogtam. Kissé túl hangzatos mottó, rövid, kopogó mondatok, már-már banálisnak tűnő indítás. Egy fecsegő (néha idegesítően viselkedő) fiatalember felkeresi gyerekkori szerelmét, aki neki épp az ellentéte. Hallgatag, tartózkodó – magát „szomorú nőnek” titulálja. De a történet elkezdett megfogni: vajon mi lesz ennek a jellem-harcnak és harcos múlt-megvalósítás-akarásnak az eredménye? Így aztán végigolvastam Agnès Karinthi Testvérlélek című regényét. Nem bántam meg.

Az ismerősen csengő név nem elbitorolt, a szerző az írói család tagja, bár ő már Franciaországban született. Könyvét éppen ezért fordítani kellett, s noha ő is kiválóan beszél magyarul, ezt édesanyja, Karinthy Judit cselekedte meg, aki Karinthy Ferenc nevelt lánya, tolmács és műfordító. (A szerző édesapja – hogy bonyolítsuk a viszonylatokat –: Karinthi Péter, Karinthy Frigyes öccsének [Joseph K., „Uncle Joe”] a fia.)

Agnès Karinthinak ez a második regénye, és az első, ami magyarul is megjelent. Talán a fordítás okozza, hogy bár érdeklődve olvasom a majdnem szikár mondatokat, nehezen barátkozunk, idegen nekem ez a stílus. Nagyon „pontos” nyelvtani kötöttséget érzek, minden, ami a távolabbi vagy közelmúltban történt múlt időben íródik, ami a szemünk előtt zajlik, az jelen idős. Sokkal inkább tűnik forgatókönyvnek, mint regénynek, persze ettől meglehetősen képszerű. Néhol hiányolom egy dramaturg segítségét, aki a párbeszédeket igazán életszerűvé tenné. (Mint tudjuk, az embert az is jellemzi, ahogyan beszél – itt majd mindenki ugyanúgy, azonos nyelvi szinten, noha eltérő társadalmi pozíciójú, iskolázottságú figurákat látunk.)

• Olvass bele!

Ugyanakkor a történet kellően átgondolt és érdekfeszítő. Követi az analitikus drámákból már ismert vonalat, miszerint – jelentősen leegyszerűsítve – a jelen magyarázata a múltban gyökerezik. Ez a közös múlt köti össze a gyerekkori szerelmet máig őrző Philippe, és a furcsán kívülállónak látszó Anne sorsát. Ám semmi sem egyszerű ennyire. A háttérben megjelenő alakok, a családtörténetek tovább színezik és árnyalják a képet. Lehet-e élő ez a kötelék, ha kettőjük közé évtizednyi távolság és megannyi titok ver éket? Valóra válhatnak-e szerelemről szőtt álmaink? Valójában mitől túlfűtött az egyik és mitől a másik bizonytalan szorongása? Nyilvánvaló, hogy a felszín alatt valami lappang, s megannyi tett, cselekvés csak a lélekmélyi viharok kivetülése. Talán elfojtott emlékeké.

Ennél többet nem is mondanék el. Egy biztos; a látszólag nehezen induló történet egy ponton nekilódul, és nem várt fordulatok következnek. Még a távolságtartó olvasót is elkapja a mese, és a végén elgondolkodva hajtja rá a könyvre a hátsó borítót.

Agnès Karinthi: Testvérlélek
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2019
232 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2966 Ft
ISBN 978 615 590 0563

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Összeálltak a zseniális Karinthi/Karinthy család leszármazottai, és alkottak egy nagyot. A Testvérlélek két időszak, a kisgyermekkor és a fiatal felnőttkor köré épülő lélektani dráma.
Ki nem álmodott soha arról, hogy hirtelen egy rokonlélek jelenik meg az életében? Philippe szerencsés, ő már gyerekkorában megtalálta a magáét. Meg is kérte a kezét, és a kislány elfogadta. De a gyerekeknek nincs sok beleszólásuk a felnőttek döntéseibe: a kisfiú családja elköltözik a városkából, és a pajtások elszakadnak egymástól, ám Philippe nem feledkezik meg gyerekkori társáról.
Múlnak az évek, a gyerekből fiatalember lesz. A szüleivel lakik, időszakos munkákból él, félreteszi a pénzt, és alig várja, hogy viszontlássa gyerekkori szerelmét. Lesz-e, lehet-e közös a jövőjük? Milyen áron tudják a múltat feleleveníteni?